Edzenek a republikánusok a félidős választásra

Maráczi Tamás írása a Mandiner hetilapban

A félidős választás intézménye az amerikai alkotmányos rendszer okos korrekciós mechanizmusa, amely lehetővé teszi, hogy a szavazók a négyéves elnöki ciklus felénél kifejezzék véleményüket a politikai vezetés, konkrétan az elnök teljesítményéről, és adott esetben voksaikkal befolyásolják az irányát.

Minden elnök rémálma ez a szonda,

a végrehajtó hatalom fejének tükörbe kell néznie, és mandátumának második felére gyakran szűkülő mozgásteret kap felhatalmazóitól. Jó kormányzás esetén természetesen tágulót, de ahhoz egyértelmű sikert, a mindennapokban érezhető eredményeket kell felmutatnia az első két évben.

Joe Biden az egyik legnépszerűtlenebb elnök az Egyesült Államok modern kori történelmében, tetszési indexe a mélyponton: az AP-NORC július végi felmérése szerint a megkérdezett amerikai nagykorúak 85 százaléka – köztük is a demokrata párti szavazók 78 százaléka – tartotta úgy, hogy az ország dolgai rossz irányba mennek, és csupán 14 százalékuk mondta jónak.

Ennek több oka van: a bel- és a gazdaságpolitikában az elszabaduló infláció, az abortuszról, a fegyvertartásról és a közbiztonságról szóló viták, a külpolitikában a katasztrofális afganisztáni kivonulás, a közel-keleti politika passzivitása. És legfőképp az ukrajnai konfliktusban mutatott konfrontatív álláspont, amely nagy­mértékben közrejátszott a háború kirobbanásában, elmérgesedésében és az annak következtében kibontakozó globális energia- és élelmezési válság elhatalmasodásában.

Veszélyes kor, vízió nélküli vezető

A második világháború óta a 2022-es év fenyeget a legnagyobb veszélyekkel: a nemzetközi jogrend összeomlásával, akár párhuzamosan több regionális háború kirobbanásával. Veszélyesek voltak a hidegháborús évek is, de a bipoláris világrend szemben álló világhatalmai közötti status quo tartható volt; a február vége óta elindult biztonságpolitikai-­gazdasági folyamatok azonban egy olyan konfliktus­örvényt hoztak létre, amelynek lehetséges kiterjedését és hatásait még a bennfentes döntéshozók sem tudják felmérni. Egy ilyen komplex, robbanásveszélyes helyzetben csak higgadt és bölcs, kompromisszumkész, de határozott vezetők lehetnek képesek átnavigálni a szemben álló hatalmak hajóit a fennálló vitás ügyek, feszültséggócok Szküllái és Kharübdiszei között.

Amerika szerencsés volt eddig a nagy, vészterhes korszakaiban: a második világháborúban Franklin D. Roosevelt és Harry Truman, a hidegháború mindent eldöntő fináléjában Ronald Reagan, a kelet-európai rendszerváltás idején George Bush, az Iszlám Állam fenyegetése idején Donald Trump volt az elnöke. A jelenlegi krízis idejére azonban, egy történelmi jelentőségű korban a nyilvánvalóan gyenge, bölcs politikai alkukat meghozni nem tudó Joe Bident kapta vezetőnek, aki kora, egészségi és mentális állapota miatt egyre inkább alkalmatlannak tűnik az Egyesült Államok elnöki posztjának betöltésére.

Megakadhat a Biden-elnökség szekere

A félidős választás sorsdöntő ítélet lesz; ez Amerika nagy esélye, hogy korrekciót hajtson végre, hogy egyértelmű jelzést adjon kormányának a felelősségteljes kormányzás folytatására. A kongresszusi választáson elnököt nem válthatnak a szavazók, de a Capitolium két házában a képviselői és szenátori helyek újraosztásával, a mindenkori ellenzéki pártnak adott megnövekedett felhatalmazással

aki a törvényhozás támogatása nélkül már csak korlátozott hatalommal tudja vezetni az országot.

