Elpusztítani a régi szokásokat, a régi kultúrát, a régi magatartásokat és a régi eszméket? A mai nyugati világban, főleg az Egyesült Államokban fokozódó zavargáshullám és ideologikus hevületű kultúrarombolás eszünkbe juttathat egy másik hasonló történetet, ötven évvel ezelőttről, egy másik kontinensről.
2020. június 11. 11:04
p
0
0
114
Mentés
Mao uralma alatt, alig néhány évvel a kínai éhínséghullám után, Peking vörös augusztusa idején, 1966. augusztus 8-án a Párt Központ Bizottsága
kiadta határozatát a „Nagy Proletár Kulturális Forradalomról”,
ami később „Tizenhat Pontként” híresült el. Ez a döntés a kulturális forradalmat úgy határozta meg: „Egy nagy forradalom, ami az emberek lelkét érinti meg, és egy mélyebb és kiterjedtebb szintjét jelenti országunk szocialista forradalmának”.
„Bár a burzsoázia legyőzetett, az még mindig próbálja felhasználni a kizsákmányoló osztály régi kultúráját, régi eszméit és szokásait a tömegek korrumpálására, elméjének fogva tartására, ezzel megalapozva a visszatérésüket. A proletariátusnak épp az ellenkezőjét kell tennie: neki kell mennie a burzsoázia minden kihívásának, hogy megváltoztassa a társadalom jövőjét. Jelenleg a célunk az, hogy küzdjünk és letörjük azokat a hatalmon lévőket, akik a kapitalista úton haladnak; hogy kritizáljuk és elutasítsuk a reakciós, burzsoá tudományos »hatalmasságokat«, a burzsoázia és minden egyéb kizsákmányoló osztály ideológiáját; és hogy átalakítsuk az oktatást, az irodalmat és a művészetet, és a szuperstruktúra minden egyéb területét, ami nem felel meg a szocialista gazdaság alapjainak, hogy ezzel megvalósítsuk a szocialista rendszer konszolidációját és fejlődését”.
A Tizenhat Pontnak nagy hatása volt: a diákmozgalmat országos tömegkampánnyá emelte, ami munkásokat, parasztokat, katonákat és alsóbb rangú pártfunkcionáriusokat tüzelt arra, hogy megmozduljanak, konfrontálódjanak a hatalomban lévőkkel és újraformálják a társadalom „szuperstruktúráját”.
Miközben tömeggyilkosságok kezdődtek és kirobbant a vörös terror, egy központi direktíva megtiltotta a rendőrségnek, hogy beavatkozzanak a Vörös Gárda tevékenységébe, és azokat a rendőröket, akik ezt nem vették figyelembe, ellenforradalminak bélyegezték. Mivel Mao bátorította a lázadást, a Vörös Gárda felbátorodott, miközben egyre több főhivatalnok engedte szabadjára az erőszakos cselekményeket.
A felső- és középosztály több ezer tagját megölték, másokat nyilvánosan szégyenítettek meg. Egyes „ellenforradalmiként” elővett és megbélyegzett személyek öngyilkosságot követtek el.
1966 őszén a Vörös Gárda számos tömegtüntetést szervezett. Lin Biao
felszólított a „Négy Régi”, vagyis a régi szokások, a régi kultúra, a régi magatartások és a régi eszmék elpusztítására.
Van, ahol ez a közterek átnevezését jelentette, de az újszülötteknek is elkezdtek új, forradalmi hangzású neveket adni.
A radikálisok azonban elkezdték az ősi kínai kultúra és vallás emlékeit rombolni: épületeket, szentélyeket, temetőket romboltak, könyveket égettek el. A vallást is ellenséges, régi uralkodó osztályt szolgáló intézménynek állították be. A több ezer éves kínai civilizáció és kulturális örökség felbecsülhetetlen értékei pusztultak el tömegesen a hisztérikus rombolások során.
