„A beteg csak tárcsázza a számot...” – így vizsgázott az új ügyeleti rendszer

Takács Péter egészségügyi államtitkár a Mandinernek adott interjúban jelentette be, hogy legkésőbb jövő év elejétől átalakul az alapellátás ügyeleti része. A változás szükségességét egyrészt azzal indokolta, hogy a jelenlegi ügyeleti rendszer megszervezése borzasztó drága: évi 13 milliárd forintjába kerül a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnek, és még körülbelül ugyanennyit tesznek hozzá az önkormányzatok is. Ám hiába a nagy anyagi ráfordítás, az egész rendszer mégis széttöredezett, és ebből az összegből csupán az ország hatvan-hetven százalékára tudnak ellátást venni.

„Számtalan olyan megkeresés van, hogy »most vettem észre, elfogyott a vérnyomáscsökkentőm, holnap be kell vennem«, vagy hogy »fáj a gyerek torka, nem merünk így nekimenni az éjszakának«, és így tovább” – mondta az interjúban. Megdöbbentő szám: a sürgősségi, ügyeleti betegforgalom kilencvenöt százaléka délután négy és este tíz óra között bonyolódik le. Harmadrészt az is nagy probléma, hogy

Ahhoz pedig, hogy „ez az áldatlan állapot megszűnjön, egységesen kell megszervezni a betegek elosztását. Mindenkit az állapotának megfelelő szintre kell besorolni” – indokolta.

A jelenlegi rendszer az országban sem szolgáltatói oldalról, sem a betegek szempontjából nem egységes – ezt már Győrfi Pál, az OMSZ kommunikációs vezetője mondta a Mandinernek. Van olyan beteg, aki azért megy ügyeletre, mert nem szeretne órákat várni a háziorvos várójában, de olyan is akad, aki életveszély esetén a háziorvosi ügyeletre telefonál. Vegyes a kép szolgáltatói oldalról is: vannak olyan háziorvosok, akik vállalják, ha kell, éjjel és hétvégén is kimennek a betegeikhez, és vannak olyan települések, ahol az önkormányzat külön szerződést köt orvosokkal, illetve cégekkel az ügyelet ellátásra. Mivel a rendszer nem egységes, kevésbé számonkérhető, emiatt akár visszaélésre is lehetőséget ad. Ezt egyébként az egészségügyi államtitkár is kiemelte még a korábbi interjúban, „nemritkán a szolgáltatók napi hetven beteg ellátását is lejelentették, pedig a valóságban csupán a tizede valósult meg” – mondta.

Hajdú-Bihar megyében tavaly július óta tesztelik az új sürgősségi ügyeleti ellátást. Az OMSZ összesen 460 munkatársa – orvosok, mentőtisztek, a sürgősségi betegellátásra kiképzett, úgynevezett APN ápolók, mentőápolók és gépkocsivezetők – ügyeleti váltásokban 22 telephelyen látja el a feladatot.

– helyszíneken: 4778-at, ambulanciákon: 28 274-et, míg telefonos tanácsadásban 1189-et ennek keretein belül a bajtársak – mondta Győrfi. Hozzátette, a tapasztalatok nagyon jók, egyrészt nem ömlik annyi beteg a sürgősségi osztályokra fölöslegesen, mint korábban, másrészt a visszajelzések azt mutatják, a betegek is elégedettek, ötös skálán 4-5-re értékelték egy felmérés adatai szerint az eddigi munkát, ami Győrfi szerint bárhol Nyugat-Európában dicsérendő érték.

Az elmúlt egy évben telefonáló összes beteg 80 százalékát sikerült úgynevezett definitív ellátásban részesíteni, ami azt jelenti, hogy nem kellett továbbirányítani, elég volt a sürgősségi ügyeleti ellátás. Nem volt különbség az arányban akkor sem, amikor mentőtiszt látta el a beteget. Ez márpedig azt mutatja,

hiszen csak azok a betegek kerülnek kórházi ellátásba, akiknél ez valóban indokolt.

Az új sürgősségi-ügyeleti ellátás célja, hogy a betegek az állapotukhoz igazítva a legmegfelelőbb ellátást kapják, és ehhez a lehető legkönnyebben férhessenek hozzá. A központi irányítás lehetővé teszi, hogy ha valakinek egészségügyi akut problémája van az éjszaka közepén, vagy hétvégén, ne kelljen azon gondolkodnia, melyik az az ellátási szint, ami számára a legalkalmasabb, és milyen számot is hívjon. Egyszerűen tárcsázza a központi telefonszámot, amit nem egy diszpécser, hanem egy mentésirányító vesz fel, aki protokolloknak megfelelően kiválasztja a legmegfelelőbb segítségnyújtási módot a telefonálónak. Ha mondjuk a beteg 37,3 fokos hőemelkedéssel küzd és nincs egyéb komolyabb baja, akkor elegendő lehet, hogy a mentésirányító csak telefonon keresztül ad tanácsot, illetve arra kéri a beteget, hogy másnap keresse fel háziorvosát. Ha nagyobb a probléma, a mentésirányító ügyeletet küld a beteghez, ha még ennél is sürgősebb az eset, azonnal mentőt, rohamkocsit vagy akár mentőhelikoptert riaszt hozzá. A lehetőség, hogy a beteg bemenjen az ügyeletre, egyébként továbbra is adott. Egyszerű tehát: a beteg csak tárcsázza a számot, elmondja a panaszait, a mentésirányító pedig a protokoll szerint dönt, milyen segítség kell a betegnek.

mint az orvos végzettségű kollégák – hangsúlyozza Győrfi. A mentőtiszt felsőfokú végzettségű szakember, aki diplomáját kifejezetten sürgősségi ellátásból kapta. Az elmúlt egy év és a betegek visszajelzései egyértelműen azt mutatják, hogy feladatukat nagyon jól el tudják látni a mentőtisztek és a szintén felsőfokú végzettségű APN ápolók. „Állandó telekonzultációs lehetőség áll rendelkezésre, és ezeket fejleszteni is fogjuk. Ma már sok olyan informatikai megoldás – például receptírás az EESZT-be – létezik, aminek köszönhetően az orvosnak nem feltétlenül kell a betegágy mellett lennie” – hangsúlyozza a kommunikációs vezető.

Győrfi arra a kérdésünkre nem tudott válaszolni, hogy az ország más megyéiben kiterjesztik-e ezt az egységes sürgősségi rendszert, ha igen, mikor – mint fogalmazott – cikkek már születtek ennek kapcsán, de gyakorlati döntés még nem. Mindenesetre ő indokoltnak és megvalósíthatónak tartaná, mint mondta, „hátrányát nem, de előnyét viszont annál inkább láttuk a betegek és a hatékony ellátásszervezés szempontjából is”. Hozzáfűzte: mindenesetre Hajdú-Bihar megyében marad az új sürgősségi ügyeleti rendszer, mivel bebizonyította létjogosultságát.

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner