Ahol a semlegesség hatalom – milyen erős ma az osztrák hadsereg?

Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész írása

Seregszemle cikksorozatunkban eddig Lengyelország, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Románia, Szlovákia, Szerbia és Finnország haderejéről írtunk. Most Ausztria kerül sorra!

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy egy ilyen kis országhoz képest nagyszámú szomszéddal rendelkezünk. Ráadásul jelentős részükkel – erőfeszítéseinktől függetlenül – finoman szólva is terhelt a kapcsolatunk. Hogy miért, azt senkinek nem kell bemutatni. Ausztriával talán a legrendezettebb a biztonságpolitikai viszonyunk. Sem területi, sem a magyar kisebbség sorsával kapcsolatos viták nem terhelik együttműködésünket, annak ellenére, hogy vesztes állam létére Ausztria is kapott magyar területeket, jelentős részt a Tanácsköztársaság működése alatt elvesztegetett idő eredményeképpen.

A Habsburgok vitatott, de tagadhatatlanul jelentős hatással járó működésének köszönhetően a törökök kiűzése után nyugati irányból nem érte katonai fenyegetés Magyarországot, és az 1809-es egyetlen győri csata kivételével idegen hadak nem léptek hazánk területére osztrák birtokok irányából egészen 1848-ig, de aztán a Monarchiában összefonódott a sorsunk az 1. világháború végéig.

Ausztria utolsó jelentős, védelempolitikai szempontból Magyarországra gyakorolt hatása az ország szuverenitásának és függetlenségének 1955-ös kikiáltása volt. Eddig az időpontig ugyanis a nyugati szomszédunkat megszálló szovjet erők utánpótlásának biztosítása volt a hivatalosan a Magyarországon állomásozó csapatok raison d’etre-je, azaz létcélja. Ausztria függetlenségével

No nem mintha a viccben szereplő 200 kilós hím gorillának jogi indokra lenne szüksége ahhoz, hogy bármelyik széket elfoglalja a moziteremben.

Ezt az ex-lex állapotot szüntette meg a Kádár János vezette kormány felkérése, és ez vezetett a diktatúra utolsó éveiben rendszeresen kifigurázott szóösszetételhez, „az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok” kifejezés megjelenéséhez.

1955-től tehát Ausztria a korábbi szövetségesek, addigra már hidegháborús ellenfelek, azaz a nyugati hatalmak és a Szovjetunió jóváhagyásával válhatott függetlenné. Mivel Ausztria a korábban bemutatott Finnországgal ellentétben nem volt határos a Szovjetunióval,

de nem erőltette a szovjet eszközök beszerzését.

Leopard 2 és M88 az osztrák hadseregben (fotó: Wikipedia)

Így az osztrák légierő számára tiltott volt az irányított rakéták birtoklása, ezért a szintén semleges Svédországból szerzett be J-29, majd J-35-ös sugárhajtóműves vadászgépeket. Az elsősorban air policing, azaz légtérellenőrzési feladatokhoz, az elavulófélben lévő gépekhez is csak 1993 után rendszeresítették az önvédelmi, infravörös irányítású rakétákat. Ugyanez volt igaz a szárazföldi haderő felszerelésére is, ahol például az 1940-es évek végén tervezett és gyorsan elavult M-47-es Patton harckocsik szolgáltak. Ilyet vezetett egyébként Arnold Schwarzenegger is. Hogy a maga korában magasnak számító fiatal testépítőt miért a szűk tereiről híres harckocsikhoz vezényelték sorkatonaként, arról csak tippjeink lehetnek.

És ha már sorozás:

emiatt már a hidegháborúban, a szoros szovjet ellenőrzés mellett megindult a hadsereg lehetőség szerinti modernizálása. A '80-as években olyan előremutató megoldásokat vezettek be a hadseregben, mint a műanyagtokos, modern szerkezetű Glock automata pisztolyok vagy a Steyr AUG bullpup, azaz a markolat mögött elhelyezett tárral ellátott kompakt gépkarabély. Ezt egészítette ki a totális védelem egyik első alkalmazása, a Spanocchi-doktrína, amely a reguláris erők mellett a tartalékosok gerilla hadviselésével is számolt, a szerb hadseregnél bemutatott módon.

