– írta Krajewski.
A cseh hatóságok megígérték, hogy összeállítják az átadandó területek listáját, amit meg is tettek 2014-ben, de később visszavonták. Csehország 2005-ben pénzügyi kárpótlást javasolt Lengyelországnak terület helyett, de ezt Lengyelország nem fogadta el.
A második világháború után Lengyelország területi követelést támasztott Csehszlovákia felé, részint a tesíni (lengyelül Cieszyn) régióban, valamint (az egykor a történelmi Magyarországhoz tartozó) Árva és Szepes megyében.
Joszif Sztálin akkori szovjet vezető ösztönzésére Varsó akkor beleegyezett a jelenleg érvényes határvonalba azzal a feltétellel, hogy azt lerövidítik és kiegyenesítik, amennyire lehet. Egy 1958-as egyezmény értelmében a határt kiegyenesítették, ami által 80 kilométerrel rövidebb lett.
Kiderült azonban, hogy a kiigazítás nyomán Csehszlovákia 368 hektáros területi nyereségre tett szert. 1992-ben Jirí Dienstbier akkori cseh és Krzysztof Skubiszewski lengyel külügyminiszter megállapodott a területi rendezésben. A cseh belügyminisztérium korábban azt közölte, hogy Lengyelországot Hradec Králové, Liberec, Morvaország-Szilézia, Olomouc és Pardubice térségében kompenzálnák. Piotr Wawrzyk lengyel külügyminiszter-helyettes hangsúlyozta, hogy a cseh hatóságok nem kérdőjelezik meg a lengyel követelés igazát, éppen ezért érthetetlen a megfelelő lépések elmaradása a cseh fél részéről. Hozzátette mindazonáltal, hogy egyes cseh parlamenti képviselők kritikus nyilatkozatokat tesznek, ezért a lengyel külügy számít a varsói parlament segítségére a vitában – írta a Rzeczpospolita.