Pszichés betegségekről és hangulatzavarokról; mély szakmaisággal, fiatalos stílusban. Kézbe vettük az Elmerülőt.
Napjainkban az önfejlesztő és pszichológiai témájú könyvek aranykorát éljük. Kevés azonban az olyan kiadvány, amely szakmai megalapozottsággal, ugyanakkor a közérthetőség igényével foglalkozik a mentális rendellenességekkel (ilyen volt például a lapunk által is bemutatott Otthonról hoztuk). És ezek közt is kifejezetten ritkán találkozunk olyan munkával, amelyik átfogó képet igyekszik nyújtani a mentális egészségünket fenyegető, leggyakoribb civilizációs ártalmakról.
Az Elmerülő címmel, a Libertine Könyvkiadónál megjelent munka viszont épp erre tesz sikeres kísérletet: összegyűjti, és könnyen befogadható stílusban tárgyalja a különféle, korunkban jellemző pszichés zavarokat. A kötetet összeállító Mélylevegő Projekt egy egyetemista pszichoedukációs kezdeményezésből nőtte ki magát (tavaly e hasábokon beszélgettünk velük). A csapat pszichológushallgatókból szerveződött, akik a karanténidőszak alatt azért fogtak össze, hogy napjaink legfontosabb pszichés zavaraira
Mi sem mutatja jobban, hogy igény mutatkozik a tevékenységükre, mint az a beszédes tény, hogy elsődleges platformjukon, az Instagramon több mint 117 ezer(!) követővel rendelkeznek.
A projekt szakmai tartalmáért Juhász Bettina, Miklós Andrea és Pető Dorina felel, ők írták az Elmerülő egyes fejezeteit is. A könyv befogadhatóságát, az olykor megrázó témák hangulati oldását sajátos képiség segíti, ami a csapat negyedik tagjához, Pálovics Lászlóhoz kötődik.
Az Elmerülő témapalettáját tekintve az olyan, már szinte közkeletű mentális problémáktól, mint a depresszió, a szorongás, a szuicid hajlam vagy a pánikzavar elvezet a köztudatba újabban beszivárgó pszichés jelenségekig is. Így megjelenik az elsősorban, de nem kizárólag a digitális világban szövődő kapcsolatokat hirtelen lezáró ghosting (eltűnés) effektus, az okostelefon-függőség vagy az információs cunami következtében kialakuló érzékszervi túlterhelődés.
hogy a társadalmi normaszegés (vagy egy cselekedet, jelenség, ám akár műalkotás annak való láttatása) a tabusítással és az intenzív negatív kampánnyal tulajdonképpen szándékaitól ellentétes hatást vált ki. A gyűlöletkeltés nem szünteti meg az elítélni kívánt jelenséget, és a legtöbb esetben nem készteti cselekedetének tényleges átértékelésre az elkövetőt. Sőt, gyakorta megerősíti tette helyességében, és ellenérzéseket szülhet a kívülállókban is.
A közérthető stílus mellett a könyv kiemelkedő erénye, hogy minden pszichés betegség esetén megoldási utakat is kínál, vagy legalább felvázolja az első, kiúthoz vezető lehetséges lépéseket. A komolyabb mentális zavarok esetében ugyanis elengedhetetlen a csak szakember által biztosítható segítségnyújtás. Így az utolsó fejezetben részletesen olvashatunk a különféle terápiás eljárásokról és a pszichés támogatás széles tárházáról.
Ha úgy érezzük, minket vagy környezetünket közvetlenül nem is érintik a pszichés betegségek, akkor is érdemes kézbe venni az Elmerülőt, hiszen a minket körülvevő világ számos jelenségét is könnyebben értelmezhetjük általa.
Egyre több transznemű bánja meg, hogy nemet váltott, őket hívják detranzícionálóknak. A transzneműséget megbánók egyre jelentősebb problémát jelentenek a terapeuták, a pszichológusok számára egy amerikai tanulmány szerint.
A közbeszédben jelenlévő adok-kapok csak a jéghegy csúcsa, a probléma ennél mélyebben húzódik. De még mindig nem késő építőembereket toborozni a rombolókkal szemben. Krupincza Mariann írása.
Még nem győzték le nyugaton a woke-ideológiát, a pszichológia szakma és az iskolák indoktrináltak, a társadalomtudományban politikai alapon lektorálnak – mondta a brit oktatási szakértő a Mandinernek.
Magyar Péter egy szimpla tűzeset mögött is kormányzati összeesküvést sejt, állítása szerint azért égett le egy gazda földje, mert ő egy nappal korábban ott járt. Ennek kapcsán kérdeztük Hal Melinda klinikai szakpszichológust Magyar esetleges paranoiájáról.
Szépen épülgetni látszik a mainstream narratívával szembeni ellenhegemónia kísérlete.
A „nincs különbség” elméletét állítólag alátámasztó kutatások többsége módszertanilag hibás és politikailag motivált – erről beszélgettünk a Kansasi Állami Egyetem professzorával, Walter Schummal.
Nagyvonalúak voltak.
A Zürichi Filmfesztiválon debütált „MI-színésznő”, Tilly Norwood miatt a SAG-AFTRA keményen nekiment a technológiának. A színészszakszervezet szerint az emberi előadókat fenyegető algoritmusok időzített bombák.
