Amerikának le kell mondania a világuralomról
Ideje elfelejteni az Oroszország feldarabolásáról szőtt hagymázas terveket.
Az oroszoknak az első napokban be kellett volna venniük Kijevet. És hol vannak most? Interjú.
„– Egy hete tudni, hogy egy körülbelül hatvan kilométer hosszú, páncélozott járművekből, tüzérségből és teherautókból álló konvoj vonul Belarusz irányából Kijev felé. Több jel is arra utal, hogy ez a konvoj megtorpant, és hogy jelentős károkat szenvedett az ukrán támadások miatt. Úgy tűnik, ez a konvoj utánpótlást is szállít. A cél a főváros bekerítése, a lakosság demoralizálása és a kapituláció kikényszerítése lehet. Nem tart ettől?
– Nem, nem félünk. Már megmutattuk a világnak, hogy meg tudjuk védeni magunkat. És ha arra akar rábeszélni, hogy féljek, akkor azt kell, hogy mondjam: nem nekünk kell félnünk, hanem a világ politikusainak. Azokra gondolok, akik most megnézik Ukrajnát, és arra gondolnak, hogy vajon megtörténhet-e ez az invázió az ő országukban is. Amit Oroszország most Ukrajnával csinál, azt más országok is megteszik majd a szomszédaikkal. Ezért Ukrajna megvédése és a nyugati segítség valójában egy globális háborúellenes akció. Minden potenciális támadónak tudnia kell, hogy mire számíthat, ha háborúba kezd.
– Mennyi ideig tud Kijev kitartani egy ostrom esetén?
– Az orosz csapatoknak az első napokban be kellett volna venniük Kijevet. És hol vannak most? Ukrajna megvédi az államiságát. Azért harcolunk, hogy egy olyan ország, mint Ukrajna megmaradhasson a világpolitika térképén. A multinacionális ukrán nemzet független államaként.
– A Nyugat fegyverszállításokkal támogatja Ukrajnát. Huszonkét ország vesz benne részt, az USA koordinál. Az Egyesült Államok az múlt évben több mint egymilliárd dollár hadisegélyt küldött Ukrajnának, az európai országok pedig tankelhárító rakétákat, légelhárító rakétákat, üzemanyagot, lőszert, lőfegyvereket és aknákat küldenek. Németország is küldött ezer tankelhárító és ötszáz föld-levegő rakétát. Időben jön a segítség?
– Ez egy jó kérdés, amit szívesen ki is terjesztenék. Hónapokkal ezelőtt, amikor még nem volt háború, mindenki láthatta, hogy itt invázió készül. Az orosz csapatok a határunkon várakoztak. És én mondtam: kérem, szankcionálják Oroszországot, hogy Putyinnak még csak eszébe se jusson támadni. Nem történt meg. Azt kértem: támogassák Ukrajnát úgy, hogy a biztonságunk garantálható legyen. Ez sem történt meg. Most megszállnak bennünket. Az orosz csapatok elpusztítják a városainkat és a menekülteket lövik az utcán. Érti, amit mondok? Még a menekülteket is lelövik. A rakétáik lakóházakat, egyetemeket, templomokat találnak el. Ez barbárság. És igen, megkapjuk a fegyvereket. De nyilvánvaló, hogy több kell, mert a bárbárságnak nincs vége.
– Zelenszkij úr, ön zsidó. Mit gondolt, amikor Putyin elnök azt mondta, hogy a donbaszi köztársaságok lakóit meg kell védeni a népirtástól, és hogy Ukrajnát fel kell szabadítani az állítólagos náciuralom alól?
– Azt hiszem, az orosz elnök keveset beszél őszinte emberekkel. Azt, amit a jelentésekben olvas, vagy amit ezektől az emberektől hall, azt tőle is hallhatjuk.
– Nem lepte meg, hogy Putyin milyen messzire ment?
– A megszállás nem lepett meg. A brutalitás viszont igen. Érthetetlen, amit az orosz katonák a civil lakossággal tesznek. Sem a lakóházakra dobott bombáik, sem a lakóövezetekre kilőtt rakétáik. Ezek háborús bűncselekmények.”
Fotó: EyePress News / EyePress via AFP