A szerző bencés szerzetes, a tihanyi apátság korábbi perjele, magyar és orosz szakos tanár
Keserűen, de nem tagadom, belül háborogva hallgatom az ilyen kifakadásokat: „Szégyellem, hogy magyar vagyok!” Mert elszabadult az infláció, drága minden… (S közben mozdulni nem lehet a Balaton partján, az autópályákon, tömegével jönnek az „éhenhalók”, szárazság ide, tikkasztó meleg oda.) Beszélünk „ársapkáról”, félünk az energiaválságtól. Kiszolgáltatottnak érezzük magunkat.
Válság valóban van. A közhangulatot pedig könnyen lehet befolyásolni. Sokkal jobb piacuk van azoknak a híreknek, amelyek a kudarcokról vagy szerencsétlenségekről szólnak, mint azoknak, amelyek valódi sikerekről és teljesítményekről számolnak be. Van, aki így írja le a helyzetet: „Egy csökkenő, elöregedő, teljesítményében egyre rosszabb teljesítményt nyújtó, kifejezetten rossz hangulatú, szomorú, beteg társadalomnak kellene egyre nagyobb teljesítményt nyújtani ahhoz, hogy az ország működését és legalább az eddigi életnívót fenn lehessen tartani. Ez fizikailag lehetetlen, gazdaságilag lehetetlen, morálisan lehetetlen.” (B. L.)
Nem tagadom, van benne igazság.
De vajon az életszínvonal és az életminőség ugyanaz volna? Meggyőződésem, hogy nem.
A világ sorsa sokak szerint a politikai vezetők kezében van. De az élet mindig is a végeken zajlott, a legalsó szinten. Ott, ahol a hétköznapi ember él. Ne értse félre senki: a legalsó nem értékítélet, a hétköznapi ugyancsak nem. Mindenki maga éli az életét. De ha elszigetelődve, magába zárkózva, akkor reménytelen. Ha képes arra az ember, hogy odafigyeljen a másikra, hogy megfogja a másik kezét, hogy támasza legyen annak, aki segítségre szorul, akkor értelme van az életnek.
A bevásárlóközpontok árubősége lehet, hogy szerényebb lesz. A gazdaság, a kereskedelem egy nemzetközi hálózatnak volt és lesz mindig is a része. De hogy én magam hogyan élem az életemet, azt nem a piac kell hogy meghatározza. Mert semmit sem visz magával a síron túlra az ember.
Gyilkolni, életet kioltani nincs joga senkinek. Még akkor sem, ha vitatkozhatunk arról, lehet-e jogos vagy jogtalan egy háború.
Ami gátolja, pusztítja az életet, az egyértelműen rossz.