Drámai humanitárius katasztrófa fenyeget Afganisztánban – Azbej Tristan a Mandinernek

Mekkora keresztény közösség lakja Afganisztánt? Vannak még egyáltalán?

A keresztények ebben az országban már évtizedek óta földalatti mozgalomként élnek túl. A tálibok időről időre hatalomra kerülnek, a saría-törvénykezés, a szélsőséges iszlamizmus miatt folyamatosan üldözik Krisztus követőit. Becsült létszámuk néhány ezer fő, elsősorban protestáns, újprotestáns keresztények élnek az országban, de jelen van a katolikus közösség is. Sok esetben amerikai térítésnek köszönhetően lesznek keresztények, ezért politikai szempontból is rossz szemmel néznek rájuk, árulónak tekintik őket, gyanúsak a többség szemében. Aposztázia-törvények sújtják őket; börtönnel és halállal büntethető az, aki a muzulmán hitről keresztényre tér át, a halálos ítélet végrehajtása pedig általában a család „erkölcsi” kötelessége, így a megtért keresztényeknek saját családtagjaiktól is félniük kell. Nehéz visszafogottan beszélni erről a kérdésről a jelenlegi helyzetben. Folyamatosan figyelemmel követjük a helyzetüket és próbáljuk felmérni, miként segíthetünk rajtuk.

Lehetséges még a kapcsolattartás, vagy mostanra teljesen eltűntek a „radarról”?

Ebben a helyzetben fedett kommunikációs csatornákon üzennek a keresztények, akik teljes félelemben élnek és menekülni kényszerülnek. A földalatti egyház egyik vezetője azt üzente, hogy a tálib hatalom folyamatosan keresi őket és halált ígér nekik. Drámai a helyzetük.

A kivonuló nyugati szövetségi rendszer tagjaként tehetünk valamit az érdekükben?

Húsz év után az Amerikai Egyesült Államok feladta Afganisztánt és azt, hogy demokratikus rendet építhessen fel az országban. A helyzet folyamatos romlására számítunk azt követően, hogy a tálibok Kabult is elfoglalták, rendszerük eszmei alapja pedig a szélsőséges iszlamizmus. Azokon a területeken, ahol újra ők az urak, már megtiltották a lányoknak az iskolába járást, a nők férjük kísérete nélkül az utcára sem léphetnek ki. Súlyos és drasztikus emberi jogi és hatalmas humanitárius tragédiával nézünk szembe.

Számítások szerint 10-20 ezer fő indulhat el hetente a migrációt támogató politikusok és az embercsempészek segítségével nyugatra, Európába. Fontos azonban, hogy most is kitartunk az álláspontunk mellett: addig számít valaki menekültnek, amíg megérkezik az első biztonságos országba, ez pedig Afganisztán és Nyugat-Európa között nem Magyarország… Azt mérjük fel tehát, miként tudunk humanitárius segítséget nyújtani számukra az Afganisztánnal határos biztonságos országokban. 

Van olyan, korábban már bevált magyar program, amit Afganisztán esetében is el lehet indítani?

Ilyen bonyolult helyzetben csak a legnagyobb szakmai megalapozottsággal lehet eljárni, de a korábban Szíriából és Irakból menekültek megsegítésének magyar módját adott esetben adaptálni lehet a jelen helyzetre. Őket is az első biztonságos országban, esetükben Libanonban segítettük nagy erőkkel és hatékonyan. Arra is van már bevett gyakorlatunk, hogy akár szakképzést és ezen keresztül megélhetési forrást is nyújtsunk a menekülteknek, de még nem áll rendelkezésre elegendő információ a konkrét helyzetről, amely a szemünk előtt eszkalálódik. Az alapelvünk, hogy a helyszínre megyünk, a szülőföldön vagy ahhoz legközelebb segítünk a bajba jutottaknak. Ezért sikeres a Hungary Helps Program és ezt kell megvalósítanunk most, Afganisztán drámája idején is.

nyitókép: Tálib harcosok járőröznek Kabulban 2021. augusztus 19-én (MTI/AP/Rahmat Gul)