Az ukránok kezdik elveszíteni a reményt – Magyarországot okolják érte
A harmadik világháború lenne a következménye.
Miért kell költeni fegyverekre, ha a NATO úgyis megvéd minket? Hogyan folytatódik a haderőfejlesztés? Visszaállítják-e a sorkötelezettséget? Interjú az új honvédelmi miniszterrel.
Kacsoh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban
Jól értettük a hősök napján elmondott beszédéből, hogy egy cigarettatárcának köszönheti a miniszteri kinevezését?
Nagyapám 1945. március 17-én a Vértesben az akkor már lovak nélkül harcoló Nádasdy huszárezred századparancsnokaként géppisztolysorozattól sebesült meg, a halálos találatot egy cigarettatárca térítette el, amelyet ma én őrzök. Ez a tárgy jelképezi számomra a magyar katona áldozatát, ami kötelez minket a jövő építésére. Ludovikás nagyapám élő példája volt a hazaszeretetében és katonai hivatásában végsőkig elszánt, régi magyar katonatípusnak. A tőle kapott örökség indított el az utamon.
Mégis talán az egyik legnagyobb meglepetés volt a kormánynévsorban. Hogyan történt a felkérés?
Pár nappal a választás után csörgött a telefonom, néhány óra múlva pedig már a miniszterelnökkel ültem szemben. Felkért, hogy legyek Magyarország következő honvédelmi minisztere. Az első gondolatom az volt, hogy ez életem legszebb kötelessége, legnagyobb kihívása és a legnemesebb hivatásom, hiszen mi lehet nagyobb dicsőség annál, mint hogy a hazámat szolgálhatom?
Hivatásos katonát váltott a miniszteri poszton…
Kezdjük ott, hogy a rendszerváltozást követően a társadalom elfordult a honvédségtől, a katonák pedig visszavonultak a kaszárnyáikba. Mind az eszköz-, mind a személyi állomány leépült. A baloldali kormányok felelőtlenül dobra verték a technikai eszközök jó részét azzal a hamis ígérettel, hogy majd mások megvédenek minket. Az akkori elbizonytalanodás egyik máig tartó jele, hogy honvédeink a laktanyán kívül alig mutatkoznak egyenruhában. Eközben azonban felnőtt egy elhivatott új tiszti generáció, amely nyugati képzésekben vesz részt, nyelveket beszél, missziókban szerez éles tapasztalatokat. Egy professzionális vezetői réteg alakult tehát ki, így – visszatérve a kérdésre – most nem arra van szükség, hogy valaki a fejük felett megmondja, hogyan kell katonának lenni. Az én feladatom a kormány szándékának érvényesítése, a honvédség és a társadalom kapcsolatának építése és a honvédelem ügyének a nemzetközi térben való megjelenítése.
Már az előző ciklusban erős haderőfejlesztési program indult. Hogyan tovább?
A nemzeti kormánynak mindig is Magyarország biztonsága az első, az utóbbi években a migráció, a járvány és most a háború is egyértelművé tette, hogy a biztonságot és a honvédelmet meg kell erősíteni. A magyar kormány előrelátóan már évekkel ezelőtt megkezdte ezt a munkát, így nem háború idején kell nekilátni a hadsereg modernizációjának. Ez nagy előny a régiós versenytársainkkal szemben. Ráadásul az új kormányban a védelmi beszerzéseket már a Honvédelmi Minisztériumon belül külön államtitkárság irányítja. Folytatódik a lepusztult szovjet haditechnika lecserélése hatékony és korszerű eszközökre. Ehhez megvan a szükséges forrás, hiszen jövőre elérjük a GDP-arányosan kétszázalékos költségvetési ráfordítási szintet, és a következő években is fenntartjuk. Minderre a garanciát a kormány döntése nyomán létrejövő honvédelmi alap jelenti.
Gazdasági válság idején mi indokolja a honvédelem kiemelt támogatását?
A két dolog nem mond egymásnak ellent, sőt. A békéhez erő kell.
Baloldali politikusok erre azt mondják: a NATO tagjai vagyunk, a katonai szervezet úgyis megvéd bennünket, kár fegyverre költeni.
