Nádasdy Ádám, nyelvész az interjúban beszél operarendező édesapjáról, ’68-as emlékeiről, a rendszerváltás eufóriájáról, a jobboldalról felé érkező támadásokról, de tudományos kérdések is szóba jönnek, mint a finnugor nyelvrokonság, vagy a nyelvhanyatlás vagy nyelvváltozás kérdései. Elárulja, mikor és hol hallotta először a „meleg” szót, és miért nem szereti az LMBT kifejezést.
Azt mondta, hogy az LMBTQ azt üzeni, hogy „a nemi másság, tehát a nem hetero módon élők vagy gondolkodók vagy érzők, mi mindnyájan, egy nagy csoportot képezünk. Na most, nem tudom. Én mindenkiért szívesen kiállok, akit megbélyegeznek vagy bántanak. Ha cigány akkor azért, ha tolókocsiban ül, akkor azért, és ha át szeretné írni a nevét Gáborról Gabriellára, akkor azért, de különösebb közöm nekem nincs hozzájuk, semelyikhez, akiket felsoroltam.”
Hozzátette: „A másik probléma, hogy ilyen betűszavakat képeznek. Ez zavar engem. Ez sunyítás. Volt olyan, hogy azt mondták, hogy »ilyen LMBTQ, ember, mint te«. Én nem vagyok LMBTQ ember. Milyen dolog ez, érted? Nekem ez picit olyan, mint az NDK-sok. Ugyanolyan megalázó. Nem NDK-sok voltak, hanem németek. És egyre hosszabb lesz ez a betűsor. Persze, legyen mindenki boldog a maga módján, de engem nem kell ebbe belerántani. Én nem vagyok mindez, én csak az vagyok, ami vagyok.”