Oroszország, mint a terrorizmus szponzora?

Augusztus 11-én a lett parlament (Saeima) határozatban nevezte meg Oroszországot a terrorizmus szponzoraként. A határozatban az áll, hogy

Példaként a Saiema képviselői Oroszországot a szíriai Aszad-rezsim legnagyobb fegyverszállítójaként, továbbá a Szkripal-család megmérgezésével elkövetőként emlegetik, de az MH17-es járat lelövéséért is Oroszország felelősségét firtatják. 

Mint ismeretes, utóbbi esetben a Malaysian Airlines 17-es, Amszterdam és Kuala Lumpur közötti menetrend szerinti járatát Donyeck területén lőtték le. Az esettel kapcsolatban legalább két nyugati állam, Ausztrália és Hollandia is arról tájékoztatta az Orosz Föderációt még 2018-ban, hogy a Kremlt tartják felelősnek a nemzetközi jog megsértése miatt. Moszkva minden ilyen vádat következetesen tagad.

Litvánia az első, Lettország a második

A lett parlament úgy véli, hogy Oroszország Ukrajnában ismét kegyetlen, erkölcstelen és jogellenes taktikát követ: például pontatlan és a nemzetközi jog által tiltott fegyvereket vet be civilek ellen. Teszi ezt Oroszország a lett képviselők szerint azért, hogy a megfélemlítés és a kínzás eszközeivel élve demoralizálja az ukrán embereket.

(jóllehet, az ukrán kormányerők jogellenes cselekményeit elemző Amnesty-jelentést a határozat nem említi).

Éppen ezért a Belarusszal és Oroszországgal is határos Lettország hivatalosan is a terrorizmus szponzorává nyilvánítja Oroszországot, és

Oroszországot a világon elsőként egy másik balti állam, Litvánia nyilvánította terrorista államnak (ebben a parlamenti határozatban egyúttal a balti ország népirtásnak is minősítette az Ukrajnában zajló eseményeket – Kanadához hasonlóan). Megjegyzendő, hogy július végi állás szerint hat ország minősítette népirtásnak Oroszország háborús cselekményeit Ukrajnában. 

Orosz kormányzati álláspont: az USA másokkal végezteti el a piszkos munkát

A fejleményeket az orosz külügy nevében Maria Zakharova szóvivő kommentálta, aki szerint habár az Egyesült Államok hivatalosan vonakodik Oroszországot a terrorizmus szponzoraként címkézni,

Washington szövetségesei révén kívánja elérni ugyanezt a célt. 

Erre Moszkva magyarázata az, hogy ha Washington saját hatáskörben így cselekedne, az drámai mértékben csökkentené a diplomáciai mozgásteret a két nagyhatalom között. Az orosz külügyminisztérium Észak-Amerikával foglalkozó részlege részéről Alexander Darcsijev úgy fogalmazott, hogy amennyiben Amerika megteszi ezt a lépést, Washington „többé nem fordulhat vissza”.

Az orosz diplomácia ugyanis ezt a megnyilvánulást tekinti a kétoldalú kapcsolatok legtöbb járulékos veszteséggel járó gesztusának. „Az USA-t figyelmeztettük.” – szögezte le Darcsijev.

Súlyos járulékos veszteségek

Az amerikai külügyminsztérium (Department of State) hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy kit vesz fel a terrorizmust szponzoráló országok listájára. Jelenleg mindössze négy ilyen állam szerepel a listán: Kuba (2021), Észak-Korea (2017), Irán (1984) és Szíria (1979). Az amerikai külügy akkor dönt így, ha egy állam folytatólagosan támogatja a nemzetközi terrorizmus különböző formáit.

Egy amerikai libertárius kutatóintézet, a Cato ugyanakkor rávilágít, hogy a világon több olyan országot is találni, amelyekkel szemben a jelenlegi mércével ugyanez a minősítés megállná a helyét. Az intézet ebben a sorban említi Jement, Szudánt, Irakot és Kínát is, ugyanakkor rávilágít arra, hogy

(például Bahreint, Egyiptomot, Szaúd-Arábiát), sőt, akár magát az Egyesült Államokat is, például az iraki invázió miatt.

Ha egy ország felkerül erre a listára, számos szankcióval szembesül, de egyik sem „durvább” azoknál, amelyeket már eddig is életbe léptettek Oroszországgal szemben. Ami az Egyesült Államokat illeti, a terrorizmus elleni harc jegyében az orosz illetőségek kivételt jelentenének az államimmunitás alól, vagyis amerikai bíróságok előtt válnának támadhatóvá.

Ezen felül, ha Moszkvát Washington a terrorizmus szponzorának minősítené, az az egész nyugati szövetségi rendszert érintené, ideértve azon országokat is, amelyek aktív kereskedelmi kapcsolatokat ápolnak a nagyhatalommal. Nemcsak az energetika terén Moszkvától függő európai országok sorolhatók ide, hanem a kontinensen kívüli, ázsiai, afrikai és dél-amerikai országok is, például Dél-Afrika, Brazília vagy Indonézia.

Vagyis Washingtonnak szinte minden fronton kereskedelmi háborúba kellene bocsátkoznia.

A lépés a végletekig szigetelné el Oroszországot; Moszkvának nem maradna vesztenivalója és a legbrutálisabb háborús eszközök használatától sem tartózkodna.

A fentiek tükrében nem meglepő Antony Blinken amerikai külügyminiszter nyilatkozata egy július végi sajtókonferencián „Oroszország azon [társadalmi és egyéb] költségei, amelyeket az Egyesült Államok és más országok Moszkvára róttak, teljes mértékben összhangban állnak azokkal a következményekkel, amelyekkel Oroszországnak szembe kellene néznie akkor, ha terrorizmus szponzoraként jelölnék meg.”

A Szenátuson átment a javaslat, de a politikai nyomás ellenére Washington vonakodik

Blinken nyilatkozatához előzményként szolgál, hogy májusban Richard Blumenthal demokrata és Lindsey Graham republikánus szenátor pártokon átívelő támogatottságú indítványt terjesztett a Szenátus elé. Megjegyzendő, hogy júniusban a két politikus ellátogatott Ukrajnába, a látogatás alkalmával pedig Volodimir Zelenszkijjel is találkoztak.

Ugyanebben a hónapban az ukrán elnök „sürgősséggel” kérte a nemzetközi közösséget, hogy jogilag is ismerjék el, hogy Oroszország az európai történelem legkirívóbb terrorcselekményeit követi éppen el.

A szenátusi iromány címzettje Anthony Blinken külügyminiszter, akit arra kértek a politikusok, hogy Oroszországot a terrorizmus szponzoraként jelölje meg. A Kongresszus külügyi bizottsága felülvizsgálta a dokumentumot, hogy aztán a Szenátus egyhangúlag elfogadja azt július végén.

Habár a szenátusi határozat nem bír jogi kötőerővel, elfogadása jelzésértékű: az amerikai parlament kész határozni a washingtoni adminisztráció tétlensége ellenére is.

A Kongresszus ugyanis képes jogi kötőerővel bíró határozatot hozni akkor is, ha a Fehér Ház úgy dönt, hogy saját hatáskörben nem minősíti Oroszországot terrorizmus szponzorának. A határozat utóéletét az amerikai belpolitikai turbulenciák dönthetik majd el – idén ősszel ugyanis ciklus közepi választásokat tartanak az Egyesült Államokban.

Kép: Antony Blinken, az USA külügyminisztere, háttérben Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. Andrew Harnik / POOL / AFP