Aki német nemzetiségűként lett kisgazda hazafi – Lang Lénárd emlékezete

Paár Ádám írása

Általában nem a Független Kisgazdapárt az a párt, amelyről azt szokás gondolni, hogy német nemzetiségű politikus tevékenykedett benne. Holott, ellentétben a közhiedelemmel, az 1930-as alapítású párt a Dunántúlon szerveződött meg, és különösen annak két végpontján, a Dél- meg az Északnyugat-Dunántúlon rendelkezett támogatottsággal. Az utóbbi területről érkezett a párt egyik első országgyűlési képviselője, Lang Lénárd. Portrénkban a heidebauer (mosoni német) politikusra emlékezünk.

A Mosoni-síkság német nevéből (Heideboden) képzett heidebauer névvel jelölték az északnyugati régió németségét.

hiszen földműves munkájuk eredményeként a Mosoni-síkság termővé vált. A 19. század elején Moson volt az ország „legnémetebb” tája, az egyetlen olyan vármegye, ahol a német nemzetiség abszolút többséget alkotott. A német nemzetiség túlsúlyán kívül a nagybirtok dominanciája és a köznemesség alacsony száma is a megye jellegzetessége volt. Ezeknek a jellemzőknek, valamint az aprófalvakon és néhány lokális iparos-kereskedelmi centrumon (Moson, Óvár) alapuló településszerkezetnek, valamint Győr, Pozsony és Bécs relatív közelségének köszönhetően a helyi parasztság képes volt bekapcsolódni a terménykereskedelembe. A mosoni heidebauer számára a kereskedés nem volt idegen tevékenység: maga fuvarozta terményeit, a jó hansági szénát, a tejet, a vajat, a gabonát a bécsi piacokra, sőt a mosoni gazdák szekerei eljutottak Stájerországba és Tirolba is. Cserében hozták például azokat a színes gyári szöveteket, amelyek mint népviselet terjedtek el a Kisalföld német és magyar parasztság körében. A bécsi Heumarkt (szénapiac) felé vezető út, az Ungargasse őrzi a magyarországi „szénáspórok” emlékét. 

Nem csoda, hogy a mosoni német parasztgazdák közül sokan a magyarországi paraszt átlagánál nagyobb földbirtokot gyűjtöttek. A mosonszentpéteri Lang család is egyike volt a régió vagyonos paraszti családjainak. Innen származott az 1896. október 21-én Lang Lénárd. Szülei 120 holdon gazdálkodtak, ami jóval nagyobb volt, mint az átlagos magyarországi paraszti birtoknagyság. Számos jelentős posztot betöltöttek a falujukban. Lang Mihály például bírói tisztet viselt. Lénárd harcolt az I. világháborúban. A katonaviselt jómódú fiatalembert beválaszották a mosonszentpéteri elöljáróság tagjai közé. Bár német nemzetiségüket soha nem tagadták meg,

Itt kell tenni egy kitérőt. Köztudomású, hogy a magyarországi németség jelentős része, főleg a felvidéki cipszerek tömegei a ruszinokkal meg a szlovákok és a partiumi románok egy részével együtt a mindenkori magyar rendi és függetlenségi mozgalmak leglelkesebb harci alakzatát alkották. A magyarországi németek egészét jellemezte az, hogy legkésőbb 1848-tól azonosultak a magyar állammal, mindössze a dél-erdélyi szászok lógtak ki ebből a sorból. A mosoni németek sem maradtak le a magyar nemzeti érdekek melletti küzdelemben a felvidéki cipszerek vagy a délvidéki svábok mögött, mindössze számukra ritkán adódott alkalom, hogy bizonyítsák hazafiságukat. Hiszen Északnyugat-Magyarország gyakrabban állt közvetlen osztrák fennhatóság alatt. Bottyán Jánosról följegyezték, hogy csapatai 1707-ben nagy sírást rendeztek a mosonszolnoki szénáspórok között: a kurucok nemcsak a labanc csapatokat verték ki a faluból, elkobozva felszerelésüket és elhajtva marháikat, hanem teljesen kifosztották a községet. Valószínű, hogy itt nem politikai és végképp nem nemzetiségi ellentétről volt szó, hanem egyszerűen a megszállt terület erőforrásait fölélni kívánó katonák és a békés termelőmunkát végző parasztok viszályáról. 

