Ez nem „cserbenhagyásos evangelizáció” – interjú a Ferenc pápa nevét viselő kávézó alapítóival
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
A keresztény erkölcsiség egyre jobban hergeli az egyébként toleranciát és a pluralitás mindenek felettiségét zászlóra tűző embereket, fogalmaz a Szent István Intézet vezető kutatója, aki szerint a relativista gondolkodás kezd egyfajta vallássá válni.
Tavaly négy keresztényt megöltek, tizennégyet bántalmaztak Európában pusztán a Krisztusba vetett hite miatt, a keresztényellenes gyűlölet-bűncselekmények száma pedig meghaladta az ötezret – és ez „csak” a jéghegy csúcsa, amiről tudomásunk van. Az európai keresztényellenességet monitorozó bécsi szervezet, az OIDAC Europe (Observatory On Intolerance And Discrimination Against Christians In Europe) fenti eseteket is tartalmazó, 2021-es eseményeket összegző jelentése alapján a napokban megírtuk:
Mint elemzésükben bemutatják, számos megdöbbentő esetet regisztráltak, amikor politikusok, közszereplők, vezető beosztású újságírók támadták az egyházakat és a híveket.
A példák között sorolják azt az esetet, amikor egy énekest azért neveztek értelmi fogyatékosnak, mert megvallotta keresztény hitét. Korábban a Mandineren is beszámoltunk arról a spanyolországi esetről, amelynek keretében egy rádiós műsorvezető az Elesettek Völgyében található bazilika felrobbantásáról ábrándozott, „lehetőleg vasárnap”.
A téma szakértője, Puskás Balázs a Mandinernek nyilatkozva a fentiekkel kapcsolatban a trendekre hívja fel elsősorban a figyelmet. Mint mondja, az Observatory éves jelentései azt mutatják, hogy a keresztényéggel kapcsolatos negativitás erősödik és egyre többször mutatkozik meg agresszív cselekedetekben, templomok vagy más szakrális helyek megrongálásában, keresztények bántalmazásában sőt még emberéletet követelő cselekményekben is.
A jelenség hátterét elemezve a Szent István Intézet vezető kutatója rámutat: amint arra munkatársa, Nádor Zsombor a közelmúltban publikált tanulmányában is felhívta a figyelmet, „poszt-világban” élünk, hol posztmodernnek, hol poszthumanistának, hol posztkereszténynek nevezzük, amelynek egyik fontos vonása a kiábrándultság, a vallásokkal, a rendszerekkel kapcsolatos szkepszis. Ez pedig ami – teszi hozzá –
„Az a benyomásom, mintha Európa megunta volna a kereszténységet, mintha a Krisztus hívők vallásos hevületében és a társadalom alapértékeiben való kérlelhetetlen hitében csak álszentséget, hiteltelenséget látna a mai kor embere” – fogalmaz Puskás Balázs.
Hozzáteszi: az is látható, hogy
„A relativizmus mint társadalmi alap idea jellemzi a posztmodern embert, ami akár azt is eredményezhetné, hogy a kereszténységet mint a plurális valóság egyik elemét pontosan ugyanolyan közönnyel és magától értetődő toleranciával fogadja el mint más gondolatrendszereket, de nem így van” – hívja fel a figyelmet.
Puskás Balázs szerint a relativista gondolkodás olyan, mintha vallássá kezdene válni, melynek vannak bizonyos dogmái (a demokrácia csak liberális lehet, a család az család, a nemek szabadon választhatók, a klímakatasztrófa elkerülhetetlen stb.), és aki ezzel ellentétes véleményt fogalmaz meg, azt megbélyegzik, arra lecsapnak a posztmodern inkvizíció őrei; az EU biztosok, a véleményformálók és a tényellenőrök.
„Nehéz megérteni, hogy honnan ez az agresszív, dühödt reakció. Hozzám Ferenc pápa válasza áll a legközelebb. A Szentatya néhány éve egy homíliájában erre a kérdésre transzcendens választ adott: a keresztények üldözése a Sátánnak a Krisztus-arc elleni dühödt reakciója” – mondja a Mandinernek Puskás Balázs.
Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád