A szabadságot csak magunktól várhatjuk

Az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége (MSZVSZ) az októberi forradalomról emlékezett meg a Corvin közben. Az ünnepség középpontjában a hatvanöt éve kivégzett Iván-Kovács László állt, aki a Corvin köz első parancsnokaként (a második Pongrátz Gergely volt) szervezte meg az ellenállást a forradalom első napjaiban.

Csigás Zoltán, 1956-os MSZVSZ elnöke beszédében úgy fogalmazott, hogy történelmi tettet hajtott végre a magyarság, hiszen a sokszoros szovjet túlerővel szemben védte sikeresen a magyar szabadságot. Felidézte azt a lelkesedést, motivációt, ami minden pesti srácot áthatott ötvenhatban.

Második felszólalóként id. Lomniczi Zoltán, a Emberi Méltóság Tanácsának elnöke lépett a mikrofonhoz. Beszédében rámutatott, hogy a szabadságot 56-ban is csak magunktól várhattuk, és

A magyar nemzet egyik legfontosabb igényének az összetartozás érzetét nevezte, ami a forradalom idején is katalizálta az ellenállást.

Az ünnepségen az MSZVSZ nevében kitüntetéseket is átadtak: Vennes Arankának, a Lámpás újság szerkesztőjének, Kormos Zoltán hősi halált halt Corvin közi szabadságharcosnak, Vranesics Ágnes jogtanácsosnak, az 1956-os forradalom és szabadságharc szellemiségének ápolásáért és Rakovszky Zsoltnak, a Katasztrófaelhárítás és Polgári Védelem Bács-Kiskun Megyei Szervezet parancsnokának az ötvenhatos eszmeiség képviseléséért.

Kormos Zoltánról lapunk is megemlékezett már, a Corvin köz fiatal hőse a mozival szemben felállított tankelhárító löveget kezelte, amíg a halálos lövés nem érte. Édesapja gyászjelentésében a forradalom hősi halottjának nevezte őt, amiért vegzálás és kitelepítés várt rá.

Kormos Zoltán arcképe