1967-től kezdve a forradalom elérte a politikai vezetést, az addig felülről szított lázongások fellazították a tartományi és országos államrendet is, kaotikus helyzeteket eredményezve. A káoszból aztán kiemelkedett a Négyek Bandája – az a négy vezető politikus, akiket később a kulturális forradalom legsúlyosabb atrocitásai miatt felelőssé tettek, és akiket később koncepciós perben el is ítéltek. A forradalom – ahogy az lenni szokott – felfalta gyermekeit.
Kína önpusztító évtizede(i) után aztán 1978-ban Teng Hsziao-ping került hatalomra, aki a nyitás és a reformok útjára lépve a modern Kína atyjává vált, a keleti óriást egy olyan pályára állítva, amin ma is száguld. A többi történelem. És jelenkor.
Teleki Pál a konszolidáció egyik konstrukőre volt, bár alkata miatt nem tudta végig vinni az elképzeléseit, hálózatszervezői, tudósi szerepe pedig rendszereken átívelő – mondja a történész.
„A tegnapi közgyűlésen a liberális szivárványkoalíció, benne a Tisza Párt képviselőivel leszavazta a rezsicsökkentés fenntartásáról szóló indítványunkat” – mutatott rá Szalai Piroska.
Horváth Richárd történész szerint Ulászló trónra kerülésével alapjaiban változtak meg a királyság lehetőségei. Hunyadival jól kijöttek, komoly támadó hadjáratra is képes lett az ország.
A belga Thales vállalat együttműködési megállapodást kötött egy ukrán védelmi céggel, így Ukrajna hamarosan megkezdheti a külföldi rakéták gyártását.
p
0
0
3
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 114 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Box Hill
2020. június 12. 10:50
A kínai kommunista vezető, Mao Ce-tung 1957. november 14-én elvtársainak kifejtette:
"Képzeljük el hányan halnának meg ha (atom)háború törne ki. A világon jelenleg 2.7 milliárd ember él és a harmada megsemmisülne. Vagy, ha több, akkor a fele.... Azt mondom, ha a legrosszabb történik és a fele elpusztul, még mindig a fele megmaradna, viszont az imperializmus megsemmisülne és az egész világ szocialistává válna. Aztán néhány év után megint 2.7 milliárd ember élne a földön."
Forrás: Frank Dikötter: Mao's Great Famine, the history of China's most devastating catastrophe, 1958-1962, Walker Publishing Company, New York, 2010, 13. old. (Mao nagy éhinsége, Kína történetének legrombolóbb katasztrófája)
Látható, hogy a kommunista tervgazdálkodáshoz hűen, a hullahegyek is előre meg lettek tervezve.
Az USA "demokratái" a négerek fellázítása révén akarnak választást nyerni novemberben, ezért a saját hazájuk (?) értékeinek lerombolása révén hergelik a söpredéket.
'19-ben a bolsevik söpredék ugyanezt tette nálunk, csak ők nem akartak választásokat nyerni, ők egyszerűen felakasztatták az ellenkezőket Szamuelyvel, Csernyvel, Budapestet pedig vörös rongyokba öltöztették.
Remélhetőleg a normális többség világszerte a porba tapossa a csőcseléket.
Kínában a kulturális forradalom idején a értelmiségi réteget megalázták, sokakat megöltek vagy vidékre száműztek.
Nálunk nem vidékre hanem külföldre száműzik azokat akik nem hódolnak be a kormánynak.
Jó példa erre a CEU ahova Kovács Zoltán kormányszóvivő is járt.
Sajnos Kovács Zoltán itt maradt a nyakunkon oszt nap mint nap nyomja a süket dumát.
Mao elvtárs ajánlata népének:
Amikor nincs elég ennivaló, akkor az emberek halálra éheznek. Ilyenkor jobb hagyni az emberek felét meghalni, annak érdekében, hogy a másik fele jóllakhasson.