„Lesújtóak az érveik, amellyel megpróbálják védeni a védhetetlent. Hogy növelték az oktatásra fordított kiadásokat, miközben ha a kiadási összegekkel összevetik az infláció valódi mértékét, akkor rögtön kiderül, hogy 2023-ban valójában még annál is kevesebb jut az iskolákra, mint 2022-ben, pedig már most is kevesebbet keres egy kezdő pedagógus, mint egy kukás. Vagy hogy az Önök egyik kedvenc érvelését idézzem, »még mindig sokkal jobban teljesítenek, mint a 2010 előtti kormányok«. Ami ugye hazugság, hiszen 2010 előtt minden létező közoktatási mutatóban előrébb szerepeltünk a világ országai között, mint ma. De persze ennyi erővel arra is büszkék lehetnének, hogy jobban teljesít Magyarország, mint a török hódoltság idején. És egyébként ez valóban így van, szóval gratulálok a teljesítményükhöz.
Kedves Képviselőtársaim! Ha Önök a saját költségvetésük tükrében őszintén beszélnének arról, hogy mi vár ránk 2023-ban, nagyon nagy bajban lennének. Túl sokan értenék meg ugyanis, milyen kutya világ vár ránk. Persze nem a naponta tízmilliókat kereső »nagyurakra«, vagy a dagadó pénztárcájú »főispánokra«, hanem a »jobbágyokra« – születési nevükön »keményen dolgozó kisemberekre« gondolok.