A társadalmi korlátok lebontását ma mindannyian közelítésnek látjuk a természetes állapothoz, amit a jogi szabályozás és a vagyoni érdekek eddig elnyomtak. A konzervatív szemlélettel nem vádolható Csányi Vilmos Az emberi természet: Humánetológia című 1999-es könyvében ennek éppen ellenkezőjét írja le: „Ezeknek a teoretikusoknak semmiféle biológiai ismeretük nem volt és valószínűleg az evolúciót is csak hírből ismerték. […] az emberi társadalmakban, extrém eseteket leszámítva, az eddigiekben bemutatott döntően biológiai adottságok alapján hosszabb-rövidebb, esetleg több generációt átívelő időre kialakul az a kis csoport, amit általában családnak nevezünk. A hatvanas években divatba jöttek a promiszkuitást favorizáló kommunák. Ezek sorra felbomlottak […] Számtalan jelét mutatták ki annak, hogy a gyermekek »közösségi« nevelése a valóságtól teljesen elszakadt eszme, a gyermekek családban szeretnek nevelődni és ezt az igényüket minden módon kifejezésre is juttatják”.
Ez alapján világos, hogy ami természetesnek és egyre inkább kívánatosnak tűnik sokaknál, más oldalról nézve egyenesen természetellenes. Ne felejtsük ugyanakkor, hogy a bomlás folyamata már a rabszolgatartó társadalomban megindult, s a bomlás napjainkban az individuumok döntésén, „szabad akaratán” nyugszik, legalábbis látszólag.
Hamvas Béla a családról
A hagyományos, évezredes társadalmi struktúra négy fő rétegéből kettő már elpusztult és a múlté. Ezek a nagycsalád és a nemzetség. Napjainkban a még megmaradt másik kettő, a nemzet és a kiscsalád felszámolása zajlik. Sokan ennek a folyamatnak sem látják minden elemét. Azt gondolják, hogy férfi és nő családalapítási szándéka került csak veszélybe. Holott ugyanilyen fajsúlyos kérdés, amit az infantilis „üres fészek szindróma” kifejezéssel írnak le. Nevezetesen, hogy erejük teljében lévő embereknek üresedik ki az élete egyik napról a másikra. Amire gyógyírként általában azt javallják, hogy minden középkorú kezdjen új életet, kiránduljon többet Egerbe.
Hogy mit veszítünk a család pusztulásával, azt legszebben talán Hamvas Béla magyarázta el nekünk a Scientia sacra első kötetében. Először is az asa fogalmát kell megértenünk: „…ahhoz, hogy a világ gazdagon, szépen, tisztán, világosan, igazan növekedjék, szükség van asára. […] Asa jelenti a családi élet rendjét, a szerelem tisztaságát, a házasélet boldog békéjét, a vagyon gyarapodását, a föld termékenységét, a háziállatok szaporodását […] az ifjú leányt és fiút az asa fűzi egybe, hogy szerelemben sok egészséges gyermeket hozzanak a világra; a szépen épült házban asa van, mert a földet szépségével gyarapítja; a bölcs mester tanítása asa, mert az emberek általa bölcsebbekké válnak.