„Be kell fejezni az energiaellátás biztonságát veszélyeztető politizálást!” – Litkei Máté a Mandinernek

A Corvinák.hu-n nemrégiben megjelent cikkében kijelenti: az atomenergia csökkenti Európa orosz és amerikai gáztól való függőségét, és növeli a kontinens stratégiai önállóságát. Csakhogy azóta kitört az orosz-ukrán háború, melynek során hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egy atomerőmű könnyen (tömegpusztító) fegyverré – vagy legalábbis a zsarolás rendkívül komoly eszközévé – válhat az ellenség kezében...

A nukleáris energiatermelés veszélyeit zöld NGO-k és politikusok eddig is hangsúlyozták, ebből kifolyólag nem merültek fel új ellenérvek az ukrajnai háború kapcsán. Épp ellenkező folyamatok és motivációk figyelhetők meg az európai közgondolkodásban: az energiaszuverenitás minden más szempontot felülírt, vagyis

Eleinte még a németek is felülvizsgálták a korábbi álláspontjukat az atomerőművek bezárása vonatkozásában, sőt a már bezárt erőművek újraindítása is felmerült mint megvizsgálandó lehetőség – végül aztán a belgák halasztották el két reaktoruk tervezett bezárását.

Az említett atomerőmű elfoglalása nem egy terrorakció keretében történt, hanem háborúban katonák és harckocsik által. A nukleáris erőművek és a fűtőelemek is kimondottan veszélyes üzemek, azonban nukleáris robbanás nem idézhető velük elő, hiszen nincs kellően dúsítva hozzá az urán. Természetesen nem mehetünk el amellett, hogy az atomerőművek katonai támadása esetén a súlyos baleset veszélye is fennáll. Katonai támadás okozhat olyan kárt egy atomerőműben, ami nagy mértékű radioaktív szennyezés kikerülésével járna. Szerencsére a zaporizzsjai reaktor már nem grafitmoderálású, így olyan kedvezőtlen feltételek mellett is jóval kisebb lenne a radioaktív szennyezés, mint amilyenek Csernobil esetében fennálltak.

de vélhetően egyik országnak sem célja nukleáris katasztrófa okozása. Különben pedig nem véletlen, hogy Oroszország a Zaporizzsjai Atomerőmű elfoglalása mellett döntött, hiszen ezzel az ország energiaellátásának negyede a felügyeletük alá került.

Mi a személyes véleménye az atomerőmű megtámadásáról?

Személyes álláspontom, hogy aki nukleáris erőművet támad meg azzal a céllal, hogy nukleáris katasztrófát okozzon, az emberiség ellenes bűntettet követ el. De pusztán azért, mert valaki megtámadhatja ezeket a létesítményeket, még nem mondhatjuk, hogy nincsen rájuk szükségünk. A víziközműveket is meg lehet támadni, a kutakat is meg lehet mérgezni, ennek ellenére irracionális döntés lenne a víziközmű-hálózat megszüntetése. Az atomenergia kulcsfontosságú szerepet tölt be az energiaellátásban.

Az energiapiaci folyamatokat figyelembe véve az európai országok számára a legfontosabb megoldandó probléma a téli energiaellátás biztosítása. A jelenlegi helyzetnek egy nyertese van: az Egyesült Államok, mivel továbbra is extra nyereséggel tudja eladni a pala LNG- és kőolajkészletét. Itt érdemes megjegyezni, hogy míg a nukleáris fűtőelemeket az USA is Oroszországtól és szövetségeseitől, Kazahsztántól és Türkmenisztántól szerzi be – annak kedvezőbb ára miatt –, ezekre a termékekre szankciókat nem vet ki...

Nagyjából hogyan jellemezhető Ukrajna eddigi energiapolitikája?
 
Épp a korábbi konfliktusok folyománya, hogy Ukrajna kiemelten kezeli az energiaszuverenitását. A fosszilis tüzelőanyag helyett a nukleáris kapacitásra kívánnak támaszkodni, újabb blokkok építése van folyamatban. A fűtőelemeket az amerikai-japán Westinghouse gyártja az orosz blokkokhoz. Ukrajna 13,8 GW nukleáris, 17,2 GW széntüzelési, 4,83 GW vízi, 4,6 GW gáz-, 1,53 GW szél-, 6,23 GW fotovoltaikus névleges kapacitással rendelkezik.

a meglévő készleteket elsődlegesen a lakossági igények kiszolgálására koncentrálják – most 10% a földgáz az energiamixben. A szél és a nap téli termelése zérónak tekinthető, így a nukleáris termelésre akartak összpontosítani, mégpedig úgy, hogy mind a 15 reaktort üzemeltetni tervezték télen. 

Az atomenergia nemrég zöld besorolást kapott az EU-tól. Miért kellett erre ennyit várni?

