Ötvenöt éve kezdődött a kínai kulturális forradalom

Most 55 éve kezdődött Kínában a kulturális forradalom, ami közvetlenül Mao Ce-tung hatalmának megerősítéséről szólt, a gyakorlatban és a következményeként viszont a sokezer éves kínai kultúra fanatikusok általi elpusztításához vezetett.

1966. május 16-án egy körlevélben, amit a Politikai Bizottság kibővített ülése fogadott el, lényegében minden állami és pártszervet felszólítottak arra, hogy keressék a soraik között megbúvó „ellenforradalmi és burzsoá” elemeket, „leplezzék le” őket, hajtsanak végre tisztogatásokat: „A burzsoázia képviselői, az ellenforradalmi revizionisták bandája befurakodtak a Pártba, a kormányzatba, a hadseregbe és a kultúra különböző ágaiba. Amint a körülmények megfelelőek lesznek, megszerzik a politikai hatalmat, és a proletárdiktatúrát burzsoádiktatúrává alakítanák. Néhányuk már lelepleződött, mások nem. Néhányukban megbízunk és úgy bánunk velük, mint az utódainkkal. Olyan személyek ezek, mint a szomszédunkban fészkelő Hruscsov.”

Egy elhajlónak minősített hivatalnok megalázása a köztéren a kulturális forradalom idején

Nem sokkal később, alig néhány évvel a kínai éhínséghullám után, Peking vörös augusztusa idején, 1966. augusztus 8-án a Párt Központ Bizottsága

ami később „Tizenhat Pontként” híresült el. Ez a döntés a kulturális forradalmat úgy határozta meg: „Egy nagy forradalom, ami az emberek lelkét érinti meg, és egy mélyebb és kiterjedtebb szintjét jelenti országunk szocialista forradalmának”.

„Bár a burzsoázia legyőzetett, az még mindig próbálja felhasználni a kizsákmányoló osztály régi kultúráját, régi eszméit és szokásait a tömegek korrumpálására, elméjének fogva tartására, ezzel megalapozva a visszatérésüket. A proletariátusnak épp az ellenkezőjét kell tennie: neki kell mennie a burzsoázia minden kihívásának, hogy megváltoztassa a társadalom jövőjét. Jelenleg a célunk az, hogy küzdjünk és letörjük azokat a hatalmon lévőket, akik a kapitalista úton haladnak; hogy kritizáljuk és elutasítsuk a reakciós, burzsoá tudományos »hatalmasságokat«, a burzsoázia és minden egyéb kizsákmányoló osztály ideológiáját; és hogy átalakítsuk az oktatást, az irodalmat és a művészetet, és a szuperstruktúra minden egyéb területét, ami nem felel meg a szocialista gazdaság alapjainak, hogy ezzel megvalósítsuk a szocialista rendszer konszolidációját és fejlődését”.

A Tizenhat Pontnak nagy hatása volt: a diákmozgalmat országos tömegkampánnyá emelte, ami munkásokat, parasztokat, katonákat és alsóbb rangú pártfunkcionáriusokat tüzelt arra, hogy megmozduljanak, konfrontálódjanak a hatalomban lévőkkel és újraformálják a társadalom „szuperstruktúráját”.

Miközben tömeggyilkosságok kezdődtek és kirobbant a vörös terror, egy központi direktíva megtiltotta a rendőrségnek, hogy beavatkozzanak a Vörös Gárda tevékenységébe, és azokat a rendőröket, akik ezt nem vették figyelembe, ellenforradalminak bélyegezték. Mivel Mao bátorította a lázadást, a Vörös Gárda felbátorodott, miközben egyre több főhivatalnok engedte szabadjára az erőszakos cselekményeket.

másokat nyilvánosan szégyenítettek meg. Egyes „ellenforradalmiként” elővett és megbélyegzett személyek öngyilkosságot követtek el. 

Könyvégetés az utcán

1966 őszén a Vörös Gárda számos tömegtüntetést szervezett. Lin Biao

Van, ahol ez a közterek átnevezését jelentette, de az újszülötteknek is elkezdtek új, forradalmi hangzású neveket adni.

A radikálisok azonban elkezdték az ősi kínai kultúra és vallás emlékeit rombolni: épületeket, szentélyeket, temetőket romboltak, könyveket égettek el. A vallást is ellenséges, régi uralkodó osztályt szolgáló intézménynek állították be. A több ezer éves kínai civilizáció és kulturális örökség felbecsülhetetlen értékei pusztultak el tömegesen a hisztérikus rombolások során.

A Napi Történelmi Forrás oldalán Baranyi Tamás Péter idézi egy korabeli fiatal fanatikus visszaemlékezését: „Az esti fényekben fürdőzve ugrándoztunk és viháncoltunk egész úton hazafelé. Megihletődve attól, amit láttunk, azt nézegettük, hogy a boltok, amik mellett elmentünk, szintén megérettek a névváltoztatásra. »Nézd, ezt úgy hívják, Jó Vagyon Fotóstúdió. Ez nem azt jelenti, hogy sok pénzt keresni, mint az a másik, a Nagy Vagyon Bolt? Mao elnök szerint ez kizsákmányolás. Nem gondoljátok, hogy ez négyrégi?« – kérdezte Dzsi-jong lelkesen. »Így van! Át kellene írni Proletár Fotóstúdióra.« »Itt egy másik. Ártatlan Gyermek Játékbolt!« – kiáltotta An Ji. Az ártatlan semleges szó. Ez hiányos osztályöntudatra utal! Mire kéne megváltoztatni?« »Mit szólsz ahhoz, hogy Vörös Gyermek Játékbolt?« Erre én válaszoltam: »Az jó lesz. És át kell még evezni a Béke Színházat is Forradalom Színházra. Végtére is, forradalom nélkül hogyan is lehetne béke!?« Nagyon büszkék voltunk magunkra. Bizonyosak voltunk benne, hogy új éppen új életre keltjük Kínát.”

1967-től kezdve a forradalom elérte a politikai vezetést,

kaotikus helyzeteket eredményezve. A káoszból aztán kiemelkedett a Négyek Bandája – az a négy vezető politikus, akiket később a kulturális forradalom legsúlyosabb atrocitásai miatt felelőssé tettek, és akiket később koncepciós perben el is ítéltek. A forradalom – ahogy az lenni szokott – felfalta gyermekeit.

Kína önpusztító évtizede(i) után aztán 1978-ban Teng Hsziao-ping került hatalomra, aki a nyitás és a reformok útjára lépve a modern, mai Kína atyjává vált.

(Forrás: NTF, Mandiner)