Orosz győzelem az, ha Ukrajnát elvágják a tengertől – John Venable a Mandinernek

John Venable 25 évig szolgált az amerikai légierőnél, pilótaként harcolt Irakban és Afganisztánban, a légierő vezérkari főnökének volt a tanácsadója, most a Heritage Foundation biztonságpolitikai vezető kutatója. Venable most az International Republican Institute (IRI) és a Heritage Foundation konferenciájának a vendége volt Budapesten.

***

Ön az amerikai légierő kötelékében szolgált. Február közepén, amikor az amerikai hírszerzés már tényként kezelte, hogy bármelyik pillanatban elkezdődhet a háború, ön mire számított az orosz hadseregtől?

Ahogy az orosz haderő a határ közelében harcállásba állt, Ukrajna három különböző régiója mentén, én egy nagyszabású támadásra számítottam. Arra, hogy a három frontszakaszon egy egységes, központi irányítás alatt az oroszok nagyon gyorsan nagyon nagy területeket fognak elfoglalni. Arra én sem számítottam ugyanakkor, hogy Kijevig eljutnak, viszont az eddig látott orosz katonai teljesítménynél jobbat vártam.

Az tehát meglepte, hogy a manőver első lépése Kijev elfoglalására irányult, az ukrán kormány katonai megbuktatására?

Azt nem mondanám, hogy meglepett, mert ahogy az orosz előkészületeket láttuk,

A cél az volt, hogy a jelenlegi helyett katonai erővel egy oroszbarát bábkormányt helyeznek Kijevbe, hogy Ukrajnát saját céljaikra tudják használni, és teljes ellenőrzést tudjanak fölötte gyakorolni.

Mi a katonapolitikai, fegyverzetbeli magyarázata annak, hogy ezt nem tudták az eredeti forgatókönyv szerint megvalósítani?

Három fontos okot látok arra vonatkozóan, hogy a hadsereg miért nem tudta maradéktalanul megvalósítani az orosz vezetés célkitűzéseit. Az első a logisztika: képesnek lenni szervezett módon mozgatni a hadi eszközöket és támogatni az első vonalban harcoló egységeket. Három katonai hadművelet indult egy időben: a Krím térségében, a Donbaszban és az észak-ukrajnai területen, ez egy nagyon nehéz manőver, földrajzilag három egymástól elkülönült, különböző adottságú terepen történt a behatolás. Ha a donbaszi és a krími frontszakaszt gyorsan át tudták volna törni, és a két haderő egyesülni tudott volna, akkor az északi hadjárat sokkal egyszerűbben ment volna, azt jól meg tudták volna támogatni. Utólag azonban kiderült: nem volt a három frontszakasz koordinálására egy egységes, központi parancsnokság, három különböző parancsnokság irányította a három hadműveletet, így

Mivel nem priorizáltak, és nem működtek együtt, a logisztika nem tudott hatékonyan teljesíteni.

A második: az egységes, központi parancsnokság. Kell lennie egy ilyennek, amely meghatározza a hadművelet prioritásait, a stratégiai, taktikai manővereket, a bevetendő eszközök fajtáit. Ennek a hiánya zavart okozott a logisztikában, az utánpótlásban, így a hadművelet képtelen volt a kitűzött katonai célokat elérni.

A harmadik és a legfontosabb tényező pedig a harcoló alakulatok harcképessége. Ez nem az adott katonák képességét vagy a harci eszközök alkalmasságát jelenti, hanem azt, hogy a meglévő képességeket az adott haderő milyen hatékonysággal tudja bevetni. Az orosz haderőnek egy nagyon erős szárazföldi hadserege van, és papíron egy nagyon ütőképes légi ereje. Minden azon múlik, hogy ezen egységek hogyan képesek egymással közösen végrehajtani konkrét hadi manővereket; ha ez a két különálló katonai struktúra nem tud együttműködésben hatékony csapásokat mérni, az a mai hadviselésben helyrehozhatatlan hátrányt eredményez. Az ukrajnai orosz támadásoknál azt láttuk, hogy

nem tudták egymást megtámogatni.

Az orosz hadsereget sokan ütőképesebbnek gondolták, meglepetésként hatott, hogy a háború első részében beleragadt ezekbe a frontokba, nem tudott látványos eredményeket elérni.

Igen, sokan meglepődtek ezen, de az elemzők számára, így számomra is ez nem volt nagy meglepetés. Inkább az volt újszerű számomra, hogy

Meg voltak győződve, hogy a hadsereg ledarálja az ukránokat a terepen, gyorsan elfoglalják Kijevet, és beültetnek egy oroszbarát kormányzatot, majd távoznak. Putyint súlyosan félrevezették.

Ön most arra gondol, hogy a beosztottai nem mertek mást jelenteni neki, mint aminek az ukázai szerint meg kellett valósulnia. Jól értem?

Igen. Két vetülete van ennek.

