Kárpátaljai kedélyek a háború árnyékában

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban

Németországi, csehországi és magyarországi munkalehetőségek hét–tíz eurós órabérért, idétlen mlm-reklámok és főleg utaztatás háztól házig Prágáig, Münchenig – ezek a slágerhirdetések a kárpátaljai adok-veszek oldalakon. Nem csoda: a 2014 óta permanens konfliktusban sínylődő Ukrajnában talán még sosem volt ennyire katasztrofális a gazdasági helyzet. A Politico névtelen forrásokra hivatkozva havi 2-3 milliárd euróra teszi a háborús hangulat miatt az ukrán gazdaság veszteségeit; északkeleti szomszédunk amúgy is főleg nemzetközi alamizsna- és uzsorahitelek infúziójára kötve marad valahogy a felszínen – hangzott el nemrég egy budapesti háttérbeszélgetésen.

S hogyan érinti ez a lakosságot? Még az ukrán állami statisztikák szerint is borzasztóan: az általános infláció 10 százalék körüli mértéke még istenes lenne, de például a napraforgóolaj és a cukor 30-40 százalékkal drágult, a gáz- és a villanyszámlák is jócskán megugrottak. A minimálbér 6700 hrivnya (77 ezer forint), a létminimumot pedig 2600 hrivnyára (29 ezer forint) lőtték be. Ennél lényegében bármelyik szomszéd országban többet lehet keresni, és ott a termékek adott esetben olcsóbbak is lehetnek – és Ukrajnával ellentétben nem fontolgatják a jegyrendszer bevezetését.

A helyzet Kárpátalján talán még rosszabb. Dunda György, a Kárpáti Igaz Szó lapigazgatója korábban a felvidéki Ma7 portálnak elmondta: a romló szociális helyzet rányomja a bélyegét a mindennapokra, a pénzromlás, a „pokolian sokba” kerülő rezsi és az alacsony bérek kimondottan nehéz helyzetbe hozza az itt élőket, ráadásul ott vannak a magyarellenes rendelkezések, amelyek tovább rontják a hangulatot.

Szavait több forrásunk megerősíti. „Most egyre inkább a pénztárcánkon érezzük ezt a háborús helyzetet – fogalmaz lapunknak Pallagi Marianna, a Kárpátalja.ma főszerkesztője. – A hrivnya árfolyama zuhan, közben mindennek nő az ára, az üzemanyagé különösen. Sok alapvető áru, például a hús, a tartós élelmiszer, a mosószer olyannyira megdrágult, hogy még a kárpátaljai fizetésekkel együtt is inkább megéri átmenni és Magyarországon vásárolni, mint itthon. Ez már fél évvel ezelőtt is így volt, mostanra pedig még inkább.”

Az Ukrajnáról szóló riportok fegyverkezős, lövészárokásós hangulata ellenben nem jellemző Kárpátaljára. „Minket jóval kevésbé visel meg ez a helyzet. Úgy is mondhatnám, nagyobb a füstje, mint a lángja, mifelénk sokkal nyugodtabb a helyzet. Nem érezzük úgy, hogy érdemben fokozódott volna a feszültség mondjuk fél évvel ezelőtthöz képest – szögezi le Pallagi. – A múlt nyártól, kora ősztől az amerikai sajtó nyomán kerestek meg minket főként az anyaországi ismerőseink azzal, hogy mi lesz velünk a csapatösszevonások miatt.” Megjegyzi, vannak hadgyakorlatok, országosan képzéseket tartanak a civileknek háború esetére, a beregszászi polgármesteri hivatalban pedig bombariadó-gyakorlat volt. „De akár kimondjuk, akár nem, 2014 óta háború van, így kisebb-nagyobb intenzitással ez azóta beépült a mindennapjainkba.”