Tegyünk eleget Jézus kérésének

„A katolikus világ ezen a héten Budapestre tekint. Hogyan látja, a magyar társadalmat, mennyire érinti meg az eucharisztikus kongresszus?
Nem túlzás azt állítani, hogy idehaza óriási a médiaérdeklődés a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus iránt. Sokan kíváncsiak, értesülnek az eseményekről. Ebből a szempontból nagy hatással lehet a magyar társadalomra is, de én ennél sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy az eucharisztikus kKongresszussal lehetőséget kaptunk a lelki, az erkölcsi és szellemi fejlődésre. Hiszen az eucharisztikus mozgalom legfőbb célja spirituális.

Ennek lényegét talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy az Oltáriszentség megismerésének és tiszteletének elmélyítése. Jézus üzenete: ez az én testem, ez az én vérem kelyhe, és ami a drámai üzenet, hogy ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Mintha a hétköznapokban mégis ez a Krisztus-követés kevésbé jelenne meg.
Sajnos az európai és a magyar társadalom cselekedetei nem méltóak Jézus Krisztus emlékezetéhez. Nem akarok ünneprontó lenni, de egy ilyen, nagyszabású eseményen is be kell vallani, hogy a világ pontosan az ellentétes irányba megy, mint amire Jézus megkért minket. Ő ugyanis arra kérte az emberiséget, hogy érezze, gondolja, mondja és cselekedje a jót. Ma azonban éppen az ellenkezője zajlik.A világ ma egy elmélyülő káosznak, a deszakrális pusztításnak a színtere, így élünk mi.

Szent II. János Pál pápa a halál kultúrájának nevezte a világban zajló jelenségeket. Én nagy tisztelettel az elmúlt évtizedek hatására annyival korrigálnám ezt a gondolatot, hogy az élet szakrális kultúrája helyett ma a halál deszakrális civilizációja éli végnapjait. Ezek a végnapok persze még évszázadokig eltarthatnak, de a romlás és a végső pusztulás nem kétséges. A magyar nemzet lelki erkölcsi, szellemi értelemben évszázadok óta süllyed. Remélnünk kell, hogy az eucharisztikus kongresszus is sokakat arra késztet, hogy minél több ember megálljon, elmélyüljön és elgondolkozzon a körülöttünk végig söprő a szívszorító folyamatokon. 

Képesek vagyunk változtatni?
A kongresszus alatt megéreztem azt – amit remélem még sok százezer honfitársam, hogy ez nagyon jó alkalom arra, hogy kicsit lelassuljunk, megálljunk, eltöprengjünk, és rájöjjünk arra az egyszerű összefüggésre, hogy nem a világot kell megváltoztatni, hanem magunkat.

Azaz, ha valaki felismeri, hogy rossz és pusztító a világ, akkor el kell gondolkodni azon, hogy lelki, erkölcsi, szellemi értelemben mivel lehetünk jobbak, mellyel a világot is jobbá tesszük. Tudniillik a rossz a világban nem magától van, hanem embereken keresztül történik meg a szembefordulás a szakralitással. Bízzunk, reméljünk és higgyük abban, hogy megtaláljuk magunkban a rosszat és képesek vagyunk változtatni rajta. A gondviselés minden nehéz helyzetünkből kisegít minket, a magyarságot is, de csak a mi bátor és becsületes cselekedeteink által tud megnyilvánulni.”