az amerikai társadalom lelkesen fogadta a „48-asokat”,
akik Európa minden részéből érkeztek: magyarok, lengyelek, ír féniánusok, olasz carbonarók, skótok, dánok, de legnagyobb számban németek jöttek – utóbbiak olyan sokan voltak, hogy a polgárháború idején az északi hadseregben német nyelvtudással is el lehetett boldogulni. Az amerikaiak szívesen fogadták a zsarnokság elől menekülőket, még munkát is adtak nekik, de hazájuk fölszabadításához nem nyújtottak (és nem is nyújthattak) segítséget. A magyar Asbóth Sándor és Zágonyi Károly, a német Carl Schurz, Louis Blenker és Gustav Struve, az ír Thomas Meahger között az összekötő kapocs, hogy valamennyien 48-as menekültként érkeztek Amerikába, és az 1861-65 közötti polgárháborúban csináltak amerikai katonai karriert.
A külföldiek részvételét – és az átlagos amerikai farmer földrajzi ismereteit – jól jellemzi egy korabeli anekdota. Az amerikai polgárháború idején északi katonák megálltak egy déli farmer házánál, és a ház lakója megkérdezte a parancsnokot, aki nem más volt, mint egykori 1848-as forradalmár, Carl Schurz tábornok, hogy a kék egyenruhás katonák honnan érkeztek. Schurz végigmutatva emberein – akik részben önkéntesek, részben '48-as menekültek – felelte: „Wisconsinból, New Yorkból, Rhode Island-ből, Pennsylvaniából, Connecticut-ból, Ohióból, Illinois-ból, New Hampshire-ből, továbbá Németországból, Írországból, Ausztriából és Lengyelországból."