„33 éves vagyok. […] Családomnak élek, s nemzetem halódik.
Istenem, adj lehetőséget a népemért való szolgálatra!” Legnagyobb lányával, Ildikóval együtt 1956. október 25-én este érkeztek haza Levélre, ahol akkoriban lelkészként szolgált.
Másnap, miután értesült a szörnyű áldozatokkal járó mosonmagyaróvári sortűzről, azonnal a helyszínre sietett. Mint ismert, a legalább 50 ártatlan áldozatot követelő sortüzet nem követte felelősségre vonás, ami indulatokat generált, így a borzalmas tragédiát követően az elkeseredett emberek egy része az önbíráskodást választotta. A határőrlaktanya udvarán a tiszteket ütlegelőket Gulyás a törvényes felelősségre vonás szükségességét hangsúlyozva próbálta lecsillapítani. A feldühödött tömegből többekkel együtt kimentett egy határőrtisztet, Máté Lajos államvédelmi hadnagyot. Másnap Gulyás felszólalt a levéli falugyűlésen. A jelenlévőket az országos rend és kormányzat kialakulásáig nyugalomra intette, és azt kérte, tartózkodjanak a bosszútól.
A Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása után
Gulyás ténykedését is figyelemmel kísérték a hatóságok.