Mitől más a dán és a svéd bevándorlási politika? Miért nehezítik a szomáli tradíciók a beolvadást? Hogyan számolható fel a klánkultúra Európában? Ezekről beszélgetettek a Migrációkutató Intézet kutatói.
Nyitókép: a malmői mecset (REUTERS / Bob Strong)
Online előadást szervezett a Migrációkutató Intézet Európai migrációs politika. A dán modell lehet a megoldás? címmel, ami a Konferencia Európa Jövőjéről rendezvénysorozat keretén belül valósult meg, s aminek előadói Kovács Emese Skandinávia-kutató, az intézet munkatársa, illetve Marsai Viktor Afrika-kutató, az intézet kutatási igazgatója voltak.
Kovács a dán migrációs politika alakulását mutatta be, összehasonlítva azt a svéd politikával. A bevándorlás témája a skandináv országokban fontossá vált, ám a hozzáállások eltérők. Kicsi országokról van szó, viszonylag kis népességgel, egyetemes jóléti rendszerrel és nyitott gazdasággal, hasonló történelemmel. Bizonyos értékeket, mint az egyén autonómiája és az alkotmányos jogok, nagyra tartanak. A különbségek mégis markánsak lettek az elmúlt tíz évben: a dán politikusok a szigorú bevándorlási politika mellett érvelve elrettentésül a svéd példát hozzák fel.
a bevándorlásról való őszinte beszédben, míg a svédek embertelennek nevezik a dán eljárásokat.
A Dán Néppárt számára a bevándorlás már a korai kétezres évektől meghatározó volt, így a migráció témáját folyamatosan napirenden tartották a törvényhozásban.
Jobbra tart a dán baloldal
A vallási radikalizmus, a szegregáció, 9/11 és a Mohamed-karikatúrák miatt kialakult diplomáciai krízis is beszédtémák lettek. A migrációs válság idejére a dán jogszabályok már a nemzetközi szerződések által lehetővé tett minimális szintre csökkentették a menekültek befogadásának lehetőségét. Ennek ellenére 21 ezer fölötti számban érkezetek menekültkérelmek Dániába, és az eljárás végére kiderült, ezeknek csak a fele volt menekült, másik fele gazdasági bevándorló volt. A dán kormány a szociáldemokraták támogatásával együtt indult el a szigorúbb bevándorláspolitika irányába. A szocdemek felismerték, hogy erre szükség van, mivel egy jóléti állam nem engedheti meg az engedékeny bevándorláspolitikát, mert a harmadik országból érkező, alacsony humán tőkével rendelkező tömegeket nem tudnak hozzájárulni érdemben a rendszer fenntartásához.
és szigorúbb, jobboldali vonalat kezdtek követni.
Az új dán bevándorláspolitikának négy pillére van. Az első, hogy befogadó-központokat hoznak létre – egy távoli, harmadik országban. A második, hogy a menekültek ideiglenes státuszát hangsúlyozzák: amennyiben védelemre nem szorulnak, akkor haza lehet őket küldeni. A harmadik pont az EU külső határainak védelme, legutóbb Litvániának adtak 11 kilométernyi szögesdrótot . A negyedik pont a helyben segítés elve: Dánia szerint anyagi eszközökkel, helyben eredményesebben lehet segíteni a menekülteken.
európai viszonylatban kimondottan szigorúnak számít.
Eközben a svéd bevándorlási politika liberális maradt, csak a menekülteket ellátó infrastruktúra összeomlását követően vezettek be néhány szigorítást, de az összkép így is nagyon engedékeny maradt.
Az eltérés okára két magyarázat lehet: egyrészt eltérően gondolkodnak a nemzeti identitásról, azt dinamikusnak tartják, szerintük közösen alakítják azt a bevándorlókkal. Az integrációt egy összeolvadásnak tartják. Ezzel szemben Dánia nemzeti identitása történelmileg meghatározott, és a bevándorlóktól azt várják, hogy egy szocializációs folyamat során dánokká váljanak. Svédországban csak a legális tartózkodás a tartózkodási követelmény, míg Dániában a nyelvismerettől az önellátásig és a helyi kultúra ismeretéig szigorú elvárásokat támasztanak. Ahogy egyre inkább felismerik a bevándorlás árnyoldalait, lehetséges, hogy Svédországban is szigorodnak a jövőben a bevándorlási feltételek.
A szomáli diaszpóra kihívásai
Marsai Viktor előadásában arról beszélt, hogy a klán-háttér mennyire határozza meg az integrációt. A társadalom szervezetének keretei nagyon eltérőek az Európán kívüli társadalmak esetében. Az előadó felidézte, hogy a svédországi Göteborgban két rivális klán több háztömböt lezárt egy bandaháború során 2020-ban. A rendőrség ugyan több embert letartóztatott, de nem tudtak vádat emelni, mert nem tudtak tanúkat szerezni.
