A Ludwig Múzeumban látható Nagylátószög – 120 éves a magyar film című kiállítás pontosan ezt a történetet meséli el: egy lenyűgöző tartalmi egyveleg, a magyar „moziverzum”, olyan sűrű, hogy érdemes többször megnézni, hogy mindent be tudjunk fogadni. Travolta nem volt nagyon képben a témában, egyszerűen el volt ájulva, miután megnézte a kiállítást. Dolgozott ő már nagy magyar alkotókkal, például az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos operatőrrel a Halál a hídon című filmben.
A színész ámuldozott, hogy ennyi nagy nemzetközi díjunk van, meg is jegyezte: Oscar-díjra őt bizony eddig csak jelölték.
Van egy nagy térkép, amelyen bemutatjuk a magyar filmkészítés és a világ különböző filmkészítő bázisainak viszonyát, attól teljesen odáig volt.
Hol tartunk most?
Kezdünk abba a helyzetbe kerülni, amelyben Róma volt a hatvanas években, amikor ott forgott minden nagy nemzetközi produkció, és persze ott volt egy Fellini nevű úriember is, aki többek között a La Dolce Vitát is megalkotta. Már a küszöbén állunk ennek: lassan átköltözik a „Dolce Vita” Budapestre. Ezalatt most nem csak a filmes ágazatot értem. Nagyszerű volt látni, hogy Travolta, ha már itt volt, meghallgatta a világhírű szopránt Anna Netrebkót a Tosca szerepében (az előadás a Müpában volt látható augusztus 29-én – a szerk.). Csodás pillanat volt, amikor az előadás után hátramentünk gratulálni, és a két eltérő műfaj és művészvilág találkozott. Egymás nyakába borult a hollywoodi filmes és az európai tradíció! Óriási dolog, hogy ez itt Budapesten és nem Párizsban, Madridban vagy Prágában jött létre.