Ezt a háborút Oroszország már elvesztette – szakértők a Mandiner Vita eseményén!

Az MCC Scrutonban tartották a Mandiner Vita legújabb eseményét, melynek során a két hónapja tartó orosz-ukrán háború mérlegéről vitatkozott Bartha Dániel, kül- és biztonságpolitikai szakértő, az Egyensúly Intézet nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója és Demkó Attila, biztonságpolitikai szakértő, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője. A moderátor lapunk főmunkatársa, Maráczi Tamás volt. 

Maráczi első kérdésében rögtön a május 9-i – elmaradó – győzelemnapi orosz felvonulásra utalt. Megkérdezte: végső soron milyen trófeát tudnak felmutatni a két hónapja zajló háború kapcsán? Bartha szerint „nem sokat”, hiszen a „villámháború”, amiben gondolkodtak, megbukott. Ahol könnyű előrehaladást terveztek, ott sem jártak sikerrel. Az eddig megszerzett területeket ugyan próbálhatják sikerként előadni, de a sikerpropagandához legalább Mariupolt be kéne venniük, erről szólhatnak a következő napok.

Demkó szerint ez nem egy sikeres hadjárat: kisebb orosz erő támadta meg kezdetben az ukrán területeket, mint amennyi védte, és „ennek meglátszik az eredménye”. Kevesen támadtak tehát, és nem a megfelelő „üzemmódban”, mivel nem számítottak ellenállásra. Ez az egyik oka annak, hogy az oroszok nagy veszteségeket szenvedtek Kijev körül, és ezt követően sem koncentráltak a Donbasszra, amit tehát fel tudnak mutatni, az Herszon és a krími csatorna, utóbbit biztosan ragyogó arcokkal fogják mutogatni. Mariupolt nem lehet sikerként felmutatni, mivel a város megsemmisült. Persze nem is teljesen ellenségesek az oroszokkal szemben, arra is volt példa, hogy a rendőrség átállt, néhány faluban ünnepeltek. A kép Oroszország számára inkább negatív, de az orosz rendszerben, ha eleget ismételgetik, hogy siker volt a háború, akkor sokan így fogják látni.

Maráczi felvetette, hogy valóban hamis hírszerzési adatokkal indultak-e el az oroszok. Bartha szerint biztosan nem arra számítottak, amivel végül is találkoztak, a régió nagyobb felében, meghatározó városokban támogatással számoltak, viszonylag könnyen gondolták ezeket elfoglalni. Bartha azonban az orosz „hadsereg teljes kudarcát” is emlegette: szerinte a modernizáció elmaradt, a bemutatott modern eszközök kis számban álltak rendelkezésre, a logisztikát nem fejlesztették. Jellemző példa, hogy az orosz hadsereg járművei gumiabroncsának átlagéletköre több tíz év, „szétrohadva” küldtek be méregdrága eszközöket.

Demkó szerint az FSZB környékén történt valami mulasztás, a külső hírszerzés ezzel szemben messze nem volt lelkes a háborúval kapcsolatban, ők inkább tárgyalni akartak. Az Ukrajnában lévő ügynökök valószínűleg igazat jelentettek, de ha vezetői elvárás van az ellentétére, akkor „önkorrekciót” hajtottak végre, és előbb-utóbb azt hallotta Putyin, amit hallani is akart. Ilyen értelemben az orosz rendszerben van a hiba, hiszen a vezetőhöz nem jut el a valóság. „A tényeket pedig a kilőtt orosz harckocsikon lehet látni, még T64-esek, T72-esek is vannak köztük”. Ezeknek vannak felújított verziói, utóbbiak a hetvenes évek termékei. A csúcstechnológiából nincs sok, és még nem tudják frontra küldeni őket. Korábban George Bush is a „karriertemetőbe” küldte azokat, akik nem támogatták az iraki háborút, és ezzel hatalmas hibát követett el. Demkó is jobb orosz teljesítményt várt, az orosz hadseregnek ugyan van egy magja, amely profi, de éppen ezt morzsolták fel az elmúlt két hónap során, mikor könnyű fegyverzettel beküldték őket olyan területekre, ahol támogató hangulatot vártak. 