A taxonómia rendelet módosítása mögött a szakmai érveket felülíró politikai érdekek is meghúzódnak. A nukleáris energiát ellenzők Németország vezette tömörülése elfogadhatatlannak tartotta ezen energiatermelési formát, ezért ellenzik a taxonómia rendeletben való elismerését is, miközben az energiaszükségletük fedezését a megújulók mellett fosszilis energiahordozókra, valamint túlnyomórészt nukleáris reaktorokban termelt importra építik. Ebben a szemléletben hozott némi változást az orosz-ukrán háború. Az atomenergiát pártoló országok ezzel szemben belátták, hogy amennyiben karbonmentesen és versenyképes áron szeretnének energiát előállítani, akkor csak olyan energiamix elképzelhető az esetükben, amiben a megújulók mellett az atomenergia is helyet kap.

Kivárták a német választások eredményét, miközben az energiaválság is részben az időhúzásnak köszönhető, mivel számos földgázberuházás emiatt nem készült el. Viszont a Bizottságot is sürgeti az idő, mert a vállalt klímacélok teljesítéséhez a tervezett atomerőművek építését is meg kell kezdenie a beruházó országoknak.

Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak négy hónap áll rendelkezésére, hogy megvizsgálja az aláírt javaslatot, és ha szükségesnek találja, kifogást emeljen ellene. A taxonómiai rendelettel összhangban mindkét intézmény további két hónapos vizsgálati időt kérhet. Illetve a Tanácsnak jogában áll kifogást emelni ellene úgynevezett fordított, megerősített minősített többséggel.

A tagállami vezetők az EU-csúcson az orosz energiafüggőség 2027-ig történő leépítését tűzték ki célul, így a gázbefektetések általános zöld címkével való ellátása mögötti politikai szándék megkérdőjeleződött. 2022. március 15-én Nathan Fabian az EP szakbizottsági ülésen azt mondta, hogy bár nincsen gázellenes hangulat, az EB által megfogalmazott feltételek „nem eléggé jók”, és ezért hamarosan új javaslatokat fogalmaznak meg a Bizottság felé. Azoknak a gázalapú befektetéseknek, amelyek tényleg elengedhetetlenek, az átmenet során „borostyán” színt adnának, hogy ezzel érzékeltessék: ezek a kialakult helyzetben szükségesek, de nem mondhatók teljesen környezetbarátnak.

Pontosan milyen szempontokból bizonyulhat számottevően jobb megoldásnak az atomenergia az időjárásfüggő megújuló (és egyéb) energiaforrásoknál?

A nukleáris erőmű a legkoncentráltabb karbonsemleges energiatermelő létesítmény, ami azzal is együtt jár, hogy

A szélturbina és napelem gyártáshoz nagy mennyiségű ritkaföldfémre van szükség, ráadásul a napelemek szilícium és réz mellett rengeteg nehézfémet is tartalmaznak – pl. nikkelt, kadmiumot –, így a gyártásukon túl a sérült panelek tárolása is veszélyes a környezetre és az ember egészségére. Ráadásul miután kiszolgálták az üzemidejüket a nap- és szélerőművek, ránk marad a nagy mennyiségű, jelenleg újrahasznosíthatatlan hulladék, amelyet nagyrészt a föld alá temetünk. A paradoxon itt az, hogy a megújuló energiatermelést nem megújuló, véges rendelkezésre állású ritka fémekre alapozzuk.

A modern atomerőművek menetrendtartóak, vagyis mindig annyit energiát termelnek, amennyit betervezünk. Ebből kifolyólag nincs szükség az energia tárolására, legfeljebb csekély mértékben. A leállások tervezhetőek, így ritka műszaki hibák kivételével energiahiány sem fordulhat elő – miközben a napsütéses órák napi eloszlása nehezen jósolható, a Kárpát-medencei széljárás pedig szinte megjósolhatatlan.

A szél- és naperőművekkel ellentétben az atomerőművek jóval kisebb tájátalakító tulajdonsággal bírnak és a teljes életciklusra vetítve kisebb a karbonlábnyomuk, mint bármely fosszilis technológiának, sőt: mint a legtöbb zöldenergiának. Nem túlzás tehát kijelenteni:

energiaforrásunk.

Az imént már említett cikkében úgy fogalmaz: az atomenergiáról szóló vita az egyes országok azon jogának tiszteletben tartásáról is szól, hogy maguk határozhassák meg saját energiamixük összetételét (ily módon a szuverenitásuk mértékét is kellőképp növelve). Jelen állás szerint hazánknak nagyjából milyen összetételű energiamixre lenne szüksége ahhoz, hogy minimálisra csökkenthesse az energiafüggőségeit?

