Az angol Christopher Nolan az utóbbi két évtized egyik legmegosztóbb filmrendezője. Vannak (sokan), akik rajonganak érte és agyba-főbe dicsérik, de akadnak olyanok is (talán kevesebben), akik úgy gondolják, csupán egy hatásvadász, egészségtelenül sok hübrisszel megáldott filmes. Tény mindenesetre,
hogy egészen csavaros, sokszor a néző felfogóképességét próbára tevő történeteket képes megálmodni.
Elég, ha csak a 2010-ben, Leonardo DiCaprióval a főszerepben bemutatott Eredetre gondolunk, vagy 2020-as mozijára, a Tenetre. És akkor ott van még a Dunkirk című háborús filmje, amelyben alig beszélnek, alig háborúznak, mégis lenyűgöző hatást képes kiváltani egyszerre tágas és fojtogató atmoszférájával. Vagy a Csillagok között, amit sokan minden idők egyik legjobb sci-fijének tartanak, amivel nyilván lehet vitatkozni, de talán egyetértés mutatkozik abban, hogy a látványvilága egészen elképesztő.