Maráczi szerint, aki a BBC hírfolyamát olvassa, orosz megrekedésről olvas, orosz lapok szerint viszont minden terv szerint megy. Bartha szerint egyik sem igaz, „nagyon lassú folyamatnak vagyunk tanúi”. Az orosz sereg lassan, de biztosan, falvanként foglalja el a területet és morzsolja fel az ukránokat, az ukrán veszteségek talán nagyobbak is, mint az oroszok. Erről a nyugati és az ukrán közvélemény viszont nem értesül, az orosz tüzérségi fölény nagy, a légierő fölénye viszont nem teljesült, a legmodernebb gépeik közül vesztettek többet. A gépek veszteségei mellett a sérülések is súlyosak, a helikopterek nagyon kényesek, a karbantartás és javítás nagyon nehéz feladat. Igazán erődített városokat, katonai célpontokat még nem tudtak bevenni.

Demkó a fentiekkel nagyrészt egyetért, szerinte is nagyobbak az ukrán veszteségek, mivel már sok embert vesztettek az oroszok, ezért most tüzérségi fölénnyel semmisítik meg az ukrán állásokat: ez lassú, de lőszer van, tehát akár hónapokig is eltarthat ez a folyamat. „Teljes képet talán senki sem lát”, talán még az amerikaiak sem, az ukrán és az orosz oldal is csak a hatalmas mozaik bizonyos részeit látja, ezért az újságíróknak és elemzőknek sem kell feltétlenül hinni. Egyébként mind a két oldal csal, ugyanazokat a propaganda-módszereket használják, a háborúban „minden megengedett”. Az eszköztár azért hasonló, mert mind a ketten a szovjet módszereket tanulták el. 

Lehetséges-e, hogy Oroszország eljusson egészen a Dnyeszter Menti Köztársaságig? – tette fel a kérdést Maráczi. Az ukránok sokat temetnek, egyre több férfit hívnak be – kezdte Demkó a válaszát. A nagyvárosokat az oroszoknak el kell engedniük, kivétel lehet Dél-Ukrajna, Ogyesszában például vannak oroszpárti bűnözői körök, mert egy orosz magja is van a városnak, amely nem szereti az ukrán uralmat, ugyanez igaz Budzsákra. A nagy kérdés, hogy sikerül-e kimenekíteniük az ukránoknak erőik zömét az orosz bekerítési kísérletből. A háború nem nevezhető proxyháborúnak, mivel az egyik harcoló fél egy érintett nagyhatalom. Az Egyesült Államok biztosan sok információt ad át, de a másik oldalon mégiscsak Ukrajna van.

Maráczi kérdezte vendégeit a harmadik világháború lehetőségéről is. Mi történik, ha egy NATO-tagországban csapódik rakéta egy fegyverszállítmányba? Bartha szerint „csoda” volt, hogy eddig Kárpátalja megúszta, ott is vannak komoly ukrán katonai célpontok, például Munkácson, ezeknek támadása „logikus”, hiszen az orosz cél jelenleg az ukrán infrastruktúra tönkretétele. A harmadik világháború nem tűnik valószínűnek szerinte.

Bartha szerint Oroszország már ezt a háborút elvesztette, a kérdés, hogy lesz-e olyan pont, ahol le tudnak ülni tárgyalni úgy, hogy a közelmúlt eseményeit győzelemként adhatják el.

Demkó szerint „rendkívül kicsi” egy harmadik világháború valószínűsége, igaz, jóval nagyobb, mint február 24-e előtt volt. Azért nem kell jegyet venni Új-Zélandra, az oroszok a jelek szerint is kevésbé provokálnak, egyik fél sem akar provokálni. A lengyel és a balti taktika, hogy az ukránok végzik el az orosz fenyegetés csökkentését, ennél tovább senki nem akar menni, mivel az orosz fél egy területen egyenlő fél, és ez a terület az atom. Nem tudjuk, hogy az ukránok milyen fegyverajándékokat vesztettek, mert tilos erről adatokat nyilvánosságra hozni Ukrajnában, és néhány amerikai fegyvert az oroszok is zsákmányoltak, a Javelinek használati utasítását állítólag már le is fordították oroszra.

Jó lenne, ha a háború gyorsan lezárulna, de ez sajnos nem kívánság kérdése, viszont Demkó szerint nem jutunk el idáig.

Nyitókép: Mátrai Dávid