Két országban is rettegnek: Magyarország területeket vesz el tőlük a háború után
Nem csak Ukrajnában terjednek a vadabbnál vadabb pletykák.
Ismét górcső alá vették – ezúttal, mint az Index kiszúrta, a The Independent –, hogy mekkora az esély arra, hogy az orosz elnököt a külső és belső nyomás hatására félreállítják. Spoiler: ha van is rá esély, nem a jól fésült nyugatias fiúknak van erre a legnagyobb sanszuk.
„Vlagyimir Putyin elveszítette az orosz elit támogatását, ezért meg fog bukni” – a tételmondatot akár most is írhatta volna bárki, azonban valójában 2015-ben mondta Borisz Karaglickij orosz politológus a Neues Deutschland című német lapnak. Mert igen: minimum ennyi ideje várják, hogy az elit megbuktatja az orosz elnököt, ha már a tüntetéssorozatokkal – például 2012-ben, s azóta sokszor – az elégedetlen nép ehhez kevés volt, s most is inkább otthon marad a zöm, minthogy kockáztassa a kőkemény büntetést, ami annak jár, aki például az invázió vagy a behívók ellen felszólal. Mivel a külső tényezők – nyugati szankciók, diplomáciai perifériára szorítás, hangzatos fenyegetőzések, utóbb pedig Ukrajna támogatása pénzzel, fegyverrel, paripával – nem bizonyultak elegendőnek Putyin elmozdítására, a belső szereplők tetteire helyeződött a hangsúly és a remény.
Most úgy tűnik, hogy a két tényező – külső szorongattatás és növekvő belső elégedetlenség – talán egyszerre lehet jelen, így például az Index is alkalmasnak látta a helyzetet Mary Dejevsky Independent számára írt cikkének szemlézésével, méghozzá azzal a címmel, hogy Túléli a saját háborúját Putyin, vagy megbuktatják?
noha a háború elvesztésére is úgy tűnik, van már esély; a várakozásokkal ellentétben azonban
akik szerint az elnök túlságosan kesztyűs kézzel bánt Ukrajnával és/vagy alkalmatlan módon indította meg a támadást.
Ami a részleteket illeti, a cikk szerint
közben az orosz elnök veszít népszerűségéből, hiszen
Továbbá híresztelések szólnak (vagyis a ma megszokott Twitter-újságírás normái szerint az ukrán katonáktól tömegesen érkező frontbejelentkezéseket készpénzként tálalva) az orosz hadsereg felszerelés- és emberhiányáról – ugyanakkor ezt a toborzóirodákból kiszivárgó fotók és videók is alátámaszthatják –, valamint olyan komoly dolgokról, minthogy a Pentagon forrásai szerint valaki csúnyát mondott Putyinra a Kremlben.
A cikkben ugyanakkor megjegyzik: a legelégedetlenebb Putyinnal éppen a háborút kezdetben támogató jobboldal, amely inkompetensnek tartja az orosz hadvezetést (részben nekik lehet válasz „Armageddon tábornok” megjelenése).
Putyin leváltása és egy új vezető békelehetőségei kapcsán pedig azzal a viszonylag őszinte mondattal zárja a bekezdést a szerző, hogy „ez lehetséges, ahogy az ellenkezője is”.
Ugyanakkor az írás szót ejt arról, hogy Putyin leváltása nélkül a magát nyeregben érző ukrán vezetés nem lesz hajlandó tárgyalni, noha az oroszok részéről már láthatóan a diplomáciai megoldás is felmerült. Ugyanakkor a megfogalmazott orosz hadicél a Donbász megszerzése (vagyis ahogy haladnak a dolgok: és a Krím megtartása), valamint Ukrajna NATO-tagságának megakadályozása, ami még mindig közelebb áll a valósághoz, mint az ukrán hadicélok, vagyis minden visszaszerzése.
Ugyanakkor az egyre valószínűbb, hogy a háború hosszútávú hatásai nem fognak jót tenni Putyin megítélésének a szerző szerint.
Nyitókép: Mikhail Metzel / POOL / Sputnik via AFP