Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Soros György tevékenységének higgadt és forrásokkal alátámasztott elemzése már régóta váratott magára: most új könyvvel jelentkezett a XXI. Század Intézet: tudományos igényességgel, de olvasmányosan tekintik át a milliárdos Közép- és Kelet-Európában végzett tevékenységét.
A Soros György tevékenységével kapcsolatos diskurzust a baloldal egyből antiszemitának minősíti, és kétségkívül vannak olyan összeesküvés-elméletek, melyek nincsenek híján a hasonló sztereotípiáknak. Pedig
– G. Fodor Gábor szavaival egy „állam nélküli államférfi” (333. oldal)., s így tevékenységének higgadt és forrásokkal alátámasztott elemzése már régóta váratott magára. Ezt a hiányt töltötte most be a XXI. Század Intézet kiadványa, melynek címe „A nagy terv: a Soros-birodalom Közép- és Kelet-Európában”. (Az érdeklődést a téma iránt mutatja, hogy soraim írásakor a könyv a Bookline „történelem” kategóriájában a második helyen szerepel a toplistán: bárki bármit gondoljon, az embereket 2021-ben igenis érdekli Soros.).
A tanulmánykötet Békés Márton történész, a XXI. Század Intézet igazgatója és a Terror Háza kutatási igazgatója, egyben a Kommentár folyóirat főszerkesztőjének szerkesztésében jelent meg, és tartalmaz írásokat Schmidt Máriától, Deák Dánieltől, G. Fodor Gábortól, illetve magától Békéstől is az intézet más kutatói mellett.
Bár a kiadvány tanulmánykötet, ám az egyes fejezetek jól szerkesztett egészet képeznek, az olvasási élményt a témaváltások nem zavarják meg.
azaz Lengyelországtól Magyarországon át Albániáig és az egykori Csehszlovákiától kezdve a mai Ukrajnán keresztül Grúziáig – sőt, az egész posztszovjet térségre kiterjedve – tekinti át, hogy a ’80-as évek derekától napjainkig bezárólag milyen nyílt és fedett tevékenységet fejtett ki Soros.
Schmidt bevezetőjében a legkevésbé sem titkolja, hogy Soros korábban értelmiségiek és szerzők sorának „csurrantott-cseppentett” anyagi támogatást, többek között őneki is. (23.).
mellyel morális tőkét szerzett, hogy később politikai aktivitásra kapcsoljon, pl. „mára főleg a migránsok jogait védik (...)”.
Békés Márton gazdagon dokumentált tanulmányában a Soros-birodalom születését vázolja fel. (A kifejezés egyébként magától Sorostól származik, ő nevezte így a volt szovjet érdekszférában kiépített puhahatalom-hálóját). A szerző rámutat, hogy Soros korai ösztöndíjainak nyertesei, illetve hazai alapítványszervezésének támogatói mind fontos szerepet játszottak az SZDSZ-ben. (56-57.).
A szerző nem hallgatja el, hogy Soros mozgását a belügy megfigyelte (57.), ám arra is okkal mutat rá, hogy 1984-től (azaz még a rendszerváltás előtt) Soros már tárgyalásban állt a Magyar Népköztársasággal, és
(58. skk.). Nem is véletlen, hogy Soros a Reagan-féle antikommunizmust „kockázatosnak” minősítette, ő a saját, főleg pénzügyi megoldásaival akart „szabadságot és jólétet” hozni – hogy ez mit jelent persze, az értelemzés kérdése. (61.).
Idézik, ahogyan Soros felnagyítja saját második világháborús szerepét: egy interjúja szerint 1944-ben egy „földművelésügyi (helyesen: földművelődésügyi) minisztériumi osztályvezető” oldalán „zsidó birtokokat (mentem) átvenni”. (50.).
A holokauszt primer forrásainak ismerője persze rögtön gyanakszik, hogy ugyan mire kellett volna egy 14 éves zsidó fiú a zsidó vagyon lefoglalásához, ráadásul mit keresett egy minisztériumi osztályvezető (!) vidéken (!), mikor mindenhol jelen voltak a vagyon lepecsételést végző rendvédelmi szervek, és a leltározást végző javadalmi hivatali dolgozók?
Az egész történet sántít: itt nem egy kollaboráns beismerésével, hanem egy az igazsággal hadilábon álló, megalomániás ember
Deák Dániel, a kiadó intézet vezető elemzője a Stop Soros-kampányt, konkrétabban Orbán Viktor miniszterelnök és Soros viszonyának megromlását, Soros frissebb, magyarországi tevékenységét veszi végig.
Mint a szerző rámutat, Orbán és Soros kapcsolatának megromlása már 2008-ra visszavezethető. (297.). A miniszterelnök és a filantróp milliárdos 2010-ben még találkoztak, de a migrációs válságot követően a kormány egyre erősebben fellépett az indirekt befolyásszerzésen dolgozó álcivil világ ellen, s mivel Soros egyre komolyabb összegeket fektetett a nyílt társadalomnak nevezett utópia építésébe, tevékenysége is egyre inkább a figyelem középpontjába került. A szerző felidézi: Soros 2015 szeptemberében fektette le, hogy Európának szerinte legalább évi egymillió bevándorlót kéne befogadnia, ezt nevezték el később Soros-tervnek. (300-306.).
A kötet összességében alapos és jól dokumentált képet ad Soros tevékenységéről, kielégítve azokat az olvasókat, akik a napi sárdobáláson és politikai publicisztikán túl is érdeklődnek Soros tevékenysége iránt.
A könyv tartalmaz a fentieken kívül tanulmányokat Nagy Ervin, Pogrányi Lovas Miklós, Biró András, Kosztur András és Matyi Tamás tollából is, ezekre csupán helyszűkében nem térünk ki. A kötet ajánlott olvasmány minden, Soros tevékenységét megismerni akaró olvasónak, s a nagy érdeklődést a kötet eladási statisztikái már most mutatják is.
Nyitókép: Fabrice Coffrini / AFP