Egyáltalán nem kellemes erről ilyen őszintén és nyíltan beszélni, de úgy érzem, tartozok annyival a jobbikos közösségnek, hogy néhány olyan folyamatra és körülményre rávílágítsak, melyet nem minden kongresszusi küldött lát világosan, de segíthet a megfelelő döntést meghozni.
Kezdjük talán ott, hogy a Jobbik jelenlegi helyzetében egyetlen igazi értékünk maradt, amire úgy kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére. Ez pedig a tagságunk és a jobbikos közösség. Több pártszakadást nem visel már el ez a mozgalom: nincs tovább hova osztódni. Vagy egyben maradunk, vagy örökre megszűnünk.
Éppen ezért úgy gondolom, politikai öngyilkosság olyan elnököt választani, aki a mostanra tisztán körvonalzódott két jobbikos szekértábor emblematikus képviselője. Az ugyanis nem elnökválasztás, hanem leszámolás lesz, melyben lesznek nyertesek és lesznek vesztesek. A jobbikos habitust ismerve pedig borítékolható, hogy a vesztesek nem fognak csendben betérdepelni a sarokba. Azok, akik részt vettek a Jobbik Országos Választmányának múlt heti ülésén, vagy közelebbről ismerik a pártban zajló folyamatokat, pontosan tudják, hogy a két említett jelölt milyen élesen szembehelyezkedik egymással.”