Sokféleképpen károsíthatja az agyat a COVID – kutató a Mandinernek

A világon magyarok kutatják elsőként, milyen eltéréseket okoz a koronavírus az agyban – adta hírül a Magyar Tudományos Akadémia még tavaly májusban. Hogy állnak a vizsgálatokkal?

Valóban, az elsők között kezdtünk el foglalkozni a COVID-19 agyi hatásaival. Azóta sokat haladtunk, hamarosan beküldjük bírálatra a publikációra előkészített cikket. Már a járvány indulásánál lehetett sejteni, hogy a COVID olyan típusú betegség, ami a tüdőn túl az érrendszer és az immunrendszer befolyásolása révén a szervek többségét, így az agyat is érinteni fogja. Ezzel párhuzamosan látni lehetett, hogy a COVID-19-ben szenvedő betegek nagyon sokféle neurológiai tünetet mutatnak, illetve egyre több információ volt arról, hogy akik átestek a betegségen, azoknál ezek hosszan fenn is állnak. Korábban foglalkoztunk az agyi vírusfertőzések mechanizmusaival, és azzal, hogy hogyan küzd ezek ellen az agyi immunrendszer. Sikerült azonosítanunk az agy elsőszámú immunsejtjeinek – az úgynevezett mikroglia sejteknek – a szerepét, amik rendkívül fontosak mindenfajta agyi vírusfertőzés kontrollálásában. Rájöttünk, hogyha ezeket a sejteket kivesszük, vagy nem működnek jól, akkor az agyi vírusfertőzés elharapódzik, aminek a következtében súlyos neurológiai tünetek jönnek elő a kísérletes modellekben. Azt feltételeztük, hogy valami hasonló történhet a COVID-ban szenvedő betegeknél is: az agyban kialakult gyulladás, és az erre nem megfelelően reagáló agyi immunrendszer magyarázhatná a koronavírus okozta idegrendszeri tünetek egy részét.

Egészen pontosan milyen tünetekben valósulhat meg ez?

Ezek olyan vírusfertőzések esetén jól ismertek, amik az agyat meg tudják támadni. Eleinte nem tudtuk, a SARS-CoV-2 képes-e erre, és ha igen, mennyire, de egyes tünetek, például az ízérzés és a szaglás elvesztése, vagy a keringés, és a légzésfunkciók sokszor hirtelen romlása olyan betegekben, akiknek a tüdőállapota ezt nem indokolná, tipikusan arra utalt, hogy bár az elsődleges fertőzés a tüdőben van, de az agy is érintett lehet. A központi idegrendszer direkt vagy indiekt érintettsége magyarázat lehet arra is, hogy egyes betegeknél a COVID-19 kimenetele súlyosabb lehet. Ezt a feltételezésünket támogatja, hogy a postcovidban szenvedő betegeknél olyan pszichiátriai problémák jöttek elő, mint a szorongás, a depresszió, és még számos személyiségzavar. Sőt vannak olyan betegek is, akiknél azután, hogy átestek a COVID-on,

Ismertek olyan magasan kvalifikált felsővezetők is, akik elveszítették a COVID-19 hatására a munkaképességüket, mert súlyos memóriazavarral küzdenek. Ezek az úgynevezett funkcióvesztések mind azt jelezték, hogy sérült a normál agyműködés. 

Említette, hogy a légzésfunkció olyan COVID-os betegeknél is összeomlott, akiknek a tüdőállapota ezt nem indokolta volna. Több olyan koronavírusos fiatalnál diagnosztizáltak stroke-ot, akiknek erre korábban nem volt hajlamuk. Erre is van magyarázat?

Ismert jelenség, hogy késő télen és kora tavasszal – amikor az influenza tombol – megnő a stroke-os esetek előfordulása is. Ez részben azért van, mert a fertőzés képes felborítani a véralvadási folyamatokat, ami minden gyulladást keltő fertőzésre igaz, a COVID-ra is. A koronavírusfertőzés során gyulladásos anyagok termelődnek a szervezetben, aminek hatására a vérlemezkék könnyebben összecsapzódnak, majd trombusok (véralvadékok) keletkezhetnek. Számos fiatalnál egyértelműen kimutatták, hogy ezek a trombusok okozták az érelzáródást, ráadásul a COVID-19 esetén gyakran a vénás rendszerben, ami az akut agyi történéseknél nem annyira tipikus. Ez szintén jelezte, hogy a COVID hatására kialakult gyulladásos állapot is hatással lehet idegrendszeri folyamatokra. 

