Több évtizedes közös munka után a két építész végül különvált. Korb Flóris később több kórházat is tervezett, és ő álmodta meg a Debreceni Tudományegyetem központi épületet is. Annak építkezésén kérdezte meg 1923-ban egy újságíró, hogy mi fontos egy kórház építésénél. Korb így felelt: „Az orvos egyéniségére kell szabni a tervet, mert hiszen a tudós, amikor a klinikáját átveszi, egész életére odaajándékozza magát és tudományát azoknak a helyiségeknek. Ha az összhang megvan, az orvos és az építész között, a siker nem maradhat el.” Korb nem szívesen nyilatkozott a terveiről, mint mondta:
„Az építész helyett az alkotásoknak kell beszélniük.”
Korb Flóris idősebb korában szélütést kapott. Később újabb sorscsapás jött, az építész imádott lánya, a tehetségesnek tartott festőművész, Korb Erzsébet csupán 26 éves korában hosszú betegeskedés után elhunyt. 1930-ban végül a „gyenge szíve nem bírta tovább a szenvedést” és Korb Flóris 70 esztendősen örökre elaludt. A gyászbeszédekben nem felejtették azt is megemlíteni, hogy ő volt Magyarországon az első, aki az építkezéseknél vasbetont használt.
Giergl Kálmánnak hosszabb életet adott a sors. Az építészet után a műgyűjtés és az utazás volt a szenvedélye, és szép kort megélve, 1954-ben, 91 éves korában hunyt el. Ekkor már hosszú évek óta visszavonultan élt Nógrádverőcén, ám a haláláról nem feledkeztek el beszámolni a lapok, kiemelve, hogy a századelő egyik ismert építésze hunyt el.