„»Romulus bácsi« elgondolkodtatott. Mi igaz az ezeréves magyar államiságból? Az önállóságból, a haza vitézi védelméből?
Az első ötszáz évben nem volt központi irányítás. Leszámítva Mátyás pár évét nagyhatalmú urak marakodása volt a magyar történelem. Önálló állam mutatóban sem létezett. 1526-ban, a mohácsi csata után 150 évre megjöttek a törökök. Nem hogy magyar állam, de majdnem magyar ember sem maradt az ország területén. Országrészek néptelenedtek el. A tragikus területi veszteséget elkönyvelő Magyar Királyságot ezután a bécsi székhelyű Titkos Tanács és az Udvari Kancellária igazgatta.
Az Udvari Kamara fennállása alatt annak egy magyar tagja sem volt. 1562 és 1608 között a nádori szék is betöltetlen maradt. Mivel a királyi Magyarország török elleni védelmi vonala csak nyugati segítséggel volt tartható, (!!!) a magyar nemesség tudomásul vette, hogy az országot külföldi központból, Bécsből, illetve Prágából kormányozzák.
Az öntudatra ébredő nemzet újkori történelme az 1844-es országgyűléshez kapcsolódik. Ekkor lett a magyar az ország hivatalos nyelve. De igazából önálló csak az 1918. október 28-án kitört az őszirózsás forradalom idején lett, amikor Károlyi Mihály vezetésével polgári demokratikus kormány alakult. November 13-án IV. Károly király eckartsaui nyilatkozatával a királyság intézménye megszűnt Magyarországon, és november 16-án kikiáltották a Magyar Népköztársaságot. (!)
Szóval a sokat emlegetett 1000 éves magyar államiságból egészen nyugodtan leírhatunk egyszer 150 év török hódoltságot és még kb. 300 évet, amikor Habsburg uralom alatt élt az ország.