Eddig úgy tudtuk, a koronavírus a tüdőt megtámadó fertőzés. Abból, amit mond, azt hallom ki, hogy adott esetben az agyban még keményebb folyamatokat képes beindítani a vírus. 

Fontos kiemelni, hogy a tüdő a fertőzés elsődleges helye, de a hatására kialakuló szisztémás gyulladás már önmagában számos szervet érint. Nem rangsorolnám ezeket, inkább azt mondanám, hogy a tüdő mellett az olyan – a gyulladásra szintén érzékeny szerveken túl – mint a lép, a máj vagy a vese, az ezeknek a működését szabályozó agy is nagyon komolyan érintett. Tavaly tavasz óta vizsgáljuk COVID-ban elhunyt betegek agyszövetét, és igyekszünk felmérni az olyan gyulladás révén bekövetkező változásokat, amiket más betegségek esetén is ismerünk. 

Hogyan képzeljük el laikusként ezeket a vizsgálatokat?

Az agyterületekről és más perifériás szervekről (tüdő, lép, máj) gyűjtött mintákban szövettani vizsgálatokkal és molekuláris biokémiai módszerekkel meg tudjuk mérni, hogy milyen mértékben gyulladtak ezek a területek. Ez jól jelzi, hogy mekkora a baj az adott szervben. Meg tudjuk nézni, hogy károsodtak-e az idegsejtek a különböző agyterületeken, illetve azt is, hogy az agyi immunrendszerért felelős sejtek milyen állapotban vannak, mutatnak-e aktivitásváltozást vagy az agyterületek között elkülönült viselkedést.

És mutatnak?

Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy igen. Ám nem arról van szó, hogy az agyszövet nagy része, vagy egésze összefertőződik – függetlenül attól, hogy a vírus képes megfertőzni az idegrendszert és megtámadni az idegsejteket – hanem arról, hogy egy jelenleg nem teljesen ismert mechanizmus következtében

Emellett azt is látjuk, hogy az agyterületeket ellátó erek működése az ott kialakuló gyulladás hatására megváltozik. Bizonyos agyterületeken idegi károsodást is találunk, megfigyeltük, hogy az agyi immunrendszerért felelős sejtek elkezdik felfalni az idegsejtek szinapszisait, vagyis azt a részt, amin keresztül az idegsejtek egymással kommunikálnak. Emellett felfedeztük, hogy az agy immunrendszeréért felelős sejtek a gyulladás hatására nem látják el megfelelően a feladatukat. Ha ehhez még társulnak más jellegű problémák is, mint fokozott trombózishajlam, romló keringés, vagy rosszul működő vesefunkciók, az együttesen még komolyabb problémát, súlyosabb betegségállapotot okozhat.

Mi az oka annak, hogy a COVID rendkívül széles spektrumú tünetegyüttest okoz? Például van, akinél alvászavar, van, akinél meg éppen, hogy aluszékonyság jelentkezik. 

A betegek önmagukban is nagyon heterogén populációt alkotnak. Minden betegnél más az immunrendszer pillanatnyi állapota, különböző életkor, kórtörténet, más-más krónikus betegség, és nem utolsó szempont az sem, hogy milyen mennyiségű vírusdózist kap a beteg amikor a primer fertőzés kialakul. Emellett nagyon fontos megfigyelés, hogy a krónikus társbetegségek – mint az elhízás, a diabétesz, a súlyos érelmeszesedés, a magas vérnyomás, vagy a gyulladásos folyamatok kevésbé hatékony szabályozásával járó öregkor – rontják a COVID kimenetelét. Az agyterületek fertőződése nem feltétlenül következik be, de az, hogy hogyan és milyen mértékben terhelődnek ezek a területek, nagyon sok esetben attól függ, hogy mi volt korábban a betegnél. Azoknál a betegeknél, akiknek például az agyi erei eleve gyulladtak, a COVID-19 rendkívül változatos módon érintheti a különböző agyterületeket. Ha például az alvásszabályozást ellátó agyterületen van a gyulladás, akkor azok a funkciók fognak sérülni, ha a memóriával kapcsolatos hippokampuszban vagy kérgi területeken, akkor az emlékezés látja kárát.

