Sztáray Péter volt NATO-nagykövet, jelenleg a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelős államtitkára, és egykori munkatársa, Demkó Attila, író, biztonságpolitikai szakértő, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője vitatkoztak az orosz-ukrán konfliktus jelen állásáról a Scruton Belváros kávézóban.

Az orosz stratégiai céllal kezdték – ami sok minden lehet, de nem valószínű, hogy egy kiterjedt háború Ukrajna ellen szerepelne benne. Sztáray úgy vélte, Moszkva enélkül is el tudja érni a legfőbb célját, vagyis, hogy Ukrajna külpolitikai orientációváltását vagyis NATO-tagságát megakadályozza; Demkó úgy fogalmazott, „maga Vlagyimir Putyin sem döntötte el, hogy ezt a történetet hogyan fejezi be”.

Fontos, hogy az ukrán hadsereg sem az már, mint 2014-ben volt. Ahogy az államtitkár kifejtette, az elmúlt nyolc év fejlesztései és tapasztalatai megedzették őket. Sztáray a korlátozott csapás – egyébként az észt hírszerzésre hivatkozva terjesztett – teóriájában sem hisz. Ő is és Demkó is úgy vélte, az oroszok, ha támadnának is, nem északról – a beloruszokkal közös hadgyakorlat helyszínéről – támadnának és nem Kijev felé, hanem éppen délen, Mariupol térségében, megerősítendő a Krím-félsziget utánpótlását (itt talán érdemes megjegyezni, Oroszországnak Nagy Péter óta erős obszessziója a déli tengeri kijárat).

Ugyanakkor ez sem valószínű: Demkó szerint eleve egy odesszai bevonulás igen nehézkes lenne, egy milliós nagyvárost, amelyet ráadásul páncéltörő rakétákkal védene az ukrán hadsereg, csak az 1956-os budapestihez hasonló utcai harcokkal lehetne bevenni, s csak aztán jönne a tengerparti sík vidék ezer kilométeren át, amit nem csak elfoglalni, megtartani is kéne, amihez az egész orosz hadseregre lenne szükség, nem arra a száz-kétszázezer főre, amennyi a térségbe került. Hozzátette: bőven elmúlt az a pillanat, amikor északon volt elég orosz haderő, ukrán meg nem.

amelyik a támadás elkerülhetetlenségét sulykolta, sulykolja.

Demkó Attila és Sztáray Péter, középen a moderátor, Veczán Zoltán (fotó: Scruton Belváros)

S hogy mi ennek a hozadéka hazánkra nézve? Ukrajnával nem vagyunk egy szövetségi rendszerben – „Hál’ Istennek”, tette hozzá az államtitkár, aki annyit megjegyzett, a világméretű konfliktusokat sokszor pár nappal korábban sem lehetett tisztán megjósolni, mindazonáltal

Persze maradtak azért kérdések, például, hogy akkor mindennek ellenére hová tűnt a parlamenti képviselőik jókora tömege, miközben a lakosság körében meg géppisztollyal gyakorlatozó néniket, lövészárkot ásó fiatalokat láthatunk. Demkó szerint meglepő ez a menekülés: talán olyan képviselőkről van szó, akik nem túl szépen nyilatkoztak az oroszokról, és most nem szeretnének esetleg egy kósza autóbaleset áldozatául esni. Sztáray viszont a nyugati nagykövetségek személyzetkivonásait említette mint meglehetősen feszültségkeltő lépést – amely példát mellesleg a magyar fél ukrán kérésre nem követett. Emellett, tette hozzá, az amerikaiak és a britek kivonták az EBESZ megfigyelő műveletéből a saját megfigyelőiket, „aminek rossz az üzenete, ezek mind eszkalációs lépések és gyengítik Ukrajnát” – fogalmazott.

Ugyanakkor már Ukrajna összetétele miatt is különös lenne egy orosz támadás: Demkó felvetette, hogy Mariupol, amely ugyebár az egyik központi helyszíne lenne ennek, félmilliós nagyváros, amelynek majd’ fele orosz, akiknek a bombázását igen nehéz lenne eladni otthon – ennek a feltételezése legfeljebb egy nyugati véleménybuborék eredménye lehet. „Kételyeim vannak, hogy Odessza mennyire lojális” – fogalmazott, arra célozva,

Közben Nyugat-Ukrajnában erőszakos ukránosítás folyik, vagyis Demkó szerint nem igaz, hogy itt „nyugatos, csillogó szemű, demokrata fiatalok” akarata diktálna. Ahogy az sem igaz szerinte, hogy minden az orosz agresszió következménye lenne, hiszen a Donbaszban már 2004-ben is autonómiatüntetések voltak, az asszimilációs nyomás pedig erősebb, mint amit a századfordulós magyarosításnak fel szokás róni. Európa minderre mégsem mond semmit – foglalta össze Demkó, többek között a magyarok ellen elkövetett ukrán jogtiprások lényegét. Sztáray kiegészítette: nemzetközi jogilag elfogadhatatlan a Krím-félsziget orosz annexiója, viszont ezt Moszkva könnyen megtehette, mert eredetét tekintve a Krím sem volt ukrán, a lakossága sem az.

Áldozatszerepben Ukrajna

Sztáray emellett eloszlatott egy népszerű tévhitet: nem áll küszöbön ugyanis az ukrán NATO-tagság, s nem azért, mert Magyarország blokkolja a magas szintű NATO-Ukrajna bizottsági üléseket, hanem mert végtelenül távol van ettől számos nyugat-európai NATO-tagállam szerint is, akik nem szeretnék megvédeni Ukrajnát. „Az áldozatszerepet viszont a nagy országok felé nagyon jól tudják hasznosítani”, miközben a magyar kisebbség jogait éppen az ötödik törvénnyel szűkítik – fogalmazott az államtitkár. Hozzátette:

A nyugati szövetségesek hozzáállása, főleg az amerikaiaké ugyanakkor vitális az ukránok számára, és meg is kapják az amerikai leegyszerűsített narratívát: Ukrajna eszerint lényegében nyugati ország, csak hát a csúnya Szovjetunió elragadta. Sztáray szerint ez korántsem igaz, ugyanakkor emiatt nehéz a magyar érdek képviselete nyugaton – Demkó hozzátette: aki ebből a kórusból kiénekel, az menten oroszbérenc lesz a nyugati sajtóban. Mindezt annak ellenére, hogy a nyugat-európai országok közvéleménye lassan megegyezik a magyar pacifista nézőponttal, csak az erősen oroszellenes Kelet-Európa ágál erősen. Mi valahogy most ebből kilógunk – állapították meg végül.

Fotó: Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto via AFP