Magyarországon a Paks II beruházás megvalósulása mindenképp szükséges ahhoz, hogy egyáltalán energiafüggetlenségről tudjunk beszélni. A nukleáris energiatermelés előnye, hogy a fűtőelem évekre, akár évtizedre előre beszerezhető. Amennyiben az új és régi blokkok egyszerre működnek a 2030-as évek elején, a megtermelt 4400 MW kapacitás elegendő lesz ahhoz, hogy az év bármely napján biztosítsa a szükséges zsinóráramot.

Emellett látni, hogy a beépített napelem-kapacitás dinamikusabban növekszik, mint amire a stratégiák a készítésekor számítottak. Azonban ez pozitív fejlemény, hiszen a napsütötte órákban keletkező jelentős energiafelesleget zöld hidrogéntermelésre tudjuk fordítani, valamint importőr helyett exportőrként jelennénk meg a piacon.

és ez alapján vonnak le hibás következtetést. Jelenleg a lakosság, bár évről évre csökkenő mértékben, de még mindig jelentős, 85% körüli arányban közvetve vagy közvetlenül földgázt használ a fűtéséhez. A karbonmentes és független energiaszektorhoz az is szükséges, hogy a lakossági fűtési/hűtési igényeket nagyobb arányban karbonmentesen tudjuk kiszolgálni, amire az elektromos fűtés és a fölös áramból termelt zöldhidrogén jön szóba mint alternatíva.

A zöldítés, illetve úgy általában a környezetvédelem/természetvédelem ügye sokáig szinte kizárólagosan a baloldalhoz kötődött – néhány éve azonban erősen megváltozott a helyzet, a jobboldal is egyre inkább felfedezi magának ezt a területet. Mi ennek az oka? Milyen politikai, kulturális stb. átalakulások, vagy akár konkrét események tették lehetővé – netán szükségszerűvé, politikailag elengedhetetlenné – ezt a fordulatot?

A kormánypártok által 2011-ben elfogadott Alaptörvény nemzeti hitvallása kimondja: felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. Ezzel a jobboldali kormány erőteljesen kinyilvánította a fenntarthatósággal kapcsolatos álláspontját. A különbség jobb- és baloldal között ott érhető tetten, hogy míg a jobboldal az emberre figyel, a Földet Isten által teremtett világként határozza meg, ami a létezésünket hivatott kiszolgálni, addig

A két szemléletmód közötti eltérés leginkább a gyermekvállalás kapcsán ragadható meg. Míg a progresszív gondolkodás arra szólítja fel a nőket, hogy ne szüljenek gyermeket, mert a Föld nem tudja eltartani őket, addig a konzervatív gondolkodás az önfenntartás mellett foglal állást, hiszen a Földet unokáinknak óvjuk meg.

A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért által készíttetett 2020-as reprezentatív felmérés azt mutatta, hogy a gyermekes családok 65,1 százaléka aktívan elkötelezett a környezetvédelem iránt, míg a gyermektelenek esetében ez az arány csupán 41,6 százalék...

Még sarkosabb véleményt fogalmazott meg a Klímapolitikai Intézet volt vendége, Michael Shellenberger, aki korábban a Demokrata párt színeiben indult a kaliforniai választásokon, és maga is aktív klímaaktivista volt, amíg fel nem ismerte az ideológia és a tudomány szembenállását. Az ő meglátása szerint

a hitüket vesztett embereknek.

Jelen van már a világpolitikában, illetve Magyarországon – komolyan vehető súllyal – a zöld jobboldaliság? 

A fő kérdés, hogy egy politikai csoport pragmatikusan vagy ideologikusan közelíti meg a környezeti, klíma- és energetikai kérdéseket. A konzervatívok hagyományosan pragmatikusak, a progresszívek pedig általában ideologikusak, de természetesen vannak kivételek. Lehet egy liberális vagy szocialista politikai erő is pragmatikus. A konzervatív megközelítést ezen kívül jellemzi még a fokozatosság, a radikális megoldások kerülése, a holisztikus szemlélet – társadalmi-gazdasági-környezeti-politikai szempontok egyidejű figyelembevétele –, valamint a stratégiai autonómiára való törekvés, vagyis a szuverenitás őrzése – ez utóbbi miatt jellemzően támogatja a lokalitásokat, illetve szkeptikus a globalizmussal szemben.

Az igazi kihívást az jelenti, hogy a komplex társadalmi kérdésekkel foglalkozó „hagyományos pártok” megközelítése jellemzően eltér a „single issue” pártok szemléletétől. Ha egy pártnak a környezetvédelem kérdése az elsődleges vagy egyedüli programeleme, akkor teljesen máshogy mérlegel – adott esetben hajlandó feláldozni olyan értékeket, mint a növekvő jólét, vagy az ellátásbiztonság.

Egészséges politikai környezetben ezt a politikai „egy-ügyű” gondolkodást ellensúlyozzák az egyéb társadalmi problémákkal is foglalkozó politikai erőterek. Ha ez a kiegyenlítő mechanizmus nem működik, az súlyos következményekkel jár. Hasonlót figyelhetünk meg a német politikában.

