Hogyan változik az új világrend?

Nyitókép: Atlasz szobra New Yorkban (Natalia Seliverstova / Sputnik / Sputnik via AFP)

A globális erők és az amerikai demokrácia konfliktusáról szól John Fonte egyik leghíresebb könyve, a Sovereignty or Submission: Will Americans Rule Themselves or be Ruled by Others?, mely rövidesen magyarul is megjelenik az MCC Press gondozásában.

A konzervatív Hudson Institute kutatójának magyarországi könyvbemutatóján, mely során az angol verziót mutatták be, Fonte rögtön Francis Fukuyama érvelésével kezdett vitatkozni, mely szerint a jövőben nem lesz verseny a demokráciával szemben. Fukuyama szerint a jövő a transznacionális jogállamoké, de ez Fonte szerint  ez téves, mivel az alkotmányos demokrácia kihívás előtt áll a nyugati világban.

A fő kihívó Fonte véleménye szerint a trasznacionális progresszivizmus, melynek az a célja, hogy a demokratikus nemzetállamokkal szemben lépjen fel.

Előbbi a döntéshozatal jogát átengedi meg nem választott intézményekhez, amik egyáltalán nem felelősek a népnek. Ide tartoznak uniós szervek, a nemzetközi bíróságok, a nemzetközi kereskedelmi szervezetek, amik már a hatvanas évek óta dolgoznak a nemzetállamok ellen. A fő konfliktus azonban az utóbbi során történik.

A woke ideológia szerint csak elnyomók és elnyomottak vannak: előbbiek a fehér heteró keresztények, utóbbiak a nemi, faji kisebbségek, a menekültek, és az ideológusuk ezeket az utóbbiakat uszítják a nemzeti, vallásos intézmények ellen. Végső soron átalakulást akarnak a nyugati államokban, új rezsimet hoznának létre, ami külsőleg alá van rendelve a külföldi szakemberek irányításának, belülről pedig a folyamatosan fejlődő politikai korrektség felügyeli azt – véli Fonte.

Az amerikai előadó emlékeztetett: a liberalizmus eredetileg nem volt „woke”. A hagyományos politikai liberalizmus, Lincoln és Kossuth világnézete, amely az alapvető emberi jogok mellett állt ki, Fonte szerint a társadalom helyes működésének alapja. A valódi demokráciák még ezt óvják.

 az ENSZ, az EU, a bürokraták, az IMF, az európai emberi jogi, a luxemburgi, a nemzetközi büntetőbíróság, a német külügy, a nyugati egyetemek és a nyugati cégvezetők, Soros György, az Amnesty, a Human Rights Watch, a nemzetközi kapcsolatok hálója – akik mind-mind egy célt szolgálnak Fonte szerint.

A második világháborút követően egy új nemzetközi világrend alakult ki, ami most átalakulóban van. A globalista szervezetek célja Fonte szerint, hogy még befogadóbbá tegyék a nemzeteket, internacionalista, transznacionalista irányba tolják az országokat. E tendenciák szerint a nemzetállamoknak fel kell adniuk a szuverenitásuk egy részét a globális együttműködés érdekében. A végső cél a globális jogállam. Ha ebben sikert érnek el, akkor a demokratikus szuverenitás komoly vereséget szenvedne, de ez egyelőre még nem történt meg, a jövő nyitott.

A 2015-ös migrációs válság már az átalakulást képviselte, a társadalom, kultúra, civilizáció átalakítását szolgálta. Fonte úgy látja:

hiszen lehetőségünk van fellépni, még nem veszítettük el a harcot. Ha továbbadjuk szokásainkat, erkölcseinket a jövő generációnak, megakadályozhatjuk ezt – fejtette ki Fonte, aki szerint a harc valójában elég régre nyúlik vissza. Az EU mára elmozdult a régi nagyok elveitől: Thatcher még a tagállamoknál akarta tartani a hatalmat, de Gaulle egyenesen protekcionista volt. Fonte szerint ők még szigorúan demokraták és szuverének voltak, ellene voltak a transznacionális ügyintézésnek.

Az amerikai előadó leszögezte: az IMF, az Európai Központi Bank vagy az Európai Bizottság egyszerűen nem állhat a szuverenitás felett. Barroso egyszer azt mondta Orbán kapcsán, hogy az EU dolga „feladatokat delegálni” a nemzetállamoknak. Ez a mentalitás viszont azt jelentené, hogy nem mi irányítjuk országainkat, és ez támadás a demokrácia ellen.

Fotó: AFP