Ez azért fontos, mondja, mert a szerves anyagok csak a legritkább esetben maradnak fenn a hazai talajviszonyok között. Szintén a laboratóriumi körülményeknek köszönhető, hogy a lemezt díszítő veretek alatt zöld színű díszítésre bukkantak a restaurátorok, melyről bebizonyosodott, hogy rózsabogár páncéljából készült. „Hasonló leletről nincs tudomásunk ebből a korszakból, egyedül egy avar szíjvég alatt találtak korábban ilyen díszítést.”
Az egyik tarsolynál a pajzs alakú fedőlap széleit sűrűn egymás mellett elhelyezett, kis méretű, növényi motívumokat megjelenítő veretekkel díszítették, valamint egy központi, négyzetes elem is helyet kapott rajta. Mind a középső, mind a tarsolylemezt körben díszítő, ezüst színű veretekbe díszítés gyanánt a rózsabogár csillogó, smaragdszínű páncéldarabjait helyezték.
A második tarsolyt egy díszítetlen, szegélyén szegecselt ezüstlappal fedték be,
és még így is a vezető réteg méltóságjelvényének tekinthető. Felső szegélyének és az alsó ívelt résznek a közepét egy-egy szintén növényi mintát idéző veret díszíti.
A lapos, felül szögletes, alul íves bőrtáskát a hátlapjánál egy övről lelógó mellékszíjhoz erősítették a honfoglalás korában. Ezeknél a tarsolyoknál a zárószíj felülről, a függesztőszíjtól indult, és a fedőlapon futott végig lefelé. A bőrtáska zárásához a kilyukasztott fedőlap közepéből kiálló bújtatón kellett átfűzni, amelyet a fedél alatti lapra erősítettek. Pátyon jó állapotban kerültek elő a tarsoly szíjának veretei és a férfi övét díszítő veretek egyaránt.
A temető legnagyobb jelentőségét az adja – emeli ki Hoffmann –, hogy ez már az Árpádok törzsterülete, de eddig innen szinte minden hiányzott a 10. század első felére jellemző tarsolylemezes körből, tehát abból a leletcsoportból, amely a klasszikus honfoglaló elithez kapcsolta volna a területet. Ez most megváltozott.
A Dunántúlon eddig csupán egyetlen tarsolylemez került elő,
a Komárom-Esztergom megyei Banáról, így ez a szám a mostani leletekkel megháromszorozódott.
„A pátyi lelőhely különlegesnek tekinthető abból a szempontból is, hogy a feltárási terület túlsó végén egy nagy sírszámú avar temetőt találtak a kollégáink, ami lehetőséget teremt a két populáció tudományos összehasonlítására és az esetleges továbbélés vizsgálatára. Ugyancsak fontos szempont, hogy a temető pontosan lehatárolható, így teljesen feltártnak tekinthető, ami a tervszerű ásatások kis száma miatt ritkán mondható el” – magyarázza a szakember.