A 19. század végén a magyarság iránti rokonszenv már teljesen természetesnek számított a Mosoni-síkságon. Ennek példája, hogy Pintér László rajkai plébános megszervezte a Heideboden című lapot, amely az 1920-as évek elején agitált Nyugat-Magyarország magyar államhoz tartozása mellett. Lénárd tehát teljesen azonosult a magyarsággal. 1931-ben a német nemzetiségi politikus Bleyer Jakab vejével, Kussbach Ferenccel szemben indult el a mosonszentjánosi (nezsideri) választókerületben (Nezsidert elcsatolták Magyarországtól, hagyományból tartották meg a nevet, miként a régi választókerületek nevét). Lang ugyan pártonkívüli képviselőjelöltként lépett fel, de csatlakozott az egy évvel korábbi Független Kisgazdapárthoz.

Bár a Kisgazdapártot hajlamosak vagyunk utólag, a mából visszanézve a legmagyarabb pártnak tekinteni, ám a párt politikáját vállaló három mosoni képviselő közül kettő (Lang, Neuberger Ferenc) német nemzetiségű volt. Ez nem véletlen, tekintettel a mosoni nagy- és középparasztság nemzetiségi összetételére. Lang élesen szemben állt a pángermán agitáció minden formájával, és természetesen elutasította az 1938-ban megszerveződött Volksbundot. Mivel a német lakta községekben a Volksbund támogatást nyújtott a kormánypárti képviselőknek, a kisgazdapárti vagy szociáldemokrata jelöltre szavazás egyszerre jelenthetett kormány-, illetve rendszerellenességet, valamint a magyar nemzet érdekei melletti kiállást. 

Lang Lénárd maga konzervatív volt neveltetéséből és családi hagyományaiból fakadóan. A mosoni német falvakban nem is nagyon volt más lehetőség a politikai szerveződésre. A relatív „baloldaliságot” (ami ez esetben valóban csak viszonylagos volt) a Kisgazdapárt képviselte.

Nem egy községben a két szomszédvár, a kormánypárt és Kisgazdapárt egyaránt családi, rokoni, ismerősi alapon szerveződött, és agrárius irányultságban, konzervatív életvitelben nem választotta el őket akkora világ egymástól, mint külön-külön őket a szociáldemokráciától. Mosonszolnokon és Mosonszentpéteren a Kisgazdapárt a Lang és Thülly család, valamint családtagjaik, barátaik, ismerőseik révén eresztette mélyre gyökereit. Ezeken kívül még egy-két szociáldemokrata kör szerveződött, meg olykor egy-egy agilis pap kezdeményezett keresztényszociális mozgalmat a heidebauer lakta falvakban. De ezzel vége is volt a szervezett politizálás lehetőségének. Még a nyilas pártok hoztak újat a mosoni német falvakban – mind ideológiájukat és erőszak-potenciáljukat, valamint szociális radikalizmusuk mértékét tekintve, mind a lokális-rokoni szférán túlmutató, mozgalmi szerveződésükben. 

Lang egyébként teljesen készpénznek vette,

Amikor Östör József soproni képviselő 1934-ben azzal támadta – egyébként tévesen – Meskó Zoltán és Pálffy Fidél gróf nemzetiszocialista pártját, hogy az a nagynémet törekvések zsoldjában áll, Lang helyeselt a szónoknak, ostorozva a nyilas pártokat. 

1945 természetesen a német nemzetiség és a Kisgazdapárt életében is változást hozott. A Kisgazdapárt agrárpártból gyűjtőpárttá vált, ugyanakkor – a kollektív bűnösség dogmájából fakadóan – a német nemzetiségű politikusok háttérbe szorultak. A német nemzetiség kitelepítése a Kisgazdapártot és a Szociáldemokrata Pártot gyengítette, vagyis éppen azt a két pártot, amely a leginkább beágyazott volt Északnyugat-Magyarországon.

A mosoni német jómódú parasztság fölszámolódott. A községi bírók, jegyzők, tejszövetkezeti vezetők és gabonakereskedők hosszú sorát adó Hautzinger, Lang, Nusser, Thullner, Thülly, Wachtler, Wally, Winter, Zechmeister és Zwincz famíliák nagyobb részben eltűntek Magyarországról, vagy visszahúzódtak, vagyonukat fölemésztette a háború és a kitelepítés, földjük kolonc lett, amellyel meg lehetett vásárolni a vagyontalanok lojalitását. A Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt viszont növelte helyi szinten támogatottságát a magyar nemzetiségű telepes újgazdák révén (bár a Parasztpárt is rendelkezett helyi szinten német nemzetiségű politikussal).

de politikusi szerepet nem vállalhatott, kikopott a párt politikusai közül. 1947. október 7-én halt meg. Számos politikus társához hasonlóan nem kellett megélnie a parlamentarizmus teljes fölszámolását.