Az eset sokkolta a svédeket. A cikk az Economist hasábjain jelent meg, márpedig a liberális lapot nem lehet migrációellenes elfogultsággal vádolni.
A klánrendszer az emberiség egyik legősibb szervezeti egysége, a túlélést, védelmet, gazdasági keretet jelentette több tízezer éven át. Itt a vérségi kötelékek határoztak meg az együttélést, nem egy államapparátus – utóbbiak elég frissek az emberi történelemben, az első államalakulatok nagyjából hatezer éve jelentek meg, az első városok a kutatók szerint mintegy 8-10 ezer évesek.
A világ számon pontján mind a mai napig klánrendszer uralkodik, de ezek a hálózatok már a jóléti társadalmakba is beszivárognak a bevándorlás nyomán. Svédországban 80 ezer szomáli él, Norvégiában 70 ezer, Finnországban mintegy 35 ezer, Dániában 21 ezer. Ezek a hivatalos adatok, de a látencia magas: Svédországban valószínűleg jóval százezer fölötti közösségről van szó.
A szomáli társadalom kapcsán látni kell, hogy míg az európai társadalom egyénközpontú, addig ők a túlélés miatt közösségi központúak:
hiszen ez odahaza gyakorlatilag a halált jelenti.
A szokásjogi jelenség erős, ez kompenzációs, nem büntetésközpontú – tehát ha valaki megöl valakit, akkor a másik családnak vérdíjat kell fizetni, nem pedig a gyilkost büntetik meg. Nem az egyén felel a tettért, hanem a klán, amibe az egyén tartozik. A lojalitás fontos, ami a klán felé mutat, nem pedig a központi hatalom felé. Ha Afrikában egy bizonyos klán adja az államapparátust, akivel például egy másik klán háborúban áll, nem fogják elfogadni az államhatalmat.
A munkavállalás terén látni kell, hogy a norvég elvárások – melyről egy felmérés szól – felborítják a szomáli hagyományokat: a nők szinte minden ház körüli munkát elvisznek, tehát a nők hamarabb kapnak munkát Norvégiában, mert tudnak főzni, takarítani, könnyen lesznek nővérek, boltosok. Ezzel szemben a férfiak tapasztalatai a politikai életben, illetve a klántanácsok működtetésében kevéssé kamatoztathatók a skandináv társadalomban.
A jóléti társadalom ráadásul, ha valamivel rosszabb szinten is, de eltartja a nagycsaládot, így nincs inspiráció a munkapiacon való megmérettetésre.
A szomálik büszkék, számukra az elutasítás egy állásinterjún megalázó dolog. Dél-Afrikában a szomáli diaszpóra kezében van a kiskereskedelem jelentős része, mivel nincsen szociális ellátórendszer, és ezért kénytelenek a piacon megmérettetni magukat a túlélés érdekében. Ott éppen az a vád a szomálikkal szemben, hogy elveszik mások megélhetését. Marsai Viktor zárszava szerint határozott integrációs kereteket kell teremteni a bevándorlóknak, a klánszerkezettel szemben alternatívákat kell felmutatni, a kitoloncolásnak pedig reális opciónak kell lennie.
Fotó: Pixabay
Sőt, egy helyi török szervezet vezetője arra figyelmeztetett, hogy az idegenellenes incidensek és a politikai feszültségek egyre inkább biztonsági kérdéssé válnak.
Csapatot válthat a nyáron.
Jobboldali fordulat jöhet a skandináv ország élén, miután a szocdemek kormányalakítása kudarcot vallott a március 24-ei előrehozott választás után.
2026 tavaszán már tudjuk, milyen következményei lettek annak a bizonyos májusi napnak. De abban megegyezhetünk: aki aznap a Mandinert olvasta, az tényleg az első sorból nézhette végig, ahogy megváltozik a világ. Köszönjük, hogy velünk tartanak!
A Vekker legújabb adásában Máthé Zsuzsa beszélt arról, hogyan és miért vállalta a parlamenti munkát a KDNP-frakcióban. A beszélgetésben szó esett hitről, politikáról, közbeszédről, a kereszténydemokrácia jövőjéről, valamint a Fidesz–KDNP ellenzéki szerepéről is.
Az első olyan választáson vagyunk túl az új magyar demokrácia történetében, ahol nem számított a tematizáció, csak az érzület.
A szociológus szerint a miniszterelnök produkciója politikailag is visszaüthet.
Újabb útkereszteződéshez érkezett Bosznia-Hercegovina, amely a háború 1995-ös befejezése óta lényegében nemzetközi protektorátus alatt működik (vagy inkább nem működik).