Európában több olyan jobboldali párt található, amely képes volt folyamatos együttműködést kialakítani a helyi zöld pártokkal a környezetvédelem területén. Erre példákat láthattunk korábban Svédországban, Finnországban és a Balti államokban is. 

Ahogy a korábbiakban is kifejtettem, a jobboldal másként ragadja meg a zöld kérdéseket. Megoldást próbál találni, és nem újabb problémákat kreálni. Nézzük meg például az aktuális klímaváltozás és az egyes országok energiapolitikájának szempontjából a kérdést! Franciaországban 56 atomreaktor működik biztonságosan, klímaterhelés nélkül. A kedvező földrajzi adottságoknak köszönhetően csak a norvégok és a svédek állítanak elő kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával járó energiát, bár az utóbbiak energiamixében 30%-ot szintén a nukleáris energia tesz ki. Franciaország tudományosan megalapozott módon tud úgy megújuló kapacitást kiépíteni az atomerőművi kapacitások kiegészítéseként, hogy azzal elérje a klímasemlegességet, szemben Németországgal, ahol a Zöldek kijárták, hogy az utolsó hat atomerőmű felét bezárják, a kieső termelést pedig főleg fosszilis energiahordozók égetésével, nem kis részben igencsak szennyező kőszénnel pótolják – miközben természetvédelmi szempontokkal nem törődve jogszabályt módosítottak, hogy erőltetetten telepíthessenek az egész országban szélerőműveket és fotovoltaikus paneleket.

Bár Franciaországban nem jobboldali kormány van, a jobboldali kormányok a járható utat tekintik követendőnek, és új nukleáris erőművek fejlesztésébe kezdtek. A jobboldali hagyományosan pragmatikus megoldásokat keres a társadalmi, gazdasági és környezeti problémák kezelésére, míg a baloldal és a „zöldek” ideológiai alapú megközelítése energiaválságba sodorja egész Európát.

Vélhetően hogyan alakítja át hazánk energiapolitikáját az orosz-ukrán háború? Lehet ezzel kapcsolatban sejteni valamit?

A vásárolt földgáz hozzávetőleg 80%-a az EU-ban azonnali árazású, mert kifejezetten ellenezte a Bizottság a hosszú távú gázszállítási szerződések megkötését. Magyarország helyzete abból a szempontból sajátos, hogy nálunk a 9-10 Mrd m3 éves földgázszükséglet felét orosz gázszállítási szerződés biztosítja, valamint az 1 Mrd m3 hazai termelésen kívül, a gyakorlatban csak orosz gázrészecske került a magyar vezetékekbe. Az eddigi teljesítést és a nyilatkozatokat tekintve számíthatunk arra, hogy

A fűtés mellett a téli villamosenergia-mix második legjelentősebb tényezője is a földgáz, vagyis földgáz nélkül sem a fűtés, sem az áramellátás nem biztosítható.

Magyarország 2021. január elsejétől 2027. október 1-jéig éves szinten egymilliárd köbméteres kapacitást foglalt le a horvátországi Krk LNG-termináljában. Erre az időre (6 év) a Shell-lel kötött a magyar kormány évi 250 M m3-re szóló hosszú távú gázszállítási szerződést. 

2021. 09. 27-én Magyarország a Gazprommal írt alá egy 15 éves, évi 4,5 Mrd m3 földgáz szállításáról szóló szerződést. A dohai gázexportőri konferencián Nikolaj Shulginov orosz energiaügyi miniszter azt üzente, hogy az oroszok észszerű körülmények között mindenképpen teljesíteni akarják a hosszú távú szerződéseiket, hogy a megbízható szállítói státuszukat ne sodorják veszélybe, annak ellenére, hogy történelmi magasságokba emelkedett a földgáz világpiaci ára.

Nagyon világos az álláspontunk:

Be kell fejezni az energiaellátás biztonságát veszélyeztető politizálást; nem szabad hagynunk, hogy az energetikai szektor spekulációk célpontjává válhasson, és hogy Európa, illetve Magyarország energiabiztonsága akár csak kis mértékben is sérüljön.

A fentiek ellenére biztosra vehető, hogy Magyarország kapacitásokat fog lekötni a készülő LNG-terminálokban, valamint a déli gázfolyosó bővítését is aktívan támogatni fogja. Szijjártó Péter arról az örömhírről számolt be, hogy 2023-tól reális lehet a déli gázfolyosó kapacitásának növelése és új források bevonása Azerbajdzsánnak köszönhetően.

*

A Corvinák a Mathias Corvinus Collegium online tudományos ismeretterjesztő folyóirata. A folyóirat itt olvasható.

(Nyitókép: Mátrai Dávid)

***