Sorra gondolkodnak el jövőjükön Amerika szövetségesei

Joe Biden afgán fiaskója után Amerika szövetségesei újragondolhatják helyzetüket – pedzegeti több nemzetközi lap, miközben a demokrata elnök hárít.

Erről szólt Biden pénteki nyilatkozata is: a több ezer polgári személy Kabulból történő kimenekítésének nehezek a feltételei, s a repülőtéri káosz ellenére az Egyesült Államok szövetségesei nem kérdőjelezik meg Washington hitelességét – mondta, hozzátéve, hogy erről NATO-beli szövetségeseivel való tárgyalásán győződött meg.

A nemzetközi sajtóban ennek ellenére cikkek sora jelent meg arról, hogy

látva, hogyan engedte át Amerika rövid időn belül a dzsihadistáknak a stratégiai fontosságú Afganisztánt.

Biden korábbi, szerdai nyilatkozata határozottan fokozta a zavart: ekkor úgy fogalmazott a kérdésre, miszerint megbízható szövetséges-e még Amerika, hogy „szent elköteleződésünk van az ötös cikkely mellett, miszerint ha bárki megszállná vagy megtámadná NATO-szövetségeseinket, reagálunk. Ez vonatkozik Japánra, Dél-Koreára – Tajvanra is. Össze sem lehet ezt hasonlítani Afganisztánnal.”

Biden itt a NATO-szövetség ötös cikkelyére utalt, mely a kollektív védelemről szól – igen ám, csakhogy Tajvan nem tagja a NATO-nak. Könnyen meglehet, hogy az elnök ismét rosszul fogalmazott, tévedett.

Eközben beindult a diskurzus a szakértők és elemzők között arról is, hogy vajon tényleg kitart-e majd nyomás alatt Amerika más szövetségesei mellett.

Arthur Lenk volt izraeli diplomata, aki korábban Azerbajdzsánban, Dél-Afrikában, Lesothóban és Szváziföldön teljesített nagyköveti küldetést, például arról írt Twitteren, hogy bár „az USA a legszorosabb szövetségesünk, éveken át újra és újra ott állt Izrael mellett, de az Afganisztánban zajló borzalmas események egy kemény és ijesztő leckét adnak arról, hogyan változnak az érdekek és a rideg, kemény számítások.”

Lenk szerint

Az afgán helyzet miatt Tajvan, az antikommunista szigetország is elgondolkozott: vajon Amerika így fogja elengedni az ő kezét is? – pedzegeti eközben a Newsweek.

Chiu Chui-cheng, a tajpeji anyaországi ügyek tanácsának miniszterhelyettese azon nem túl biztató gondolatot fogalmazta meg, hogy „mindig remélhetjük a legjobbat, de mindenképpen fel kell készülnünk a legrosszabbra”.

Chiu azt is mondta, hogy „Tajvan nem volt és nem lesz újabb Afganisztán. Erős hatalom vagyunk a térségben. (...) Tajvan soha nem adja meg magát”, ám a tény, hogy ezt bizonygatnia kellett, paradigmaváltást jelent a tajvani biztonságpolitikai gondolkodásban elemzők szerint.

Bret Stephens neokon publicista a New York Timesban egyenesen azt írta, hogy

és „minden szövetséges, Tajvan, a balti államok, Izrael, Japán, le fogja vonni a tanulságot a maga számára”.

Hogy a szövetségesek levonják a leckét – ez magától értetődő, de az „ellenség" is levonja a leckét, tehetnénk hozzá Stephens írásához.

A kínai állampárti Global Times nemrég cikket közölt, melyben kijelentette: a helyzet Afganisztánban gyorsan elfajult, miután „az országot magára hagyta az USA”. A lap feltette a kérdést: „Ez valamifajta ómen lehet, amely előre jelzi Tajvan sorsát?”

A Bidenbe vetett bizalmat nyilván nem növeli, hogy az afgán fiaskó utáni első nagy nyilatkozatában főleg az afgán hadsereget vádolta a bukásért, hárítva a felelősséget.

Az USA hagyományos szövetségeseiben felmerülhet a kérdés: ha Amerika ilyen könnyedén átengedte Afganisztánt a táliboknak, majd az afgánokra kente a bukást, vajon ilyen nyilatkozatok fognak elhangzani akkor is, ha esetleg Kína lerohanja Tajvant – vagy Irán atombombát dob Izraelre?