Van Krasznahorkai Lászlónak egy elbeszélése, a címe Odakint valami ég. A történet hőse, Ion Grigorescu valóban létező személy, a kortárs román képzőművészet egyik legjelentősebb alakja. A lényeg persze nem ez, hogy létező vagy nem létező, ahogy az sem fontos, hogy valóban megtörtént-e Grigorescuval az, amit az író ebben a történetben elbeszél.
Grigorescu egy nemzetközi képzőművészeti táborban vett részt a székelyföldi Szent Anna-tónál. Gyalog érkezett, ósdi, kopott ruhában, nem nagyon szólt senkihez. Napokig nem tudták a többiek, mivel töltötte ott az idejét, mivel nem látták. Eltűnt, csak esténként került elő. A tábor utolsó napján fedezték csak fel, hol is töltötte addig a napjait. Az erdő szélén, egy gazzal felvert, elhagyatott helyen ásott egy hatalmas gödröt. A gödörből úgy szedte ki a földet, hogy közben az alján kifaragott egy életnagyságú lovat. Vagy csak lehordta róla a földet – nézőpont kérdése.
Egy vágtató, valamitől iszonyatosan megrémült, valami elől menekülő lovat.
Tíz napig ásta, tíz napig faragta.
Miután a többiek felfedezték, Grigorescu „egy létrán kimászott a gödörből, aztán egy odakészített kaparószerszámmal letisztogatta az ásóról a ráragadt földet, megtörölte egy zsebkendővel verejtékező homlokát, majd odajött hozzájuk, s egy széles, lassú mozdulattal végigmutatott a tájon. Még nagyon sokan vannak, mondta erőtlen hangon.”