A magyar történelem során mindig küzdeni kellett a szuverenitásunkért, és időnként el is vesztettük. Hosszú idő óta először erős szövetségi rendszerek részeként, de teljes nemzeti önállósággal saját, nemzeti stratégiát követhetünk. Ennek alappillére és garanciája egy önkéntes alapon szervezett, jól felszerelt és kiképzett, nagy létszámú, magabiztos és ütőképes, tekintélyt parancsoló magyar nemzeti haderő. NATO-tagságunk önmagában nem elegendő. Ez egy védelmi szövetség, annak is kell maradnia, ám hangsúlyosan nemzeti erők felajánlásaiból működik. Elkötelezett és megbecsült tagjai vagyunk a szervezetnek – ezt a múlt heti brüsszeli védelmi miniszteri tanácskozáson személyesen is megtapasztalhattam. Kiemelt hangsúlyt fogok helyezni a jövőben a katonadiplomáciára, a külügyi tárca után nálunk van az erre alkalmas legnagyobb nemzetközi szervezet, a katonai attasék hálózata. A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat különleges tudása és tapasztalata ehhez nélkülözhetetlen erőforrás. Az illegális migrációval és a terrorizmus fenyegetésével szemben továbbra is megvédjük a déli határainkat, ebben a honvédség is szerepet vállal. Ezt a kérdést a fókuszban lévő orosz–ukrán konfliktus mellett a szövetségeseinknél is napirenden tartjuk.
A NATO sem akar háborúzni, ahogy a magyar kormány sem.
Ez nem Magyarország háborúja, mi ebből ki fogunk maradni. A béke pártján állunk, arra törekszünk, hogy a vérontást végre hagyják abba, és induljanak meg a tárgyalások.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és a Nyugat jó része is kategorikusan szemben áll ezzel az állásponttal. Hogyan lehet kezelni a nyomást?
Tudjuk, hogy ki az agresszor a háborúban, és azt is tudjuk, hogy szövetségi rendszerünk miatt és emberiességből a megtámadott oldalán a helyünk. A háború kitörésekor félretettük a kárpátaljai magyarok jogos védelme miatt kialakult feszültséget, és az ukrán menekültek mellé álltunk történelmünk legnagyobb humanitárius akciója során.
Visszatérve a haderőfejlesztésre: milyen irányban folytatódhat a program?
El kell érnünk, hogy a kifutó és elavult eszközök helyett minél hamarabb modern és minden irányú kihívásra reagálni képes, nagy elrettentő erejű haderőnk legyen. Néhány kiemelt példa: a német Leopard harckocsik folyamatosan érkeznek, kezdődik a Lynx páncélozott gyalogsági harcjárművek gyártása és rendszerbe állítása. A cseh licenc alapján készülő kézifegyvereket pedig már rendszeresítette a honvédség. A légvédelem terén is megvan minden szükséges szerződés, várjuk a radar- és elhárító rakétarendszereket. Feladatként a páncéltörő képesség fejlesztése áll előttünk. A légierőhöz kiképzőgépek érkeznek a következő években, és további vadászgépek vételezése is előttünk áll. Ahol csak lehet, olyan beszerzéseket eszközölünk, amelyek mögött hazai védelmi ipari beruházások vannak.
Ez utóbbi terület felügyelete azonban egy másik tárcánál, a Technológiai is Innovációs Minisztériumnál van.
Az ágazat erős motorja a gazdaság további növekedésének. A Magyar Honvédség megrendeléseire támaszkodik a hazai védelmi ipar, ez hitelesíti a nemzetközi piacokon is.
A bizottsági meghallgatásán is jelezte: nagy hangsúlyt helyezne a személyi állomány erősítésére. Hogyan?
Ember nélkül a gépek semmit nem érnek, a haditechnikát végső soron katonák üzemeltetik. Kimagasló színvonalú egyéni felszereléssel ellátott, jól kiképzett hivatásos és tartalékos katonákra van szükség. Olyan magyar fiatalokra, akik hivatásként és nem munkakörként tekintenek a haza fegyveres szolgálatára. Az a célom, hogy amíg a Magyar Honvédség állományában vannak, addig nagy megbecsülésben részesüljenek a fizikai és szellemi terheléssel járó, kockázatokat is hordozó szolgálatukért. Leszerelés után pedig támogassam, hogy a versenyszféra és a közigazgatás felismerje a bennük meglévő különleges képességeket, a fegyelmezettséget, a pontosságot, a bátorságot vagy éppen a lojalitást.
