Lomizással értékmentés: kincsekre talált Sain Gábor

Kiskorától izgatták a könyvek, 13 évesen már az antikváriumokat járta. Ahogy Sain Gábor fogalmaz, akkor még mindenféle könyvet megvett, nem tudatosan vásárolt. Aztán 25 éves korára elkezdte „letisztázni” a gyűjteményét és kialakult a gyűjtői köre is. Mivel részben a kortárs irodalom lett a mindene, azokból pedig az antikváriumokban kevés könyvet talált, elkezdett lomtalanításokra járni.

„Egy kedves antikváriumos javasolta még a kétezres évek elején, hogy nézzem meg a lomtalanításokat, főleg, hogy a Mozgó Világ című lap 1983 előtti számai is érdekeltek. Igaza lett, azzal szembesültem ugyanis, hogy a lomtalanításokon csodákat lehet találni” – mondja Gábor.

Ma már ötezer darabos könyvtára van, a könyvek között pedig számtalan jött elő a lomiból, köztük nem egy izgalmas dedikációval. A nagy kedvence amúgy nem egy kortárs, hanem a Nyugat-nemzedékéhez tartozó író, Szomory Dezső. Arra törekszik, hogy Szomory összes megjelent különböző kötete a birtokába kerüljön, nem csupán az első kiadások. Szomoryt még nem talált lomtalanításon, öt évvel ezelőtt az V. kerületben, a József Attila utcában viszont

amely számtalan színházi előadást megélt.

Az írás a tragikusan korán elhunyt színész, Soós Imre életét dolgozza fel, akit paraszt származású fiatalként emelt ki a Rákosi-rendszer, amelyből a rövid élete során számtalan konfliktusa származott. Hubay egyébként az 1956-os forradalom idején a Szabad Magyar Rádió irodalmi adásait vezette az Országházból, amiért a levert szabadságharc után meghurcolták, hosszú ideig nem publikálhatott, később aztán a Magyar Írószövetség elnöke lett, és végül 93 évesen, 2011-ben hunyt el.

„Mikor megtaláltam a kéziratot, lázba jöttem, hiszen ismertem a darabot, így boldogan vittem haza a kéziratot, amit végül így sikerült megmentenem az enyészettől, hiszen hajnalban egy kukásautóban végezte volna.”

Ugyancsak

Egy VI. kerületi lomtalanításon hevertek szanaszét az értékes kéziratok. „Amikor megláttam a ház falán, hogy ebben a házban élt és dolgozott Ancsel Éva, szinte megéreztem, hogy találhatok valamit. Ott hevert a kidobott kacatok között a csodás hagyaték, harminc kilónyi kézirat. Természetesen magammal vittem, s csak utóbb derült ki, hogy ez csak a fele volt a hagyatéknak, valaki előttem elvitte a másik felét és beadta egy árverésekkel foglalkozó cégnek.”

Sain Gábor számtalan értékes könyvet talált már lomtalanításon. Például a neves költő, Kormos István dedikált könyvét, róla tudni kell, hogy ő álmodta meg a gyerekeknek Vackort, a pisze kölyökmackót. Általában a lomisokat nem érdeklik a könyvek, papírrégiségekre „nem ülnek rá”, de ha mégis, akkor is olcsón meg lehet venni tőlük. Így vett például kétszáz forintért egy Szőcs Géza-kötetet, amelyet a költő az író Nemeskürty Istvánnak dedikált.

A lomtalanítás számára amúgy a vadászmezőt jelenti, a kutatást, s az a legszebb benne, hogy

„Természetesen vannak jobb kerületek. A belvárosi rész egészen a XIII. kerületig sok izgalmat tartogathat, és Budán is érdemes a kupacok alá nézni. A lakótelepeken ellenben ritkán rejtenek kincseket a lomhalmok.”

Ha valahol lomtalanítás van, szinte egész nap a kerület utcáit járja és éjszaka is kimegy zseblámpával. Érdemes, mert addigra magukra hagyják a lomokat, de még van néhány óra, mire hajnalban megjelennek a kukásautók. „Sajnos a könyveknek nincs jó sora a lomtalanításokon, ugyanis a lomisokat a papír érdekli, azt viszik a MÉH-be, így sokszor látni, hogy csak a gerincét hagyják ott a könyveknek. Ilyenkor sír a szívem, hiszen lehet, hogy egy különleges, pótolhatatlan dedikált kötet lett az enyészeté.”

Fotók: Mátrai Dávid