Például itt, Angliában a miniszterelnök nem csak, hogy élő egyenes adásban válaszol az újságírói kérdésekre, de még meg is köszöni azokat, és keresztnevükön is szólítja az őt egyébként nem kímélő, sokszor keményen odakérdező riportereket.
Orbán meg éppen ma, hogy már 15 éve nem állt ki nyilvános vitára.
Előbbi otthon, utóbbi itt elképzelhetetlen. Ez már kulturális különbséggé vált, ami szomorú ugyan, de sajnos vitatkozni nehéz vele.
Csak csodálkozik egymásra ez a két világ: az emberi jogokat piedesztálra emelő nyugat, és a fasiszta diktatúrát építő Magyarország.*
Az egyetlen dolog, amit nem értek, az Petry Zsolt értékítélete. Ha ő már ennyire úgy nyilatkozik, hogy »mi, a nemzeti oldal képviselői« és ennyire »bevándorlásellenes«, ha ő ennyire támogatja azokat, akiket választott hazájában nem tartanak szalonképesnek – miért nem költözik haza?