Szaglásvesztés. Van, akinél egy évvel a COVID-19 követően sem állt helyre a koronavírus előtti állapot. Miért?

Azt látjuk, hogy a betegség akut fázisában a szaglógumók mérete megduzzad, ám ez a duzzanat viszonylag hamar enyhül.

Stroke után még egy évvel később is kimutatható az agyi gyulladásos sejtek aktivitása nemcsak az agyi érkatasztrófa által érintett agyterületen, hanem az ellenoldali részen is.

Van remény, hogy visszatér a normál szaglás- és ízérzékelés? Mikor lehet javulásra számítani?

Igen, van remény, van, akinél gyorsabban, van, akinél lassabban, hiszen az agyi erek is és az agyi immunrendszert alkotó sejtek is elkezdenek lassan magukhoz térni azt követően, hogy ez az egész gyulladásos rendszer az agyon kívül helyreáll. Bár ez is nagymértékben függ az adott beteg állapotától, a társbetegségektől és számos egyéb tényezőtől. Nem akarom önmagában a gyulladással magyarázni ezeket a folyamatokat, hiszen van, amikor idegi károsodás is jelen van, de ne felejtsük el, hogy az idegrendszer nagyon plasztikus, és számtalan káros folyamatot egy bizonyos szintig ki tud védeni. Ez az, amit látunk például a regenerációban egy kevésbé súlyos stroke után: ha nem teljes mértékben sérülnek az agy kulcsfontosságú fehérállománykötegei vagy a funkciók irányításában résztvevő agyterületek, akkor a mozgatórendszer megtalálhatja a lábmozgatásához szükséges utat. Bár a hosszú távú hatások típusait és kifutását nem ismerjük még, az akut COVID elmúltával is beindulhat a regeneráció.

Jó, de mikor? 

Hetek-hónapok, évek. A problémát az is okozza, hogy

Ez pedig felgyorsíthatja a korral járó lassú, természetes hanyatlást. Már most vannak rá vizsgálatok, hogy a demencia gyakorisága nőni fog a COVID miatt. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a járvány azok számára is stresszel jár, akik nem fertőződnek meg, ennek is, mint a nagy háborúknak meglesznek a társadalmi következményei, akár poszttaumás stressz, akár más pszichiátriai betegségek formájában. 

Sok minden látszik már most a kutatásokból, de mennyi idő, amíg ezeket a felfedezéseket hasznosítani lehet a gyógyításban?

Nem szeretnék olyat ígérni, hogy holnapra minden neurológus tudni fogja, mit kell tenni az ilyen betegekkel. Már csak azért sem, mert nagyon sokféle gyógyszert kipróbáltak már a COVID-os betegekben főleg a járvány elején, hiszen senki nem tudta, hogyan kell kezelni őket. Ám csodaszer azóta sincs, ahogy a hosszantartó neurológiai tünetek megszüntetésére – a kevés kivételtől eltekintve – sem. Ezért nem mondom, hogy ma-holnap megváltjuk a világot, de azt igen, hogy kutatásunknak a neurológiai szempontból veszélyeztetett betegek előszűrésében lehet hamarosan szerepe.

A már említetten kívül más – COVID-dal kapcsolatos – vizsgálatba is belefogtak. Azzal hogyan állnak?

Pár hónapja komplex kutatási programot indítottunk a posztcovid neurológiai tüneteit kapcsán, együttműködésben a Természettudományi Kutatóközponttal, az Országos Mentális Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézettel és az Országos Korányi Pulmonológiai Intézettel. Azt vizsgáljuk a legmodernebb eszközökkel, hogy milyen összefüggésben van bizonyos agyterületek érintettsége a gyulladásos folyamatokkal. Azt reméljük ettől a kutatástól, hogy kiderül, hogy az adott betegekben látható, hosszan tartó tünetetek milyen típusú idegrendszeri elváltozással járnak együtt. Ezek az eredmények már könnyebben felhasználhatók lesznek a terápiában. Abban is bízunk, hogy a gyulladásos biomarkerek azonosításával előre tudjuk majd jelezni, hogy kik azok a veszélyeztetettek, akik a postcovid szindróma után akár mentális betegségben vagy kognitív hanyatlás szempontjából érintettek lehetnek. Ez az irány nagyon sok megértést, alkalomadtán pedig terápiás segítséget hozhat közép és hosszútávon is.

