Guardian: A populista jobbosok imádják a folkos számokat az Eurovízión

A „populista, radikális jobboldalt” jelentősebben támogató országok Eurovízió-nézői nagyobb arányban szavaztak más országok „etno-tradicionalista” versenyszámaira – írja a Guardian összefoglalván egy holland kutatócsoport eredményeit.

A holland kutatók 20 évnyi Eurovízió negyven országának több mint hétszáz dalát nézte át. Mint írják: „a populista radikális jobboldalt nagyon nacionalista narratívákkal párosítják, az hazai hagyomány valamiféle befelé forduló, nativista védelmében a globalizáció modernizáló és homogenizáló hatásával szemben”. Ezért aztán a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy más országok lokális hagyományainak a kifejeződése talál-e támogatásra idegen népektől, azaz a nézők mások hagyományait is szívesen támogatják-e. Az eredmény az, hogy igen.

Hozzáteszik: az „állítólag befelé tekintő, nativista világlátással rendelkező populista radikális jobboldalon az etnotradicionalizmus kifejeződéseire szövetségesként tekintenek egy szélesebb narratív küzdelemben: a hazai populista érzések meghatározzák az eurovíziós szavazói szokásokat.”

Lefordítom: a kicsit hagyományosabb felfogású, még nem teljesen önazonosság-vesztett európai országokban kicsit magasabbra értékelik a hagyományokat, többen szavaznak a jobboldalra, és más népek hagyományait is jobban értékelik. Mindez pedig kimutatható az Eurovízió szavazói magatartásában.

Annyira mondjuk nem meglepő. Azt nem teljesen értem, hogy a holland kutatók itt most a „populista radikális jobboldaliakkal” vannak vagy a „globalizáció homogenizáló erőivel”. Azt értem, hogy a Guardian az utóbbiakkal van, hiszen a kutatásról szóló cikkének azt a címet adta, hogy „A jobboldali Eurovízió-rajongók szeretik az etnotradicionalista dallamokat egy kutatás szerint”.

Mindenesetre a kutatási eredmények annyira meglepőek, mintha megállapítanánk, hogy a focivébén kifejeződnek a nemzeti érzelmek.  

A politikai jobboldal és a hagyomány iránti vonzódás között van összefüggés, ilyen szempontból nincs itt semmi látnivaló. Ugyanakkor ha a magyar táncház-mozgalom történetét vesszük, akkor bizony az látszik, hogy eurovíziós szavazási szokások és azok guardianes keretezése ide vagy oda, annak van egy erős baloldali vonulata, értelmezése és támogatása is, ami az „elnyomott” parasztsággal való szimpatizálásból és így a kultúrája iránt való érdeklődésből fakadt. Mindez egybevág azzal, hogy a népi írók mozgalmához sorolt szerzők között is sokféle meggyőződésű ember volt a szélsőbaltól a szélsőjobbig.

például a népzenészek között is rengeteg jóravaló liberális van. Arról nem is beszélve, hogy például a magyar világzenei közeg az inkább liberális. A mások hagyományainak támogatása is jellemző a táncház-mozgalomra, amiben igen népszerűek a magyaron túl a román és a cigány táncok is, de ide sorolhatnánk a balkániakat is akár.

A kutatók még megjegyzik, hogy nagyon szórakoztató volt a kutatás, mert végignéztek húsz évnyi euróvíziós dalt – hát, nem tudom, én mindegyiken elaludtam volna. Szerintem az Eurovízió dögunalom, de hát ha nekik bejön, hajrá. És épp azért dögunalom, mert globalista termék – amibe még talán épp az „etnotradicionalista” – értsd, népzenei eredetű – elemeket tartalmazó produkciók visznek bele némi minimális izgalmat.