A hadkötelezettség egyébként a mai napig fennáll Ausztriában: azonban a finnekkel ellentétben úgy tűnik, nem sikerült teljesen megtölteni tartalommal, amelyről az időszakonként felröppenő, túlzásba vitt bulizásról, sőt tivornyázásokról szóló hírek tanúskodnak.

Rátérve a konkrét számokra: a lassan 9 milliós Ausztria erős gazdasága lehetővé teszi, hogy

A Bundesheer, azaz a szövetségi hadsereg összetétele jól jellemzi Ausztria helyzetét, ugyanis a 22 ezer főnyi erőt több mint 125 ezer tartalékos egészíti ki!

A szárazföldi erőkhöz tartozó négy dandár zászlóaljait a területi alapon megszervezett katonai parancsnokságok alá tartozó milícia, azaz tartalékos egységeinek jäger, azaz vadász századai támogatják. A 14 ezer fős szárazföldi erő közel fele, 6 ezer fő sorköteles.

Fő erejét 56 Leopard 2A4 harckocsi és 112 lánctalpas gyalogsági harcjármű képezi, amelyeket 53 amerikai M109 lánctalpas önjáró löveg és 180 kerekes páncélozott szállítójármű egészít ki.

A szintén a szárazföldi erőkhöz tartozó légvédelem eszközeinek jelentős rész francia, így a légvédelmi radarok nagy része és a rövid hatótávolságú légvédelmi rakéták is.

Osztrák katonák hadgyakorlaton (fotó: Wikipedia)

A hazánkban is használt Mistralok mellett 24 vontatott légvédelmi gépágyú tartozik fegyvernembe. A már említett Glock és Steyr AUG mellett a szárazföldi erők felszerelése nemzetközi eredetű. Érdekesség, hogy a Leopardból kialakított német műszaki harcjármű helyett az amerikai M88-ast rendszeresítették.

A légierőnél 1993-ig fennmaradt a minimális fegyverzet, és csak ezután rendszeresítették az infravörös levegő-levegő rakétákat, így a 15 szolgálatban álló Eurofighter Typhoonon is csak a rövid hatótávolságú IRIS-T van integrálva. A sugárhajtóműves gépeket 3 amerikai C-130-as légcsavaros szállítógép és 24 különböző légcsavaros kiképző és szállítógép egészíti ki, ezek nagy része a svájci Pilatus cég gyártmánya.

ami az ország nagy részét kitevő magas hegyeket figyelembe véve nem meglepő, hiszen még közúton is nehezen vagy lassan lehet ezeket a területeket megközelíteni. A 24 darabos, immár kiöregedő Alouette III-as flottát hamarosan 18 darab modern AW-169 váltja le, amelyek az összes általános feladatot el fogják látni a kutatás-mentéstől a különleges műveleti szállításon át a harci támogatásig. A légierő igáslova a 12 darab amerikai S-70 Blackhawk és a 23 darab szintén olasz AB 212-es – utóbbi a vietnámi háborúból jól ismert UH-1 Huey modernizált változata. Érdekesség, hogy a légierő üzemeltet ezen kívül 10 darab OH-58 Kiowa felderítő helikoptert is, amelyek amerikai társaikkal ellentétben nincsenek felfegyverezve.

Összefoglalva a fentieket: Ausztria egyértelműen az ország védelmére és adottságainak maximális kihasználására építő, bizonyos szempontból korlátozott képességű fegyveres erőt tart fent, amely azonban meglehetősen modern.

Bár korlátozott képességű légi ereje érdekes kontrasztot képez a szintén – bár már nem sokáig – független és kifejezetten erős finn és svéd légierővel, szárazföldi erőit mindennek lehet nevezni, csak éppen gyengének nem.

Nyitófotó: osztrák díszkatonák vonulnak Bécsben (ALEX HALADA / APA-PictureDesk via AFP)