Karikó Katalinék beírták a magyarokat a COVID tudománytörténetébe. Hogy látja, ezen túl hogyan állunk a világ élvonalához képest a COVID-daldal kapcsolatos kutatások terén?

Alapvetően jól. A Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet önmagában – a koronavírustól teljesen függetlenül – egy világszerte elismert intézet az idegtudományok területén. Ezen felül

és a legmodernebb módszerek felhasználásával. Ezek segíteni tudják majd ennek a betegségnek a megértését is. Miközben azt gondolom, hogy nincs szégyenkeznivalója a magyar kutatásnak, azt is el kell ismernünk, hogy hirtelen felmerülő problémák vizsgálatára általában a jóval nagyobb infrastruktúrával rendelkező országok érthető módon előbb indítanak átfogó kutatási programokat, és ezért előbb jönnek elő jól használható eredményekkel is. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az itt születő eredmények nem lesznek hasonlóan érdekesek. Ugyanakkor nem szeretném a tudományos versenyt emlegetni, amikor a betegek életéről van szó. A verseny nem egymással, hanem a vírussal zajlik.

Félre tudják tenni az összefogásért cserébe a presztízst és a személyes sikervágyat a kutatók?

Az egész világon mindenkinek ez az érdeke. Az egyik első nagyon fontos változás, hogy a COVID-dal kapcsolatos tudományos cikkek már a bírálati folyamat legelején elérhetők, ez nagyon nagy szó, korábban nem volt így. A tudományos előrelépések pedig más tudományterületek fejlődését is nagyban előre tudják mozdítani – ezért sem lehet „alkalmazott” kutatást csinálni anélkül, hogy erős lenne az alapvető folyamatok megértésének igénye és az erre szánt források ne állnának rendelkezésre. Jó példa erre, hogy az mRNS technológia bevezetésével – mivel jött egy váratlan kihívás, a világjárvány – ugrásszerűen nagyot fejlődött a vakcinagyártás technológiája is, de ugyanaz a technológia hamarosan például daganatos betegségek kezelésében is hatékony lehet. Mindenképpen lesznek – ha szabad ezt mondani – pozitív hatásai is ennek a borzasztó járványnak: egyrészt fejlődésre ösztökéli a tudományt, másrészről rávilágít bizonyos korábban nem megfelelő súllyal kezelt folyamatokra. Például arra, a régóta ismert jelenségre, hogy

Ennek speciális és meglehetősen agresszív példája a COVID-19, de az akut agyi sérülés biológiájától kezdve a neurodegeneráció, demencia vagy a komplex érzelmi működés elváltozásainak - mint a szorongás vagy a depresszió - hátterében nemcsak strukturális, hanem gyulladásos folyamatok is állnak. Meg kell próbálnunk egy kicsit túlnézni azokon a mechanizmusokon, amit korábban ezeknek a betegségeknek a hátterében gyanítottunk. Új irányokat kell feltérképezni, hogy aztán ezekből új diagnosztikai eljárások, vagy gyógyszerek születhessenek. Az idegrendszeri betegségek kezelésének megoldatlansága óriási terhet és óriási költségeket ró a társadalom minden szegmensére.  

Próbálok türelemmel és magyarázattal, és semmiképpen sem indulattal válaszolni nekik. Az oltásellenességen túl még nagyobb problémát látok, ez pedig nem más, mint a tudomány eredményeivel szembeni bizalmatlanság, sokszor tudományellenesség, ami komoly üzemanyagot kap a közösségi médiától, a tájékozatlan közösségektől és sok esetben olyan emberektől, akik nem annyira buták, mint inkább félremagyarázzák ezeket az eredményeket.

ebben pedig nekünk, kutatóknak rendkívül nagy felelősségünk van. Tennünk kell azért, hogy mindenki lássa, mennyi innováció és tudomány van egy látszólag egyszerű mobiltelefonban. Ugyanígy látnunk kell, hogy egy egyszerűnek tűnő oltás kifejlesztését milyen hosszú innovációs és még ennél is hosszabb alapkutatási folyamat előzte meg. Ha ezt meg tudnánk értetni az emberekkel, és a tudomány tenni tudna azért, hogy jól prezentálja az eredményeit, akkor egyszerűbb dolgunk lenne. Sokszor nemcsak a közösségi média, de bizonyos médiumok is felelőtlenül viselkednek. A minden alapot nélkülöző tudomány- és oltásellenes kijelentések ellen fel kell lépni, és el kell magyarázni az embereknek az oltás kockázatait, hiszen mint minden immunizálásnak, a koronavírus vakcinának is vannak kockázatai. Csakhogy a fertőzés következtében kialakult betegség kockázata sok ezerszerese annak, ami egy oltással jár és erre számos hiteles mérési adat áll rendelkezésre. 

