Egy lelkész, akit megölt a Kádár-rendszer

Gulyás Lajos egy gazdálkodó református család második gyermekeként született Kisújfalu községében, 1918. február 4-én. A trianoni békeszerződés értelmében szülőfaluja Csehszlovákiához került. A szülei a tanító és a lelkész biztatására beíratták az érsekújvári reálgimnázium magyar osztályába. A református lelkipásztori pályára előbb Losoncon, majd annak az első bécsi döntés következtében történő visszacsatolása után Pápán készült. Segédlelkészi szolgálatát szülőföldjén kezdte meg.

Már feleségével, Puskás Gabriella tanítónővel együtt érkezett következő állomáshelyére, a Zala vármegyei Balatonszepezdre. Itt érte a II. világháború is.

ezért egyértelmű volt számára, hogy Magyarország 1944. március 19-i német megszállását követően részt kell vállalnia a fegyveres ellenállásban és az embermentésben. A nyilaspuccs után mint „angolbarát kommunistát” rövid időre le is tartóztatták. Aztán évekkel később a sors újabb próbatétel elé állította.  

A mosonmagyaróvári sortűz áldozatainak temetése (fotó: Fortepan/ETH Zürich/Comet Photo AG/Jack Metzger)

A II. világháborút követően rövid ideig a Független Kisgazdapárt színeiben politizáló Gulyást az 1956-os forradalom kitörésének híre Csehszlovákiában érte. A felvidéki rokonság és a barátok próbálták marasztalni, de Gulyás mindenképpen a történések közelébe kívánt utazni. Néhány évvel korábban ezt jegyezte fel naplójában:

Istenem, adj lehetőséget a népemért való szolgálatra!” Legnagyobb lányával, Ildikóval együtt 1956. október 25-én este érkeztek haza Levélre, ahol akkoriban lelkészként szolgált.

Másnap, miután értesült a szörnyű áldozatokkal járó mosonmagyaróvári sortűzről, azonnal a helyszínre sietett. Mint ismert, a legalább 50 ártatlan áldozatot követelő sortüzet nem követte felelősségre vonás, ami indulatokat generált, így a borzalmas tragédiát követően az elkeseredett emberek egy része az önbíráskodást választotta. A határőrlaktanya udvarán a tiszteket ütlegelőket Gulyás a törvényes felelősségre vonás szükségességét hangsúlyozva próbálta lecsillapítani. A feldühödött tömegből többekkel együtt kimentett egy határőrtisztet, Máté Lajos államvédelmi hadnagyot. Másnap Gulyás felszólalt a levéli falugyűlésen. A jelenlévőket az országos rend és kormányzat kialakulásáig nyugalomra intette, és azt kérte, tartózkodjanak a bosszútól.

A Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása után

1956 decemberében házkutatást tartottak a levéli parókián, majd miután 1957 elején a Kisalföld című lapban megjelent egy személyét súlyosan rágalmazó újságcikk, nemcsak felesége, hanem több kollégája is igyekezett rábeszélni az ország elhagyására. Sokaknak segített átszökni Ausztriába, de ő maga maradt, pedig egy lovaskocsi várt rá a parókia előtt.

Döntése tudatos volt:

– mondta egy alkalommal feleségének. Biztos volt ártatlanságában, ráadásul megmentett egy határőrtisztet a lincseléstől. 1957. február 5-én tartóztatták le, amikor a 39. születésnapját ünnepelték. Családjától elbúcsúzott, három kislányát ekkor látta utoljára…

Gulyás Lajos életéről hosszabban is olvashat a kötetben

A szovjet vezetés által hatalomra segített Kádár-kormány tudta, egy egyházi személy példás megbüntetése a többi lelkészt és papot is elrettentheti. A Nagy Imre-per vidéki főpróbájaként is értelmezhető győri perben, a Földes Gábor és társai ellen folytatott eljárás során

Édesanyja Bereczky Albert dunamelléki református püspök közvetítésével könyörgött fia életéért Dobi Istvánnál, az Elnöki Tanács elnökénél. A levelet Bereczky 1957 őszén továbbította Dobinak. Gulyásék másodfokú tárgyalása 1957. december 16-án kezdődött.

Dobi néhány nappal később, a Dunántúli Református Egyházkerület kegyelmi kérvényének átvételekor határozottan kijelentette: nem engedi, hogy egy református papot kivégezzenek – azonban nem mentette meg a levéli lelkészt.

Gulyást 1957. december 31-én éjjel a Győri Megyei Börtön udvarán végezték ki. A rendszer később Gulyás Lajos gyermekeit is megbüntette: egyiküket sem vették fel egyetemre vagy főiskolára. A lelkész feletti halálos ítéletet a Győr-Sopron Megyei Bíróság az első semmisségi törvény alapján 1990 márciusában semmisnek mondta ki. 

Gulyás Lajos rehabilitációjára 33 évet kellett várni.