A képviselőházi többség elvesztése a fő szabály: ez történt Barack Obamával az első két éve után, 2010-ben, és Donald Trumppal is 2018-ban. És a statisztikák szerint a félidős választás pontosan jelzi a hangulat megváltozását, illetve azt is, hogy a kormányzó és az ellenzéki pártnak milyen esélyei lesznek két évvel később, a nagy kampányévben az elnökválasztásra ráfordulva.

2022 nyarán a helyzet az, hogy a Képviselőházban 221 széke van a Demokrata Pártnak, 208 a Republikánus Pártnak, a 100 tagú Szenátusban mandátumegyenlőség van, sok esetben az alelnök Kamala Harris szavazatával van meg a demokrata párti többség. Egy nem túl erős, illetve egy

Ha a kormányzó liberálisok elvesztik novemberben a Képviselőházat, nagy bajba kerül az elnök programja, amelyet az első két évben is rettenetesen komótosan tudott csak hozni; nehéz lesz többség nélkül megmozdítani a választójogi törvényt, új szabályozást bevezetni a klímaváltozás elleni harcban, az abortusz kérdésében, illetve a fegyvertartás ügyében.

A trendváltás indikátorai

Amerikai szakértők, ahogy más választások esetében, a félidős voksolásnál is elsősorban a billegő államokat fogják árgus szemekkel figyelni. A választói akarat módosulásai ezen államok összesített tendenciái alapján kirajzolhatják azt a változást, amely országos szinten is meghatározza majd a szavazás eredményét, és amely trendszerűen, prognózisként előremutat majd a 2024-es nagy megméretésre.

Ezek az államok most Michigan, Ohio, Pennsylvania, Észak-Karolina, Georgia, Arizona, Nevada és Florida. Többségük hagyományosan billegő állam, mások az utóbbi elnökválasztáson lettek meghatározó harcszínterek, mindenesetre a 2024-es elnökválasztáson mindenképp meghatározó jelentőségű lesz, hogy melyik párt söpri majd be az elektoraikat. Esélyes demokrata párti szenátorjelöltek indulnak négy olyan államban, ahol két éve Biden nyerni tudott: Arizonában, Georgiában, Nevadában és New Hampshire-ben,

s abban reménykednek, hogy el tudják vinni Pennsylvania, Ohio és Észak-Karolina szenátori mandátumait is. A Képviselőházban a konzervatívoknak hat-hét körzetben kell újabb képviselői helyet szerezniük, akkor fordulhat át a demokrata párti többség republikánusba.

A kongresszusi arányok mellett nagy jelentősége van annak is, hogy hány szövetségi államban lesz kormányzója a két nagy pártnak. Az 50-ből 36 államban rendeznek kormányzóválasztást is november 8-án, itt is különösen a szoros versenyt ígérő államok eredményeiből lehet majd következtetéseket megfogalmazni a nagy képre. Jelenleg 27 államnak van republikánus, 23-nak demokrata párti kormányzója.

November 8-án tartanak először voksolást a 2020-as népszámlálás alapján újraalakított választó­körzet-határokkal, ennek hatásait egyelőre nehéz számszerűsíteni.

A „hadszíntereken” kívül

hiszen ők lehetnek az Egyesült Államok új vezetői a következő évtizedben.

Ilyen Stacey Abrams, Georgia demokrata párti kormányzójelöltje, Ron DeSantis, Florida republikánus kormányzója, Kari Lake, Arizona republikánus kormányzójelöltje, illetve Texas két kormányzójelöltje, a jobboldali Greg Abbott és a baloldali Beto O’Rourke.

***

Nyitóképen: Donald Trump ütése a bedminsteri Trump Országos Golfklub pro-am versenyén július 28-án. Fotó: MTI / EPA / Justin Lane