Nem tudhatjuk, hogy Putyin szűk bizalmi köre, a katonai felső vezetés ilyen-e, de a jelek szerint igen. Amikor a hadsereg egyes szektorai nem kapnak megfelelő finanszírozást, amikor a katonák bérezése nem tudja fenntartani a szükséges harci morált, amikor a harcképesség megőrzéséhez szükséges hadgyakorlat-mennyiségen spórolnak, akkor a hadsereg ütőképessége romlik, viszont az ellentmondást nem tűrő vezetőnek azt kell jelenteni, hogy minden rendben. Az e két valóság közötti különbségeket ebben a hierarchikus rendszerben apró hazugságokkal lehet áthidalni, a pozíciókba kerülő katonai vezetők a saját karrierbeli túlélésük érdekében ezt kényszerűen megtették, így az elnökhöz a hierarchia csúcsára nem juthattak el az információk a hadsereg valós állapotáról.

Az FSZB vezetésében komoly személycserék történtek a villámháború elmaradása után, vélhetően éppen azért, amit ön mond.

És ne felejtsük el, hogy ugyanekkor az ukrajnai hadművelet központi parancsnokának egy új tábornokot neveztek ki, aki korábban az oroszok szíriai beavatkozását vezette. Az ő tapasztalata jelentős, de az előbb említett összehangolt katonai hadműveletekhez nem feltétlenül a szíriai tapasztalat adhat munícióit.

Nemcsak az elnök tájékoztatása lehetett problematikus, hanem a beavatkozás előkészítésében állítólag a hírszerzési alapok sem voltak rendben. Az orosz hírszerzés hibát követett el, nem tudta jól felmérni az ukrán hadsereg állapotát, az ukrán lakosság hangulatát?

Fontos, hogy legyen egy ütőképes hadsereg, de az is ugyanúgy, hogy a beavatkozás előkészítése pontos hírszerzési adatok alapján történjen. Hiszen rémálom, ha egy hadseregnek pontatlan adatok alapján egy végrehajthatatlan feladatot kell végrehajtania.

Egy központi irányítású haderő-struktúra helyett évek alatt kiépítettek egy decentralizált parancsnoki rendszert, az ország minden pontján egy önálló döntési képességű parancsnokság jött létre. Ehhez pedig kiépítették a védelmi rendszerüket, szintén helyi egységekben, amely egy támadás esetén egyéni, lokális védelmi válaszokat képes adni. És a hírszerzésüket is fejlesztették.

Mi az amerikaiak célja ezzel a háborúval? Meggyengíteni Oroszországot Ukrajnában? Pénzügyi-fegyverzeti támogatást adni az ukránoknak, hogy egy proxy háborúban amortizálják az oroszokat?

Először is: az Egyesült Államok a Biden-elnökség alatt önmaga árnyéka lett, korábbi nemzetközi erejének, befolyásának csupán töredékét tudja felmutatni. Másrészt, geopolitikai értelemben: az ellenfélnek való károkozás egyik leghatékonyabb módja az, ha egy állam az ellenfele ellenfelét kezdi finanszírozni.

ott is az afgán erőket pénzelte a szovjet hadsereg elleni küzdelmében. Könnyű játszma ez: a helyi erők állnak harcban, a támogató csak küldi a pénzt.

De valóban az az amerikai érdek, hogy az oroszokat katonailag és gazdaságilag sarokba szorítsák? 

de a gazdasági összeomlás, illetve a háború világgazdaságra gyakorolt negatív következményei senkinek sem állnak érdekében. A háború az energiaszektoron, az élelmiszeriparon súlyos sebeket ejtett, az év végére látni fogjuk, milyen súlyos következményei lettek ennek a konfliktusnak a világgazdaságra nézve. Nem hiszem, hogy az Egyesült Államok akarta ezt a háborút. Amerika számára az ukrán állami szuverenitás megvédése elsősorban a régió stabilitása miatt fontos, és ér annyit, hogy Amerika erre komoly támogatásokat áldozzon.

Mi lehet ebben a háborúban a maximális eredmény, amelyet az oroszok, illetve az ukránok ki tudnak harcolni?

Az oroszok meg tudják törni az ukrán védelmi vonalat, talán azt is el tudják érni, hogy teljesen elszakítják Ukrajnát a tengeri kijárataitól a Fekete-tenger partján.

Ez szerintem lehetséges. Amit Putyin nem tehet meg, az az, hogy a háború lezárásakor nem tud felmutatni egy földrajzi változást, ha nem módosulnak az államhatárok – ezt az orosz társadalom ennyi áldozathozatal után nem tudná bevenni, ők azt várják, hogy hazájuk, Oroszország diktálja a régió sorsát.

Az ukránok szemszögéből a lehető legnagyobb eredmény az lenne, ha a visszaállnának az eredeti határok, az oroszok visszaszorulnának az elfoglalt ukrán területekről. Ha az orosznak vissza kellene adniuk a Krím-félszigetet és a Donbaszt, az egy hatalmas győzelem lenne az ukránok számára. Ennek azonban kicsiny esélye van, ez egy elhúzódó konfliktusnak látszik.

Fotók: Ficsor Márton