Elképesztően jók a magyar filmek! – Cserhalmi György ajánlja kedvenceit
2021. április 30. 16:17
Negyven éve nem láttam, de döbbenetes erővel hatott rám – mondja Cserhalmi György egy elfeledett magyar rendező filmjéről. Azt is elárulta: egyik legkedvesebb filmjének forgatásán találkozhatott Ottlik Gézával. A Kossuth-díjas színészt emlékezetes magyar filmélményeiről kérdeztük.
„Elképesztően jók a magyar filmek, emlékszem, annak idején, hogy szidalmaztuk őket nagyképű fiatalokként, most meg amelyikhez csak hozzájutok, mind milyen szépek, gazdagok, és nagyon nagy mesterségbeli tudás van mögöttük. Gyönyörűek!
Az egyik, ami nagyon kedves számomra, főleg azért, mert méltatlanul gyorsan elfeledték, Dömölky János Hajnali háztetők című filmje. Ottlik Géza tollából, nagyszerű író nagyszerű mondatai nagyszerű színészekkel. Remek rendezés, és kiváló az operatőr is Koltai Lajos személyében. Mi színészek, hát, kicsit megöregedtünk már, de akkor még rendben voltunk. (nevet) A film a magyar történelem olyan korszakáról szól, ami még a történészek által is nehezen visszaadható, de Ottlik erről tudott valamit. A privát történelem nagyon működött. A forgatás kuriózuma pedig, hogy személyesen találkozhattunk Ottlik Gézával, vele pedig nem lehetett minden nap találkozni. Időnként kijött a forgatásra, a felépített díszletek láttán azt mondta: gyerekek, azért ez nem volt ilyen szép… de nagyon elégedett volt a filmmel.
A forgatás kuriózuma pedig, hogy személyesen találkozhattunk Ottlik Gézával, vele pedig nem lehetett minden nap találkozni.”
A másik választásom legyen egy meglepetés, nem tudom, mond-e az embereknek ma az a név valamit, hogy Magyar Dezső. A hatvanas évek végén elment Magyarországról, aztán az Amerikai Filmakadémia elnöke lett, az összes Oscar-gálának ő volt a főnöke. De mielőtt elment, még készített itthon két filmet, az egyik az Agitátorok, amit Bódi Gáborral közösen csinált, a másik a Büntetőexpedíció, én ez utóbbit emelném ki.
Büntetőexpedíció (Magyar Dezső, 1970)
Azért nem mesélem el a történetet, mert nagyon bonyolult, ahogy a címében is benne van: egy megtorlási akcióról van szó, ám a rendező olyan filmnyelvi újításokkal élt, és a fekete-fehér filmnek egy olyan új árnyalatát tárja elénk, ami egészen páratlan és ritka. A kísérletező nemzedékhez tartozott, most már nyugdíjas, visszaköltözött Európába, és Londonban él. Ajánlom mindenkinek a filmet. Komolyan mondom, vagy negyven éve nem láttam, de döbbenetes erővel hatott rám. Dezső egy időben nagy ember volt, még Magyarországon is, csak hát nem szerették, hogy egy szocializmusból disszidált ember az akadémiát irányítgatja. Nagyszerű fickó volt.
Makk Károly filmjeit is nagyon szeretem, egyik jobb, mint a másik. A Macskajáték csodálatos, a színdarabot is szeretem.
Nagyon megcsinált az öreg mindent, ami csak a kezébe került.
Vagy ott van az Egy erkölcsös éjszaka, az egyik korai alakításom. Makkay Margitka, aki az anyámat játszotta, csodálatos asszony volt – reggel megjött, kisminkelték, felöltöztették, meg nem ivott egy kávét, le nem ült, hogy a ruha ne gyűrődjön; az a kis rúzsocska, amit föltettek rá, egész nap kitartott. Egyszer panaszkodott csupán az egész forgatás alatt, azt mondta: sajnos elromlott egy fogam. Kérdezték, hány van? Azt mondja, eddig 32 volt. Akkor volt 86 éves. Tóth Janó operatőr a másik nagy varázsló, nehéz volt kivárni őt, de nagyon megérte.”
A katolikus egyház „tartalomgyártója” nem e világból való. Ez a mi nagy szerencsénk. Ha nem így lenne, tényleg hagyhatnánk a fenébe az egészet. Győrffy Ákos írása.
Április 30-án számos helyszín és intézmény egyetlen céllal vetít filmeket vagy éppen szervez előadásokat és beszélgetéseket. Ez pedig nem más, mint a magyar film napja.
Elindult a Magyar menyegző című nagyszabású játékfilm forgatása. A hetvenes évek végén játszódó moziban két budapesti fiatalember egy kalotaszegi lakodalomban keveredik sorsfordító kalandokba. A főszerepekben mások mellett Törőcsik Franciska és Kovács Tamás látható, a zenei rendező Pál István Szalonna.
MIndhárom film fent van az interneten és mindegyikhez van letöltő program, ha valaki merevlemezre akarja menteni. A Macskajátékról zínpadi adaptációk is fent vannak a neten.
Cserhalmi lepaktált a komancsokkal, nem bírom... Ettől még jó színész. Mellékszerepet játszott abban a filmben, amit minden idők egyik legjobb magyar filmjének tartok:
Az ötödik pecsét (Fábri Z., 1976)
Akit pedig nem lehet kifelejteni egy ilyen felsorolásból: Szőts István. (Cserhalmi meg sem említi). A rendező elmenekült a bolsevizált országból, de előtte készített néhány olyan MAGYAR filmet, amelyek megrázóak és feledhetetlenek:
Emberek a havason, Ének a búzamezőkről, Melyiket a kilenc közül.
Ami ezekből a filmekből kiszól hozzánk: a tisztesség, a nagyság a nehézségekben, a magyar nemzet iránti szeretet.
Még egy régi: Dr. Kovács István, Fekete István forgatókönyvéből, Págerrel a főszerepben. Neki is menekülnie kellett...
Az újabbak közül Bereményi filmjei egészen jók, pl. az Eperjessel forgatott '56-os filmje, Eldoradó (1988). Na és szegény Huszárik Zoltán néhány filmje.
Végül a "népi" magyarság világát megmutató félig dokumentum játékfilm:
Fotográfia (1970, Zolnay Pál)
Sok jó van még, de ezek mind régiek.