Csak maszlag az uniós szolidaritás

„Tizennyolc éve léptünk be az Európai Unióba. Dobrev Klára éppen efölött örömködött a napokban a közösségi oldalán. Ha Dobrev és a DK valami felett örömködik, akkor nekem óhatatlanul is kételyeim támadnak: vajon nemzeti szempontból is kizárólag örömködnünk kell az EU-tagságunk ténye felett?Nos, én nem euroszkeptikusnak, hanem eurorealistának tartom magam, aki ragaszkodik ahhoz, hogy minden lehetséges va­riánst mérlegeljünk az unió jövőjével kapcsolatban. Most is ezt teszem, amikor röviden áttekintem azt, hogy mi történt 2021 augusztusa óta az unió háza táján, s mindez hogyan érint bennünket, magyarokat és Magyarországot. Három lényeges eseményre vagy eseménysorra érdemes felhívni a figyelmet. Előrebocsátom, egyik sem túl örvendetes fejlemény.

Először: megkezdődött, folytatódott, s most már lassan befejeződik az unió jövőjével foglalkozó konferenciasorozat. Aktuális, jó időszakban volt, csak hasznára válhat minden euró­pai embernek – mondhatnánk.

Magyarország ki is használta a lehetőséget: miként arról Varga Judit igazságügyi miniszter beszámolt, a tagállamok közül számszerűleg nálunk zajlott le a legtöbb uniós vita, konferencia, műhelybeszélgetés stb. Ez önmagában pontosan megmutatja, hogy mennyire komolyan vesszük uniós tagságunkat s azt, hogy befolyásolni tudjuk az unió működését, hatékonyabbá tételét. Nem is beszélve arról, hogy Orbán Viktor már tavaly május-június táján fejtette ki hét pontban, hogy milyen átfogó reformokat kellene végrehajtania az unió­nak ahhoz, hogy ne kérdőjeleződjön meg a működésének, a létének értelme.Ám a magyar törekvések ellenére a konferenciasorozat kapcsán mégsem olyan szép a leányzó fekvése. Legfőképpen azért nem, mert a vitákat a fősodratú brüsszeli liberális elit generálta és irányította, amelyben például kiemelkedő szerepet kapott Guy Verhofstadt, aki köztudomásúan az Európai Egyesült Államok elkötelezett, megszállott híve és ezenkívül fanatikus Orbán-gyűlölő, a szuverenitásgondolat esküdt ellensége. Verhofstadt és társai éppen ehhez a vitasorozathoz igazítva hozták létre a Spinelli-csoportot, annak az Altiero Spinellinek a tiszteletére, aki fekete öves kommunistaként egész életében Euró­pa egyesítésén és egy közös európai alkotmány létrejöttén dolgozott.

Most, 2022 májusában ott tartunk, hogy az egész konferenciasorozatnak az értelme megkérdőjelezhető: bár például mi, magyarok számos fontos reformjavaslatot megfogalmaztunk, a brüsszeli bürokrácia ezeket egyfelől lesöpri az asztalról, másfelől még nagyobb támadást indított Magyarország ellen, mint a folyamat kezdetén. Nem túl nagy eredmény, ismerjük el.

A második fontos fejlemény nyilvánvalóan a február 24-én kitört orosz–ukrán háború. Ez természetesen felborította az unió szokásos rutinszerű működésmódját, s rendkívüli intézkedések meghozatalával járt együtt, gondoljunk elsősorban a támadó Oroszország elleni szankciókra, amelyek sorában éppen a hatodik bevezetése előtt állunk. De mégis, mit mutatott meg az unió jelenlegi helyzetéről ez a vis maior szituáció, a háborús helyzet? Elsősorban azt, hogy az unió önmagában sem szuverén, nem is beszélve a tagállamokról. Már leírtuk, hogy az orosz–ukrán háború proxyháború, amelyet valójában a két nagyhatalom, az Egyesült Államok és Oroszország vív meg, az államok mögött pedig a globális pénzügyi elit áll, amelyiknek alapvető érdeke, hogy Oroszországot lesöpörje a színről (Russia must perish – mondhatnánk Theodore Kaufmanra visszautalva, aki 1939-ben Germany must perish címmel írt könyvet a globális elit céljait megfogalmazandó – hiszen akkor a német birodalom, ma pedig az orosz áll az útjukban). A gigászok harcában pedig az Európai Unió – sajnos – nem tényező: Brüsszel pontosan azt teszi, amit az amerikai demokraták és mögöttük a globális erők diktálnak nekik.”

Nyitókép: Facebook