Mindebből az következne, hogy előbb-utóbb visszaállítják a sorkötelezettséget, nem?
Békeidőben a magyar hadsereg önkéntes alapon szerveződik.
Személyes tapasztalatát is kérdezve: milyen lehetőségek állnak a tartalékos állomány további bővítése előtt?
Tíz éve, amint erre a kormány lehetőséget adott, jelentkeztem önkéntes tartalékosnak. Számos alkalommal behívtak, jelenleg századosi rendfokozatom van. Sokat adtak ezek az évek, olyat, amit csak katonaként élhettem meg. Az a célom, hogy hozzám hasonlóan egyre többen érezzenek elhivatottságot és késztetést a haza védelmére.
Évekig üzletember volt, a sajtó több vállalkozásáról részletesen is írt. Felszámolta már az összeférhetetlenségeket?
Vezettem a Heti Választ ellenzékben, irányítottam a Századvéget, voltam nagykövet Londonban a brexit során, és sikerült nagy befektetéseket is tető alá hoznom. Mindegyik sok szépséggel és persze küzdelemmel járt, de közös bennük, hogy valamilyen módon a nemzet ügyét szolgálták. Ami a konkrét kérdést illeti: a jogszabályok betartásával járok el az összeférhetetlenség tekintetében is.
A sportért is felel a minisztérium. Érdekes kombináció…
Nem hagyomány és nemzetközi példa nélküli, hogy a sport a honvédelmi tárcához került az ötödik Orbán-kormányban. Hatalmas terület, amely minden magyarra hatással van. A szakmai munkát a sportállamtitkárra támaszkodva fogjuk végezni. Én a kormány figyelmét és támogatását garantálom a sportterület iránt, valamint részt veszek annak nemzetközi képviseletében. Magyarország a nemzetközi versenysportban felmutatott, érmekben mérhetően is kiemelkedő teljesítményével, valamint számos nagy nemzetközi sportverseny sikeres lebonyolítása után már elmondhatja magáról, hogy az élsport nemzete lett. Célom most az, hogy ne csak sportnemzet legyünk, de sportoló nemzetté is váljunk. Sok a közös pont a honvédelem és a sport között. A honvédelmi táborok vagy a Magyar Honvédelmi Szövetség hagyományaira épülő Sportszövetség, az MH Sportszázad mind sikeresek, és további támogatást kapnak.
Egyébként foci vagy úszás?
Mindkettő. Bár hozzám legközelebb a lovassportok állnak. Minden magyar szívét megmelengette a labdarúgó-válogatott történelmi győzelme. A most zajló budapesti vizes világbajnokság pedig újabb kiváló példája annak, hogy nemcsak a sportolóink, hanem a sportszervezőink is kimagaslóan teljesítenek, hiszen néhány hónap alatt beugróként megszerveztek egy világeseményt. Van mire büszkének lennünk!
Szalay-Bobrovniczky Kristóf
1970-ben született Budapesten. Egyetemi agrármérnöki diplomát szerzett, posztgraduális üzleti tanulmányait Párizsban végezte. Pályafutását a big4 egyik tanácsadó cégénél kezdte, éveken át dolgozott egy francia kereskedelmi banknál. A 2000-es évek elején a telekommunikáció-internet szektorban töltött be vezető pozíciókat, később a Heti Válasz főszerkesztő-lapigazgatója, majd 2011-től a Századvég elnökhelyettese, 2016 és 2020 között Magyarország nagykövete volt az Egyesült Királyságban. Honvédelmi miniszteri kinevezéséig befektetőként tevékenykedett. 2014-től a Magyar Tartalékosok Szövetségének elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. Szolgálataiért 2016-ban a Honvédelemért kitüntetés I. osztályú fokozatát kapta. Angol, német és francia nyelven beszél. Nős, három gyermek édesapja.
Nyitókép: Földházi Árpád