Hogyan maradhat a technológiai versenyben Európa?

Az Európai Unió migrációs és gazdasági jövőjéről tartottak beszélgetést az MCC-ben, együttműködésben a lyoni ISSEP (Institute Social Studies Économiques & Politiques) intézményével. A második kerekasztal-beszélgetésen Szepesi Balázs, az MCC Közigazgatási Iskola vezetője, továbbá Claude Rochet történész, gazdasági szakértő és Edouard Husson francia Németország-szakértő vettek részt. A beszélgetést Rodrigo Ballester, az Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője moderálta.

Rochet azzal kezdte, hogy az EU jövője nem túl biztató, mert az egész EU ideológiai háttere téves. Ipari politikát csak nemzeti szinten lehet folytatni. Husson szerint az IT-technológia fejlődés hatalmas lehetőségeket tartogat magában:

A big data azonban veszélyt jelent, és az EU a digitalizáció lehetőségeit szuperállam létrehozására akarja használni. Németországban a covid elleni védekezést a kormány a helyi hatóságok legyűrésére használta. A „nagy” dolgok nem mindig jók ebben a modern korban.

Szepesi Balázs, az MCC Közigazgatási Iskola vezetője úgy fogalmazott, hogy az EU-nak van egy bonyolult központja, amely bonyolult nyelvet beszél, s melyet nehezen értenek meg a „helyi srácok”.

– foglalta ezt össze. Márpedig a mi régiónk cégeinek, szervezeteinek többsége nem tud több milliárd eurós kategóriájában gondolkodni, nincs felkészültsége évtizedes játszmákban részt venni. Ezért is gyakori, hogy a diskurzus tárgyai, nem pedig részesei vagyunk. A magyar átlagjövedelem a német egynegyede, a cégek produktivitása az EU-s átlag fele. Ezért szeretünk minden EU-s politikát, amely lehetőséget ad csökkenteni ezt az elmaradást, és nem érzünk a magunkénak semmilyen politikát, ami megnehezíti azt. Az EU sok jelenlegi politikája a bürokratikus korlátok, a nagy szereplők érdekeinek elsődlegessége miatt az utóbbi kategóriába tartozik.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy bár az EU GDP-je nő, a világ GDP-jéből való részesedése viszont csökken. Valószínűleg el kell fogadnunk, hogy bár Európa eddig gazdag volt, de most már mások is lehetnek gazdagok, a növekedés üteme egyharmada a kínaiénak.

Ez persze azt is jelenti, hogy Európa kevéssé gyakorol befolyást a világ eseményeire. Ehhez már lassan hozzászokhatunk: a Balkánon az USA tett rendet a kilencvenes években, az arab tavaszhoz Európa keveset szólt hozzá, most Ukrajna ügyében sincs komoly befolyása.

Ballester kérdésére, miszerint miért Tajvan gyártja a félvezetőket, és biztos-e, hogy ilyen értelemben a „kicsi jobb”, Rochet azt felelte, hogy a technológia a tudás, és akkor lesz innováció, ha elérhető a vezető technológia. Husson szerint Tajvan kicsi ország és vezet ezen a téren. Izrael egyike a világ leginnovatívabb országainak, kevés gyáruk van, de jó egyetemeik.

Az európai innováció titka történelmileg az volt, hogy a legjobb kutatókat vonzotta és volt emberanyaga. A kutatásnak nem lehet felülről lefelé diktálni. Nem lehet azt mondani, hogy „legyen egy európai Google vagy Amazon”, mert ezen cégek mögött ott áll az amerikai állam, az Amerikai Védelmi Minisztérium. Nincsen szuperállamunk EU-s szinten, másképp kell csinálnunk. Erősségünk a verseny és a jó kutatók, befektetők vonzása.

Szepesi a kérdésre, miszerint lesz-e magyar Google, kifejtette, hogy nem kizárt, hiszen a Spotify svéd, a Skype pedig észt. A digitális piac gyors és innovatív. De félvezető-gyárunk is lehet. Azért a Távol-Keleten futott fel ez a mára meghatározóvá vált iparág, mert ez egy „koszos meló”, hiszen komoly környezetszennyezés kíséri. Az iparág a világ innovatív központjaiból, például Kaliforniából indult, azonban a gyártás Ázsiába települt. Viszont a félvezető fontos stratégiailag, ezért is lehetett nemrég hír, hogy az amerikaiak újra ilyen gyárakat építenek.

A regionális versengés erősödése közepette Európának is fontos lenne az iparág fejlesztése, épüljenek a gyárak akár Bulgáriában, Olaszországban vagy Magyarországon. Az valószínű, hogy nem Európa leggazdagabb és legsűrűbben lakott régióiba létesül majd ilyen üzem. Arra is fogadhatunk, hogy a projektet komoly európai konszernek fogják összehozni, nagy német vagy francia bankok finanszírozzák majd. Tanácsadók, az érintett országok képviselői rakják majd össze a konstrukciót, akik – ha nem találják lassúnak és bürokratikusnak – valamelyik tagállamhoz dedikált uniós forrást is behúznak a beruházásba. Ha megéri, rá is írják majd a projektre, hogy az EU segítségével valósult meg – de az EU szerveinek nem sok köze lesz a dologhoz.