Eddig hittünk a tudománynak, vittük a gyerekeket kötelező oltásokra, mi is megkaptuk. Ezeknek hála az emberiség nem egy járvánnyal leszámolt már. Most meg itt van ez a vírus, és sokan azt mondják, „márpedig engem be nem oltasz”. 

Nagyon messzire kell visszamennünk az időben. Edgar Allan Poenak van egy verse, Szonett A Tudományhoz címmel, ami akkor íródott, amikor még valóban gyerekcipőben járt a modern tudomány, Darwin még nem publikálta A fajok eredetét. A versben a költő arról ír, hogy megijeszti a tudományból jövő tényáradat, ami szerinte lebontja a régi világ korlátait, kiűzi a nimfákat az erdőből, vagy a tündéreket a világunkból, hiszen már nem nekik, hanem a tudomány eredményeinek kell hinnünk. Ez a félelem teljesen érthető volt az akkori ember szemszögéből nézve, hiszen a tudomány rendkívül sok dogmát kezdett el megdönteni, de még nem volt ereje ahhoz, hogy bizonyítsa, betegségekkel szemben vagy más társadalmi kihívások leküzdésében is hatékony. Ez a reflex nem sokat változott az elmúlt majdnem kétszáz év során:

Sőt ezt tovább is lehet fokozni, és azt állítani, a tudomány akár rossz irányba akar befolyásolni bizonyos folyamatokat. Az ilyen hírek pedig sajnos ugyanolyan hatékonyan terjednek, mint a tényeken alapulók. Látni kell, hogy a modern világ rendkívül komplex, rengeteg, az átlagember szempontjából ijesztő probléma került elő, mint például a környezetszennyezés, a nagyon erős stressz, a krónikus betegségek előretörése, az anyagi függésből származtatott általános bizonytalanság érzése, vagy a valós szociális kapcsolatok torzulása a virtuális kapcsolatok térhódításával párhuzamosan. Természetesen minden, ami mesterséges, előbb-utóbb megkapja azt a címkét, hogy a tudomány káros hatásai miatt állt elő, holott a tudomány pont azért dolgozik, hogy megértse, hogy a megváltozott életmódunkkal párhuzamosan milyen változásokat kell magunknak elvégezni, hogy minél biztonságosabb legyen a világunk.

Könnyebb az egyszerűnek tűnő összeesküvés-elméleteknek hinni, mint a bonyolult tudományos kutatásoknak?

Nagyon komolyan meg kell értenie a tudomány és a járvány eredményeiről beszámoló médiumoknak, hogy bár minden hír értékes és fontos, de az arányokra vigyázni kell. Kifejezetten zavar, hogy nagy publicitást kapnak az olyan hírek, mint például valaki trombózist kapott az oltástól, ám ugyanabban a hírben nem számolunk be arról, hogy ugyanazon a napon hányan haltak meg oltatlanul a fertőzés következtében, és utóbbi gyakorisága hányszorosa az előbbinek. Ez már a média felelőssége is.

ezért nem szabad a felelősséget a sajtóra hárítani, de azt mindenkinek látni kell, hogy nagyon nehéz hiteles tájékoztatás, megbízható adatok és okos érvelés nélkül tiszta vizet önteni a pohárba. El kell fogadnunk, hogy a járvány számos előre nem látható hatást gyakorolt és fog még gyakorolni a világunkra és ezekre nem létezik előre csomagolt válasz. Lehet viszont korrekt méréseket, elemzéseket végezni és ezek eredményeiről időről-időre beszámolni, amelyek remélhetőleg elérik a populáció nagy részét és segítik, hogy okuljunk világjárvány tapasztalataiból.

Képek: Földházi Árpád