A szív megállásnak nulladik percében, amikor a szervezet nem kap oxigént és a túléléshez szükséges tápanyagokat, beáll az úgynevezett klinikai halál. A vér nem kering tovább olyan létfontosságú szervekben sem, mint például a vese vagy a máj. Az agyba sem jut oxigén, így a klinikai halált követően nem sokkal bekövetkezik az úgynevezett agyhalál is. A huszadik század első felében, ha valakinek megállt a szíve, halottnak tekintették. Mára hatalmasat fejlődött a tudomány, rengeteg kísérlettel bizonyították, hogy

Ebből pedig az is következik, hogy a keringés leálltát követően is – különböző gépekkel és eszközökkel – létfontosságú szerveket tudnak az orvosok működésben tartani.

Most a rangos Nature-ben megjelent vizsgálat eredményei arra engednek következtetni, hogy elképzelhető, a jövőben a transzplantációs szerveket még hosszabb ideig megőrizzék, mint az eddig sikerült (persze ez csak az első lépcső, rengeteg további vizsgálatra van még szükség). A Yale Egyetem kutatóinak ugyanis sikerült sertésekben még egy órával az állatok halála után is működésre bírni szerveket – írta meg az Index a BBC-re hivatkozva. A kísérlet óvatosan arra enged következtetni, hogy elképzelhető, az orvosok jócskán plusz időt nyerhetnek az életmentő szervtranszplantáció közben. A kísérlet olyan további rendkívül izgalmas kérdéseket vet fel, mint hogy ha bizonyos szerveket sikerült működésre bírni, vajon ezek körébe tartozhat-e az agy is? Mert ha igen, akkor még az sem kizárt, hogy az agyi funkciók visszaállítását követően, vagyis

Természetesen ez még messze van, de óriási előrelépés, hogy sejtszinten, egyelőre sertésekben működik.

Az ominózus kutatásról kérdeztük Piros Lászlót, a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika transzplantációs részlegének docensét, aki „rendkívül figyelemreméltónak” nevezte a kísérletet. Úgy véli, a kutatásnak köszönhetően a tudomány akár közelebb is juthat ahhoz, hogy a potenciális szervdonorok köre tovább bővüljön és így több alkalmas szerv álljon rendelkezésre. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy még további vizsgálatokra van szükség, hiszen az, hogy a technika sejt- és molekuláris szinten működik, még nem jelenti azt, hogy a szervek szintén is működjék.

A koktél lehet a titok

Miről is van szó? Az amerikai kutatók három csoportra osztva, száz sertést vontak be a vizsgálatba, mélyen elaltatták őket, majd leállították a szívüket. Miután egy órán át halottak voltak, az egyik csoportba tartozó sertéseknél véglegesen leállították a vérkeringést és a szervezetük oxigénnel való ellátását, majd ezt a kontrollcsoportot további három csoportra osztva vizsgálták 0, 1 és 7 óránál. A másik csoportnál úgynevezett ECMO-t alkalmaztak, aminek lényege, hogy a szív és a tüdő munkáját pótló, külső szerkezetet kapcsoltak az állat vérkeringésbe, ez pumpálta a vért és az oxigént a szervekbe. „Az ECMO-módszer nagyon nem új, a covid-járvány idején is lehetett hallani róla, akkor alkalmazták, amikor a vírus már annyira roncsolta a tüdőszövetet, hogy a légzőfelület nagy része elveszett, aminek következtében a szervezet nem tudta ellátni a vért oxigénnel” – mutat rá Piros László.

A harmadik csoport sertéseinél a kutatók egy saját maguk fejlesztette, az ECMO-módszerhez nagyon hasonló, úgynevezett OrganEx rendszerre kötötték az állatokat. Ez a szerkezet az állatok vérével összekevert, szintén oxigenizált speciális „perfúziós koktélt” pumpált a sertésekbe hat órán keresztül.

ugyanis az ennek kitett állatok szerveiből vett, mikroszkóp alatt vizsgált minták arra engednek következtetni, hogy molekuláris szinten regenerálódtak, vagyis valamilyen szinten visszatértek a halál bekövetkeztét megelőző állapothoz” – mondja Piros László. Ez a megfigyelés azért rendkívüli, mert az állatok bizonyos  sejtjei még egy hosszabb, úgynevezett meleg iszkémiás időt – vagyis a vérellátás megszűnését – követően is képesek voltak regenerálódni. E harmadik csoportba tartozó állatok gép által működtetett keringése a szervek szintjén perifériásan is  – a vese és a máj, sőt az agy állományában is – kimutatható volt, míg az ECMO csoportnál nem tapasztaltak hasonlót.

Van jel arra, molekuláris szinten legalábbis, hogy

keringésmegállást követően is – hívja fel a figyelmet Piros László. A kísérletnek köszönhetően a jövőben elképzelhető, hogy hosszabb keringésmegállást követően is ki lehet majd nyerni a donorokból működőképes szerveket, vagy pedig oxigénhiány miatt károsodott szerveket rekondícionálni, és így beültethetővé tenni. Hangsúlyozza, jelenleg nem vagyunk ezen a szinten, rengeteg további kutatásra van szükség. És akkor még arról sem beszéltünk, hogy az így beültetett szerveknél milyen szövődményekre lehet számítani.

Fontos kutatás ez, azért is, mert ha az agy működését is sikerül megfelelő szinten és nem csak részben visszaállítani, akkor elméletben elképzelhető az ember visszahozása az életbe arról a pontról, ahonnan ez ma még elképzelhetetlen. „Márpedig, ha az agyműködés teljesen visszajön a többi létfontosságú szerv működésével együtt, akkor már nem donorról beszélünk” – húzza alá Piros László.

Nyitókép: MTI/AP/NYU Langone Health/Joe Carrotta