A jeles eseményt Pest-Budán is megünnepelték, a korabeli lapok szerint a király és felesége Gödöllőről, egy rókavadászatról érkezett a palotába. Pénteki nap volt, mikor „fényesen kivilágított utcákon át jutottak a színházhoz, melynek homlokzata tűzlángban égett e fölirattal: Éljen Ferenc József.” De nemcsak a Nemzeti Színház épületét világították ki, a Lánchíd és az Akadémia épülete is díszvilágítást kapott a jeles eseményre. A későbbiek során azonban Ferenc József csak annyi időre érkezett a várba, hogy kihallgatáson fogadja az arra érdemeseket, utána már utazott is vissza vonattal Bécsbe, vagy éppen Gödöllőre. 1880-ban éppen ezért már több lap is megfogalmazta óhaját:
„Az ország kívánsága, hogy az uralkodó pár haza és ne látogatóba jöjjön.”
A Képes Néplap ennél is tovább ment, mint írta: „A királyi udvar az utóbbi években oly ritkán időzött Magyarországon, hogy az e fölötti véleménynek most nyílt felszólalásait lehet hallani. Méltányos is a kívánság, hogy a királyi udvartartás legyen Budán, mert Magyarország éppen akkora összeggel járul az összes udvartartás költségeihez, mint Ausztria.”
1880-ban, mikor a kritikus sorok megjelentek, Ferenc József már elhagyta Budapestet, ám a királyi vonatszerelvényt baleset érte, egy sínre tévedt tehenet gázolt el a vonat. A király testi épsége nem volt veszélyben, olyannyira nem, hogy az újságok is megírták: „Őfelségének, ki útközben mélyen aludt, csak reggel jelentették az esetet.” Amíg Sisi a budai Várban időzve gyakran kikocsikázott Pestre, vagy kirándulni ment a budai hegyekbe, addig Ferenc József általában a hivatalos szerepléseknek tett eleget.
Ezért is volt meglepetés, hogy 1889-ben, nem sokkal a gyermeke, Rudolf trónörökös tragikus halála után, a Budán tartózkodó uralkodó a Váci utcai Nemzeti Szállodához ment a hintójával, hogy meglátogassa az ott pihenő és gyengélkedő kalocsai bíborost és érseket, Haynald Lajost. Mint kiderült, azért ment, hogy