„Eddig azt hittem, enyém a világ és bármit megtehetek” – úton a teljes józanság felé

„Eddig azt hittem, enyém a világ és bármit megtehetek, ám ennek borzasztó kudarc lett a vége. Nem is egy. Ez a munka viszont megtanít az élettel szembeni alázatra. Arra, mit tehetek meg, és mit nem” – mondja Tibor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Dr. Csiba László Integrált Szociális Intézmény Izsófalvai Otthonának lakója az ott zajló fejlesztő foglalkoztatásról. A negyvenéves férfi – akinek a nevét kérésére megváltoztattuk – sok éve alkohol- és pszichoszociális problémákkal küzd, számtalanszor próbált kilábalni, ám függősége mindahányszor erősebb volt nála. „Tíz hónap, másfél és három év, ez utóbbi a rekord, de többet akarok, a teljes józanság a célom, az, hogy mindig tudjam, mit beszéltem előző nap a társaimmal, és hogy örülni tudjak, hogy élek” – sorolja eddigi próbálkozásait és céljait, eltökéltséggel a hangjában.

Júliusban volt két éve, hogy Tibor – több kudarc után – korábbi rehabilitációs helyéről Izsófalvára került. Még fél év sem telt el, amikor felajánlották neki, ha szeretne, részt vehet a fejlesztő foglalkoztatásban, amely a pszichiátriai-, szenvedélybetegek, valamint a fogyatékossággal élők számára biztosít változatos módon munkalehetőséget. Megfontolta, majd némi gondolkodás után igent mondott: azóta pedig lassan két éve minden hétköznap fél nyolctól négy órában kezeli az intézet zöldterületeit.  

Kedvenc tevékenysége a kertészkedés, mint fogalmaz, „jó látni, ahogy tisztaság lesz ott, ahol eddig koszos volt, virág nyílik ott, ahol eddig gyom termett, miközben nemcsak a kert tisztul meg körülöttem, hanem a lelkem is”. Úgy gondolja, a munka segít kilábalni szenvedélybetegségéből, és az azzal járó nehézségeit is enyhíti. „A rosszról a jó felé tereli a figyelmemet, ártó gondolatok helyett inkább azon gondolkodom, hogy hogyan tudok a környezetem számára hasznossá válni, másokra figyelni, és másoknak segíteni.

aminek még nem látom a végét. Most viszonylag jól vagyok, és építem tovább a kertet” – vallja.

Úgy érzi, a munka hatására rengeteget változott, és ezt nemcsak ő, hanem a gondozók és a társai is érzékelik. „A többiek és az itt dolgozók visszajelzéseinek köszönhetően kezdem megismerni önmagam” – teszi hozzá. Ebben nagy segítségére vannak a heti rendszerességű megbeszélések, amikor az azon résztvevők elmondhatják, hogy érzik magukat, mi az, amiben még fejlődniük kell, és mi az, amiben már eredményeket értek el. Nem titkolja, hogy van olyan nap, amikor úgy érzi, nincs ereje felkelni, és újra a megkezdett munkát. Előfordult már, hogy pár napra abbahagyta a kertgondozást, de társai és az ott dolgozók rögtön bátorították, ne adja fel, mert nagyon jó, amit csinál, sokat tesz magáért, és a közösségért is. „Láttam, hogy őszintén mondják, segítettek átlendülni a mélyponton, nem engedték, hogy leüljek ismét a sárba” – meséli. Mint mondja, eleinte borzasztó nehéz volt minden nap felkelni, „de aztán természetessé vált, onnantól kezdve, hogy én akartam, és nem más a változást”. Tibor akár élete végéig is maradhat a bentlakásos intézetben, de nem ez a célja. Egyelőre szeretne még erősebb lenni, aztán továbblépni, mint mondja, bízik abban, hogy

előtte.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében négy integrált intézményben, nyolc telephelyről összesen kétszázan – szenvedély-, pszichiátriai betegséggel és fogyatékossággal élők – vesznek részt fejlesztő foglalkozásban – ezt már Virányiné Szabó Zsuzsanna, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kirendeltségének igazgatóhelyettese mondja lapunknak. A cél az, hogy a foglalkoztatásban résztvevők fejlesszék képességeiket, illetve megállják majd a helyüket a munkaerőpiacon. A foglalkoztatottak hasznos és értékteremtő munkát végeznek, piacképes termékeket állítanak elő, ez pedig hatalmas erőt ad nekik egyrészt a kiteljesedéshez, másrészt a továbblépéshez. „A tevékenységükért természetesen munkabért is kapnak, és vannak pályázatok is, amin részt vehetnek”.  A választható tevékenységek rendívül sokszínűek: a park- és építményüzemeltetéstől a kerámia- és szőnyeggyártáson keresztül a párna-, terítő- és táskavarrásig számtalan foglalkozás közül választhatnak a foglalkoztatottak. Van olyan telephelyük, ahol harmincöten vesznek részt levendulatermesztésben, amiből aztán a szappantól kezdve az illatosítón keresztül az olajokig rengeteg féle terméket állítanak elő.