Az 1921 tavaszi sikertelen első királypuccs után az év nyarán és kora őszén
a legitimisták feladták a messiásvárást,
és úgy döntöttek, maguk hozzák el a remélt megváltást a trónbitorlónak vélt Horthy Miklóstól. Az első puccsot követően IV. Habsburg Károly király nagyobb titoktartás közepette, legitimista híveinek egy részét bevonva tervezte újabb visszatérését.
A királyi pár október 20-án érkezett Magyarországra repülőgépen, a gépet Alexay András pilóta vezette. „Nagyon izgalmas volt” – emlékezett vissza az akkor két hónapos terhes Zita királyné a repülőútra –, ám nagyon hideg is, ugyanis 3500 méter magasan repültek, nyári ruhában. A király leszállását számos tényező zavarta: a leszállást helyét a különítményes Ostenburg-Moravek Gyula emberei jelezték volna tüzekkel, de a Fertő-tónál sok pásztortűz égett, ráadásul nagy köd is volt. Végül a nyugat-magyarországi Dénesfán túli erdőnél szálltak le, sok helyi paraszt és lakos figyelmét felkeltve.
Néhány legitimista politikus, így Gratz Gusztáv és Rakovszky István Sopronba siettek október 20-án, és éjjel csatlakoztak a királyhoz, egyesülve Ostenburg-Moravekkel és embereivel, ideértve azokat a nagymartoni és kismartoni legitimista felkelőket, akik augusztus végén és szeptember elején még a bevonulni próbáló osztrák csendőröket tartóztatták fel fegyveresen. Érdekes módon ekkor a kormány még semmit sem tudott az eseményekről, a puccsistáknak még legalább 32 órájuk volt, hogy a fővárosba érjenek, és átvegyék a hatalmat.
Itt kezdődnek a második királypuccs máig megválaszolhatatlan kérdései:
miért zajlott olyan lassan Károly király Budapestre érkezése?
A királyi pár az első soproni napját villásreggelizéssel, népi ruhás lányokkal való fotózkodással töltötte, és csak 21-én késő este indult el Budapest felé. Ez még nem is lett volna katasztrófa a puccs szempontjából, hiszen 21-én a legitimisták elzárták a telefon- és távíróvonalakat Nyugat-Magyarországon. Bár érkeztek homályos hírek Budapestre a király visszatértéről, a kormány, melyet 22-én hajnalban informáltak a puccsról, reggelig nem ült össze megvitatni a kérdést, hiszen Bethlen nem is tartózkodott a fővárosban.