Sebők Zsigmond Párkánynánán született 1861. szeptember 22-én, a mai Szlovákia területén, Sternfeld Zsigmond néven. Apját korán elvesztette. Édesanyja a családi bolt jövedelméből tartotta el a családját. Esztergomi és budapesti középiskolai tanulmányokat követően a Műegyetemen tanult. Vonzódott a természettudományokhoz, ennek később íróként hasznát vette Mackó kalandjainak megírása során. Újságíróként helyezkedett el, am divatos polgári szakmának számított a korszakban. Cikkei a Pesti Hírlapban és a Szegedi Naplóban jelentek meg. Tagja lett a Pesti Hírlap szerkesztőségének. Az újságcikkek, karcolatok, tárcák mellett meséket, gyerekeknek szóló elbeszéléseket, gyermekkönyveket írt.
Szerette az Alföldet, és ezért romantikus fénnyel vonta be a magyar falut, a paraszt alakját.
Szegeden ismerkedett meg a kor gyermekirodalmának meghatározó személyiségével, Pósa Lajossal, akinek a neve szintén alig ismert manapság. 1889-től Sebők munkatársa volt a Pósa Lajos által szerkesztett Az Én Újságom című lapnak, amely azt a küldetést vállalta, hogy igényes, szép magyar nyelven írt, és magyar gondolkodásmódot tükröző, minőségi olvasnivalóval lássa el a gyerekközönséget. Sebők emellett társszerkesztőként Benedek Elekkel gondozta 1904-től a Jó Pajtás című gyermeklapot.
Sebők ízlését és világlátását a konzervativizmus, pontosabban a konzervatív liberalizmus határozza meg. A Jókai Mór által képviselt reformkori és 48-as liberalizmus fölfogását, valamint Jókai és Mikszáth stílusát kívánta konzerválni. Ahhoz az Eötvös Károly, Rákosi Viktor és Benedek Elek által reprezentált irányzathoz tartozott, amelyet „népnemzeti” iskolának neveztek. A népiességből, romantikából, Jókai-, Mikszáth- és Arany-örökségből kikevert népnemzeti irányzat elutasította a modernitás túlzásait. Sebők vállaltan kerülte a gyermekkönyvekben a nyílt politizálást. Elfogadta a dualizmus kori magyarországi társadalmi és politikai rendszert.
Sebők Zsigmondot korán elérte a sikert, a gyerekek rongyosra olvasták könyveit. Emellett számos rangos irodalmi társaság választotta tagnak: harmincéves, amikor a Petőfi Társaság tagja, majd harmincegy évesen tagja a Dugonics Társaságnak, negyvenévesen a Kisfaludy Társaságnak. 1916-ban halt meg.
Utolsó Mackó úr-történetében még megírta, hogy Mackó úr teljesíti hazafias kötelességét, azaz kimegy az olasz frontra.
Ott, a tűzharcban kibékül régi ellenségével, Róka Miskával – hiszen magyar emberek nem viszálykodhatnak akkor, amikor a haza veszélyben van. Ebből látható, hogy Sebők utolsó leheletével is tanítani akarta a gyermekeket.