Lang egyébként teljesen készpénznek vette,
hogy a nyilas, nemzetiszocialista pártok a pángermán törekvések fügefalevelei.
Amikor Östör József soproni képviselő 1934-ben azzal támadta – egyébként tévesen – Meskó Zoltán és Pálffy Fidél gróf nemzetiszocialista pártját, hogy az a nagynémet törekvések zsoldjában áll, Lang helyeselt a szónoknak, ostorozva a nyilas pártokat.
1945 természetesen a német nemzetiség és a Kisgazdapárt életében is változást hozott. A Kisgazdapárt agrárpártból gyűjtőpárttá vált, ugyanakkor – a kollektív bűnösség dogmájából fakadóan – a német nemzetiségű politikusok háttérbe szorultak. A német nemzetiség kitelepítése a Kisgazdapártot és a Szociáldemokrata Pártot gyengítette, vagyis éppen azt a két pártot, amely a leginkább beágyazott volt Északnyugat-Magyarországon.
A mosoni német jómódú parasztság fölszámolódott. A községi bírók, jegyzők, tejszövetkezeti vezetők és gabonakereskedők hosszú sorát adó Hautzinger, Lang, Nusser, Thullner, Thülly, Wachtler, Wally, Winter, Zechmeister és Zwincz famíliák nagyobb részben eltűntek Magyarországról, vagy visszahúzódtak, vagyonukat fölemésztette a háború és a kitelepítés, földjük kolonc lett, amellyel meg lehetett vásárolni a vagyontalanok lojalitását. A Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt viszont növelte helyi szinten támogatottságát a magyar nemzetiségű telepes újgazdák révén (bár a Parasztpárt is rendelkezett helyi szinten német nemzetiségű politikussal).
Lang Volksbund-ellenessége révén megmenekült a kitelepítéstől,
de politikusi szerepet nem vállalhatott, kikopott a párt politikusai közül. 1947. október 7-én halt meg. Számos politikus társához hasonlóan nem kellett megélnie a parlamentarizmus teljes fölszámolását.